Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-247

Az országgyűlés képviselőházának 24 nevezetesen az indokolás fő tétele — mint már egyszer említettem — a párturalom megtörése. Meggyőződésem szerint azonban a javaslat a párturalom túlzott érvényesülésének okait nem azon a helyen keresi, amely helyen azok meg­találhatók. Véleményen ugyanis az, hogy an­nak, hogy a párturalom ilyen nyomást gyako­rol állítólag a közigazgatásra, az adminisztrá­cióra, az egyik legfőbb oka a mai helyzet nyo­morúsága, amikor kenyérért jajgató emberek kényszerítik rá azokat, akiknek valami befo­lyásuk van, hogy számukra a megélhetést va­lamiképpen tegyék lehetővé. Ez az egyik ok. A másik ok az, hogy a törvény — szerintem hibásan — igen hosszú időre adja a mandátu­mot a törvényhatósági bizottság tagjainak: tíz évre. Már a listarendszer is a maga sok előnye mellett valamiképpen megszakítja a kapcsolatot a lakosság és a megválasztottak között s ennek a kapcsolatnak meglazulása nyit utat ismét olyan irányban, hogy a politi­kai befolyás túlságosan érvényesülhessen. A harmadik ok, amely ismét ilyen értelemben hat, a nyilvánosságnak minél tökéletesebb ki­zárása, ami ezideig bizottsági ülésekre stb. terjedt ki. Kétségtelen, hogy ha a nyilvános­ság foglalkozhatok a dolgokkal, a nyilvánosság foglalkozása a legnagyobb kényszerítőerő, amely ellensúlyozza azokat a protekciókat és más kényszerítő hatásokat és óvatossá teszi azoknak a befogadására azokat, akikre irá­nyulnak és így a nyilvánosság az ellensúlya a kinevezési vagy alkalmazási jognak is. Igen t. Képviselőház! Örvendetes, hogy ebben a javaslatban a nyilvánosság irányában ismét egy kedvező lépés történik. Méltóztassa­nak azonban megengedni, hogy bejelentsem itt azt a véleményemet, hogy szerintem ez magá­ban véve még nem elég és egyúttal megmond­jam azt is, hogy amikor az előbb egy testületi hatóság visszaállításáról beszéltem, ezt azért is tettem, mert abban a meggyőződésben vol­tam, hogy egy ilyen testületi hatóság, amely nyilvánosan működik, mindig sokkal jobban tudja magát mentesíteni a protekciótól vagy egyéb politikai nyomástól. Ha nem is tudom a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadni, amaz alapvető okokból, amelyeket az előbb voltam bátor előterjeszteni, mégis ki kell jelentenem, hogy örömmel látom a törvényjavaslatban azokat a részleteket, amelyek itt-ott az auto­nómia szükségleteinek megfelelően új és új in­tézményedet es intézKedéseket igyekszenek meghonostani a jobb közigazgatás érdekében. (Propper Sándor: Egy-egy mazsolaszem a korpakenyérben !) Van azonban itt megint egy tétel, amely egészen érthetetlen. A kormány még mindig ragaszkodik ahhoz, akkor is, amikor már a polgármester alkalmazását az államfő megerő­sítésétől tették függővé, hogy intézkedési joga legyen a főpolgármesternek, aki természetesen nem az autonómiának a szerve. Akkor már erre semmi szükség nincs közérdekből és éppen azért kívánatos volna, hogy a főpolgármester jogköre csak az ellenőrzésre szorítkozzék. Általában pedig méltóztassék megengedni, hogy meg egyszer kér ,em a főváros v. zetősé­gét, a mostanit és a későbbit is egyformán arra, hogy a vidékkel szemben tanúsítson mindig, amikor csak alkalma nyílik, megértést és jó­akaratot és segítse, amikor csak alkalom nyí­lik rá, azt a vidéket, amely a fővárost oda fej­lesztette, ahol mindanyájunk örömére ma van. '. ülése 193% március 2-án, pénteken. 209 (Ügy van] a baloldalon!) Ez az egyik kérésem. Másodszor pedig kérem az igen t. kormányt, ke­resse a megértés, a kölcsönös megállapodás útját (Propper Sándor: Ügy van, úgy van!) a helyett, hogy az intézkedés, az akarat feltét­len érvényesítése útján kívánna a helyzeten javítani, mert méltóztassék elhinni, hogy lehet talán gyorsabb eredményt kényszerrel elérni, de jó és tartós eredményt csak közös megegye­zéssel, békés együttműködéssel lehet biztosí­tani. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baU és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Bejelentem a t. Háznak, hogy Temple ^Rezső képviselő úr indítványt nyújtott be aziránt, hogy a napirendünkön szereplő törvén y javasalt tárgyalásának tartamára az ülések ideje napi nyolc órában állapittassék meg. (Zaj és felkiáltások balfelől: Olyan sür­gős?) Az indítvány felett a házszabályok 132. §-ának 2. bekezdése értelmében a legközelebbi ülésünk elején fog a Ház vita nélkül dönteni. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Schandl Károly! Schandl Károly: T. Képviselőház! Tekin­tettel az idő előrehaladott voltára, engedélyt kérek a t. Háztól, hogy beszédemet a következő ülésen mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a beszéd elhalasztásá­hoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztás­hoz hozzájárul. E határozat következtében a vitát megsza­kítom, s előterjesztést teszek a t. Háznak leg­közelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését f. évi március hó 6-án, kedden délután 4 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki a mai napirendünkön szereplő törvényjavaslat foly­tatólagos tárgyalása. Van valaki feliratkozva? Héjj Imre jegyző: Csilléry András! Csilléry András: T. Képviselőház! (Hall­juk! Halljuk! a balközépen.) Az elnök úr na­pirendi indítványával szemben a magam ré­széről szükségesnek tartanám, ha végre-vala­hára napirendre tűznők a szovjet-szerződést, hogy végre szembenézzünk azokkal a körül­ményekkel, amelyek ennek a szerződésnek a létrejöveteléből következni fognak. (Peyer Ká­roly: Halljuk! Ez egészen új téma! — Derült­ség.) Fontosnak tartom, hogy a képviselőház, mint a nemzet élő lelkiismerete ezekre a kér­désekre kitérjen és ezekre rámutasson, mert azután a következményekkel szomorúan fo­gunk számolhatni és ezeknek a szomorú követ­kezményeknek maga a nemzet, maga a nép fogja meginni a levét. Fábián Béla t. képviselőtársam három nap­pal ezelőtt igazán frappánsul és helyesen mu­tatott rá arra, hogy csodálatos dolog, hogy egy ilyen, mondjuk talán, ellenforradalmi gon­dolkodású ország, mint amilyen Magyaror­szág, a szovjetnek segítséget nyújtson ahhoz, hogy az ottlévő munkásságot és általában az ottlévő tömegeket éhhalálnak tegye ki. Huszár Mihály képviselőtársam tegnap rámutatott arra. hogy mdyen gazdasági előnyöket remél­het Magyarország a szovjettől. Nagyon jól tud­juk azt, hogy Franciaország is gazdasági szer­ződést kötött a szovjettel és ennek a következ­ménye az volt, hogy az Oroszországból való kivitel Franciaország felé tízszerannyi volt, mint amennyi a Franciaországból Oroszor­szágba való bevitel. Méltóztatnak látni, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents