Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-247

208 Az országgyűlés képviselőházának amilyenre azok találnak, amelyek mögött joggal vagy jogtalanul politikai tendenciát sejtenek. T. Ház! A másik olyan intézkedést, amelyet én ebben a törvényjavaslatban bizonyos okokból helyeselni tudok, az, hogy a város polgármesterét és alpolgármesterét a törvényhatósági bizottság közgyűlése választja, s állásában az államfő erősíti meg. En azt gondolom, igen t. Képviselőház, hogy — bár szerintem teljesen valószínűtlen — ezekben a zavaros időkben keletkezhetik olyan helyzet, amikor nemzeti szempontból az ellenőrzésre esetleg csakugyan szükség lesz. Mindenki megnyugodhatik a felől, hogy ez nem következik be akkor, ha a polgármestert és az alpolgármestereket az államfő erősíti meg állásukban. De ha ez így van, akkor méltóztassék azt a konzekvenciát is levonni, hogy az ekképpen megnövekedett tekintélyű polgármestert ne méltóztassék túlterhelni, hanem jogkörének egyéb irányú kibővítésével méltóztassék a város igazi fejévé tenni. (Csilléry András: Egy ember nem bírja meg azt a munkát! — Homonnay Tivadar: Ha baj volt, eddig is az volt a baj, hogy egy-két ember nem bírta a munkát!) . Tudatában vagyok a dolognak ezzel a részével is, azonban amilyen hibának tartom a törvényhatósági tanács megszüntetését most, ugyanolyan hibának tartottam annakidején a városi tanács megszűntetését. Ha ugyanis a városi tanácshoz tartoznának bizonyos dolgok, akkor a polgármester^ meggyőződésem szerint még a pártok nyomásától is sokkal inkább mentesülne. (Homonnay Tivadar: Nem lehet beszélni a pártok nyomásáról!) A törvény indokolása hivatkozik erre. (Homonnay Tivadar: Elég helytelenül!) Fel kell tételeznem, hogy a belügyminiszter úr nem mondaná ezt, ha nem volna tudomása róla, de ha így volna, akkor mindenesetre fék volna. E mellett tapasztalásom szerint hivatalnoktanács még egy tekintetben tett megbecsülhetetlen szolgálatot az autonómiának, abban a tekintetben, hogy ott összefogták a közigazgatás különböző ágait s a fiatalabb tisztviselőknek módjukban volt az autonómia öszszes ügyágazatait megismerni. Ez most nagyon hiányzik és semmiféle szakvizsgával nem lehet pótolni azokat az ismereteket, annál kevésbbé, mert minden városnak, minden autonómiának mások az erőforrásai, más az erőfoka, a történelmi fejlődése, stb., azt tehát csak tapasztalásból lehet tökéletesen megismerni. Ha aztán ezt a hivatalnoktanácsot kibővítenék bizonyos "ügyek elintézésére, — olyan kisebb ügyek elintézésére, amelyek eredetileg a Jiözgyüies hatáskörébe tartoztak, de onnan kivonandóknak látszanak — megfelelő számú törvényhatósági bizottsági taggal, akkor így itt összekapcsolódnék az adminisztráció az önkormányzattal, szorosabban kapcsolódnának össze és sikeresebb együttműködést fejthetnének ki. Meggyőződésem szerint ennek a kibővített tanácsnak volna feltétlen feladata az, hogy az ügyeket a közgyűlés számára előkészítse, mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy ha a közgyűlés elé visznek ügyeket, lehetetlen, hogy annak a közgyűlésnek minden egyes tagja, még ha talán egyénileg alkalmas volna is reá, egyenként alaposan, behatóan megvizsgálja azokat. Ha azonban az egyes pártok vezetői az ügyek előkészítésében már résztvesznek, akkor egyfelől a tisztviselői karnak, az admi7. ülése 1934 március 