Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-248
214 Az országgyűlés képviselőházának 2 ügyében ezévi február hó 21-én előterjesztett interpellációjára. A bejelentést a Ház tudomásul vészig Mielőtt napirendünk tárgyalására^ áttérnénk, határoznunk kell Temple Rezső képviselő úr azon indítványa felett, hogy a napirenden szeireplő törvényjavaslat tárgyalásának tartamára az ülések ideje napi nyoic órában állapíttassék meg. (Helyeslés a jobboldaton.) Méltóztatnak ezt az indítványt elfogadni? (Igen!) A Ház az indítványt elfogadja. Napirendünk szerint következik a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930. évi XVIII. tcikk egyes rendelkezéseinek módosításáról intézkedő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 709, 713.) Szólásra következik Schandl Károly képviselő úr, aki beszédének elmondására legutóbbi ülésünkön halasztást kapott. Schandl képviselő urat illeti a szó. Schandl Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelbl.) A főváros az országé. Magyaroirszágon még inkább, mint más európai országokban, ahol a több nagyváros rendszere van elterjedve, míg nálunk a történelmi fejlődés folytán az egy nagyváros lett az országé és így Budapest székesfőváros ügye annál inkább az ország ügye. Minden szellemi mozgalomnak és áramlatnak forrása és egyúttal az ország legfőbb piaca is; az exportteirületen kívül egy másik hatalmas, egységes piaca az országnak. Ha a magyar érzés és a magyar összetartás miatt nem érdekelne minket annyira ez a törvényjavaslat, főleg ezek a szempontok azok, amelyek miatt minket, a falvak, a vidék képviselőit is érdekel a székesfőváros sorsa és törvényjavaslata. (Ügy van! a jobboldalon.) Nem késlekedem kijelenteni, anélkül, hogy a törvényjavaslat részleteibe kívánnék bocsátkozni, hogy Budapest székesfőváros autonómiájának híve vagyok és azt hiszem, az a párt is, amelyhez tartozom, de maga a belügyminiszter úr is, aki a tárgyalások folyamán több ízben kijelentette, hogy az autonómiához nem kíván nyúlni és nem is fog nyúlni. (Petrovácz Gyula: S ha mégis teszi?) Ami azt illeti, hogy a vita során többen felhozták azt a körülményt, hogy a javaslat nem mozgatja meg a magyar közvéleményt, ennek, azt hiszem, egyik indoka éppen az a tény, hogy a javaslat az autonómiának sem lényegébe nem vág, sem annak lényeges csökkentésére nem irányul. Ha összehasonlítom a törvényjavaslatban kontemplált rendszert egyrészt a vidéki törvényjavaslatok autonómiájával, másrészt pedig a külföldi fővárosok autonómiájával, arra a megállapításra kell jönnöm, hogy ez a törvényjavaslat sem a mutbeli helyzettel, sem a vidéki törvényhatóságok, sem a külföldi fővárosok^ helyzetével összehasonlítva az autonómia lényegét nem érinti. Méltóztassanak megengedni, hogy miután beszédem lényegét nem erre a részre akarom helyezni, csak egészen röviden érintsem ezeket az argumentumokat, amelyekről most beszélek. T. Ház! Ami a főváros régi autonómiáját illeti, a törvényjavaslatnak három lényeges rendelkezése van. Az egyik az, hogy a főpolgármestert az államfő nevezi ki, a másik az, hogy a törvényhatósági tanácsot megszünteti, a harmadik pedig az, hogy a pénzügyi szanálás érdekében a ^ belügyminiszter által felállított és az autonómia pártjai által is meghallgatott tervet a főpolgármester viszi keresztül. Ez a lényege, ez a gerince a törvényjavaslatát, ülése 193% március 6-án, kedden. nak. Ha most már azt nézem, hogy a főpolgármestert az államfő nevezi ki, ez a rendszer a vidéki törvényhatóságoknál a főispáni kinevezésben már régóta megvan. (Ügy van! a jobboldalon.) Megvan még inkább a külföldi fővárosoknál, nem beszélve azokról a fővárosokról, amelyek egy erős, központosított kormánvzati rendszerbe illeszkednek be, mint Róma, Berlin, Bécs és a többiek, hanem beszélve azoknak az országoknak a fővárosairól, amelyek az ú. n. nyiuygati demokráciának, :a nyugati parlamentáris rendszernek alapján állanak. Ezek közül Belgium fővárosában: Brüsszelben a polgármestert a király nevezi ki, Kopenhágában a főelnököt, aki egyesíti a főpolgármester és a polgármester hatáskörét, a királj T nevezi ki, Prágában a vezető tisztviselőket az államfő erősíti meg. Washingtonban az államfő által kinevezett három biztos vezeti az egész várost és Párizsiban a főtisztviselőket az államfő, a töbhit a főtisztviselők nevezik ki, az autonómia csak fizeti a tisztviselőket. Mármost ami a főpolgármesteri kinevezést illeti, említettem, hogy a főispáni kinevezésben a vidéki törvényhatóságoknál ez már régóta megvan. Ami a törvényhatósági tanácsot illeti, ezt az 1930 : XVIII. te. létesítette éppúgy, mint a vidéki törvényhatóságoknál a kisgyűlést és a közigazgatási bizottságot. Nem tudom, hogy a vidéki törvényhatóságoknál mennyiben vált be a kisgyűlés és a közigazgatási bizottság, de én az autonómia sérelmének nem tekinteném, ha arra az eredményre jutnánk, hogy a kisgyűlést a törvényhatósági bizottsággal egyesíteni kell és azt hiszem, hogy ez ellen mi vidéki képviselők nem fogunk panaszkodni az autonómia sérelme miatt. (Úgy van! a jobboldalon.) Most a tanács megszüntetésével a törvényhatósági közgyűlés és az autonómia első tisztviselőjének hatásköre fog bővülni, erre irányul az egyik legszélsőbb autonómiának közvetlen szervezete, a másikat: a polgármestert maga a közgyűlés választja meg. Elismerem, hogy újítás az, hogy az államfő erősíti meg a polgármestert, de megvan ez a^vidéki törvényhatóságok első tisztviselőjének választásánál, az alispán választásánál is, akit szintén a kormányzat, tehát a központi kormány erősít meg. A vezető tisztviselőket a törvényhatósága, közgyűlés választja, a többi tisztviselőt, a vezető tisztviselőket a polgármester nevezi ki. Ennélfogva az autonómia köréből ezek nincsenek kivéve. T. Ház! Ami most már az üzemeket illeti, az üzemekre az autonómia teljes befolyása továbbra is fennmarad, (Petrovácz Gyula: Hol, hol 1 ?) itt legfeljebb a polgármester nevezi ki az üzemek vezetőit, azokban az üzemekben, amelyek nem részvénytársasági alapon állnak és nagyon természetes, hogy az autonómia első tisztviselőjének kinevezése révén csak az autonómia érvényesül. Más kérdés az, —*és ez már nem tartozik az autonómia kérdéséhez — hogy vájjon az egyéni felelősség rendszere jobban megfelel-e majd a jövőben a célszerűségnek, vagy jobban megfelelt-e eddig az igazgatóságokon alapult felelősség. Én erre még magam sem tudnék feleletet adni, mindenesetre azonban ez egy reform, amely nem az autonómia kérdéséhez tartozik. Nem akarok tovább immorálni ennél a kérdésnél. Magam, .mint vidéki képviselő, tárgyilagosan és minden kapacitálástól menten iparkodtam tanulmányozni ezt a törvényjavaslatot és arra a meggyőződésre jutottam, hogy
