Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-241

12 Az országgyűlés képviselőházának : rendes menetjegyek árainak rendkívül nagymértékű mérséklésével a munkások utazásaira megfelelő árú bérletjegyek álljanak rendelkezésre. Ma, amikor a munkás-hetijegyek jelenlegi árai a rendes menetjegyek árainak csak mintegy Vi-ét teszik ki, a további mérséklésről — figyelembevéve a magyar királyi államvasutak mai^ válságos pénzügyi helyzetét — annál kevésbbé lehet szó, mivel a jegyárak csak 10%-kai való leszállítása is az államvasutaknál mintegy 170.000 pengő évi bevételi kiesést jelentene, anélkül, hogy a munkások oldalán észrevehető előny jelentkeznék. A tanuló-havijegyeknek az iparostanoncok részére leendő kiszolgáltatása szintén nehézségekbe ütközik, mert a tanuló-havijegyek a díjszabás szerinti menetjegyek árához képest körülbelül 90%-os mérséklést biztosítván, —

; fokozott gondot kell fordítani arra, hogy e Jegyek igénybevételének lehetősége a legszigorúbb feltételekhez köttessék, és hogy azok e»ak az államvasutak személydíjszabásában megállapított feltételeknek megfelelő, rendszeres tanításban részesülő tanulók részére szolgáltassanak ki. Amennyiben a tanulójegyek kedvezménye a tanoncok részére is kiterjesztettnek, úgy az igen nagyszámú különböző időszaki tanfolyamok hallgatóinak hasonló irányú kérését nem lehetne megtagadni, ez pedig egyrészt teret nyithatana esetleges visszaéléseknek, másrészt pedig a súlyos deficittel küzdő magyar királyi államvasutaknak további jelentékeny anyagi áldozatát jelentené. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1934. évi január hó 26-án. Dr. Fabinyi Tihamér s. k., m. kir. kereskedelemügyi miniszter.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Propper Sándor: T. Képviselőház! Interpellációmban a környéken lakó, de Budapesten dolgozó, vagy a Budapesten lakó, de a környéken dolgozó munkásság helyzetét akartam megkönnyíteni, amely könnyítésre az érdekeltek igazán nagyon rá vannak szorulva. A miniszter úr válasza hangsúlyozza, hogy a kormány gondoskodásának mindig tárgyát képezte és képezi a munkások anyagi és szociális érdekeinek lehető támogatása. Sajnálattal állapítom meg ebből a miniszteri válaszból, hogy ezzel a megállapítással szemben sehol semmi jelét nem látjuk ezen anyagi és szociális érdekek gondozásának. Ez a terület éppen alkalmas lett volna arra és az én. interpellációm lehetővé tette volna, hogy a kormány ezen a téren mutassa legalább egy kis jelét annak a nagy jóakaratnak, amelyet itt ebben a válaszban hangoztat. Azt mondja a válasz, hogy a munkás-hetijegyek árát nem lehet leszállítani, mert a Magyar Királyi Államvasutaknak, amely amúgy is deficittel küzd, ez további deficitet jelentene. Azt mondja továbbá, hogy a munkás-hetijegyek árát nem a munkabérek arányában állapítják meg, hanem a rendes menetdíjak arányában. Mindkét érvelés nagyon helytelen. Helytelen az, hogy a munkás-hetijegyek árát nem a munkabérek arányában állapítják meg, mert végtére a munkás háztartása ehhez igazodik. Amikor ezeket a díjakat megállapították, a munkabérek lényegesen magasabban állottak a termelés egész területén a munkások, az alkalmazottak sokkal több fizetést kaptak, mint 1. ülése 193Ip február 21-én, szerdán. amennyit ma kapnak. Egészen igazságtalan tehát, r a ^mellett pedig lehetetlen is, hogy a munkásság ebből az erőteljesen csökkentett fizetésből ugyanolyan terheket viseljen, mint amilyeneket viselt akkor, amikor a kereset nagyobb volt. A helyes az lenne, ha az Államvasutak tényleg figyelemmel kísérné a munkabérek és fizetések alakulását, és ha ezek erőteljesen csökkenő tendenciát mutatnak, akkor igenis ennek arányában csökkentené ezeknek a munkás-hetijegyeknek az árát. A helyzet egyszerűen az, hogy a munkásság képtelen megfizetni azokat a magas díjakat, amelyek aránytalanok az ő keresetéhez és a munkások valamiképpen úgy segítenek magukon, hogy vagy gyalog, vagy kerékpáron járnak és így az Államvasutak sem csinál jó üzletet, mert hiszen sok utastól elesik. A 10 százalékos mérséklés, — mondja a válasz — 170.000 pengő további terhet jelentene a Magyar Államvasutak számára, amivel szemben bátorkodom megálilapítna, hogy olcsóbb menetdíjaknál jelentékenyen több munkásutas volna és így nemhogy kevesebb volna a bevétel, hanem több, legfeljebb az történnék meg, hogy a szerelvények nem félig üresen szaladgálnának és a szegény munkások nem korareggel vagy hajnalban indulnának el gyalogszerrel, vagy kerékpáron munkahelyükre, hanem felülnének ama a vonatra és nem holtfáradtan érkeznének meg munkahelyükre. Ezek a munkások szívesen megfizetnék az olcsóbb menetdíjakat és mindkét fél jól járna, szemben annak a helytelen üzleti politikának eredményével, amelyre ebben a kérdésben a kereskedelemügyi kormány helyezkedik. Itt van a tanuló jegyek kérdése, amit szintén szóvátettem ebben az interpellációmban. Amidőn azt kértem a kereskedelemügyi kormánytól, hogy a munkás hetijegyek árát újból szabályozza és a csökkentett keresethez arányosítsa, egyben azt is bátorkodtam kérni, arra hívtam fel szíves figyelmét, hogy a tanulójegyek kedvezményét terjessze ki a miniszter úr az iparostanoincokra és a kereskedelmi tanulókra is, mert hiszen ezek is tanulók, ezek is vagy teljesen imgyen, vagy egy nagyon alacsony, számba alig vehető díjazás ellenében dolgoznak, járnak be munkahelyükre, így tehát őket is megilleti az a jog, hogy kedvezményes áron utazhassanak munkahelyükre, vagy munkahelyükről lakóhelyükre. Erre nézve egészen furcsa álláspontot foglal el a (miniszter úr válasza. Azt mondja, hogy miután ez igen nagy kedvezmény, mert ez a rendes menetdíj 90 százalékának elengedését jelenti, nagyon vigyázni kell a^ jegyek igénybevételénél, a legszigorúbb feltételeket kell mégis zabni és hogy csak a rendszeres tanításban részesülő tanulók számára adható meg ez a kedvezmény, mert különben tág tere ^nyílnék a visszaéléseknek. Az iparostanoncok és a kereskedelmi tanulók rendszeres oktatásban részesülnek, csakhogy nem valamely tudományos vagy szellemi pályára képezik ki őket, hanem valamilyen kereskedelmi vagy ipari pályára. Ezek éppen olyan szigorú szabályok szerint vannak bejelentve és éppúgy he vannak írva az ipartestület, az iparhatóság törzskönyvébe, mint ahogyan az iskolai tanulók be vannak írva a különféle iskolák törzskönyveibe. Ez mindenhol hatósági, tehát megbízható igazolásokkal ellenőrizhető, így tehát abszolúte semmiféle veszély sem fenyeget abban a tekintetben, hogy ezen a téren visszaélések történnének. Es ha