2-án, pénteken. nisztrációnak megvan az a megnyugvása» hogy a siker reményében viheti ezeket az ügyeket a közgyűlés elé és nem kap fricskát, hogy az előterjesztéssel vissza kell mennie és azt másként kell megcsinálnia, másfelől pedig magának a törvényhatósági bizottságnak is megvan az a nagy biztosítéka, hogy a pártok vehető emiberei legalább behatóan foglalkoznak az ügyekkel és az ügyek alapos ismeretében tudják pártjaikat helyesen informálni. Ugyanígy vagyok a javaslatnak azokkal a részeivel is, amelyek a tisztviselők alkalmazására vonatkoznak. Azt hiszem, a tisztviselők alkalmazásának helyes rendjét úgy lehetne megállapítani, ha a kezdő állásokra a polgármester alkalmazná a tisztviselőket, a vezető állásokra ez a kibővített városi, vagy hivatalnok-tanács választaná, azokat pedig akikre a városvezetést, a nagyobb hivatalok vezetését, vagy az üzemeket bízzák, maga a közület választaná. Igen nehéz kérdés a székesfővárosnál — kisebb mértékben ezek a nehézségek vidéken is felmerültek már — az üzemek kérdése. Az üzemeknek a sikeres működés érdekében bizonyos szabad mozgásra van szükségük. Ezek az üzemek a város polgárságának vagyontárgyai, tehát nem vonhatók el a törvényhatósági bizottság, illetőleg a közgyűlés ellenőrzése alól. Itt még nincs kialakult szisztéma, hiszen látjuk, hogy a fővárosnál is vannak részvénytársasági formában működő üzemek és vannak másfajta üzemek is. (Bródy Ernő: Házi kezelésben!) Többféle forma van, de ha megalakítanák ezt a pártatlan ellenőrző szervet és ennek a pártatlan ellenőrző szervnek tapasztalásai alapján a belügyminiszter úr összehívná a törvényhatósági bizottság vezető tagjait, akkor nem lenne szükség a kormánybiztos vagy a főpolgármester számára kivételes jogkörre. Hiszen 1867 óta nagyon sok minden történt már, csak egy nem történt soha, az* hogy az autonómiák és az alkotmányos kormány ne tudták volna egymást megérteni a tárgyalások során. Ha tehát a tárgyalás módját választaná az ,igen t. belügyminiszter úr, akkor bizonyosan meglenne az eredménye, a sikere — kölcsönös méltányosság mellett, semmiféle szükség a világon nem lenne ilyen rendkívüli és erőszakos intézkedésekre, amely intézkedéseknek sok nagyon hátrányos következménye van. Az egyik az, hogy a lelkek úgy érzik, hogy rajtuk tipornak és az ilyen helyzetekből, az ilyen érzésekből tartós keserűségek fakadnak. Másodszor ilyen intézkedéseknél, ahol a másik fél akarata már többé nem jön számba, rendszerint nincs korlátja, nincs mértéke a hatálom gyakorlásának Tovább megy még annál is, amit eredetileg kitűztek célul és egy akkora adminisztrációnál, egy olyan nagy gazdasági szervezetnél, mint amilyen a székesfőváros, egy évi vagy két évi belenyúlás jóvátehetetlen károkat és örökös keserűséget vonhat maga után. (Úgy von! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon!) Minderre nincs szükség. Ismétlem, hogy nincs rá szükség, mert ki van zárva, hogy amikor a törvényhatósági bizottság tagjai tudják, hogy a hatalom elvégre mégis csak a miniszternél van, egy ilyen tárgyalás, amennyiben az tárgyilagos és jóakaratú, eredményre nem vezetne. (Propper Sándor: Ez világos!) Igen t. Képviselőház! Ilyen okok azok, amelyek miatt nem tartom ezt a törvénytervezetet általánosságban sem elfogadhatónak. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Még egy tételre kívánok különösen kitérni,