Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-241
Az országgyűlés képviselőházának 2kl itt-ott valami, egy-két eset elő is fordulna, emiatt, ennek alapján nem volna szabad sok száz vagy sok ezer iparos- és kereskedőtanonctól megvonni azt a kedvezményt, amely szerintem ugyanúgy kijár nekik, mint az iskolába járó tanulóknak, mert ők is életpályára készülnek, ők is tanulók, csak — mondom — nem iskolában tanulnak, hanem műhelyben vagy más munkahelyen, de hatósági ellenőrzés mellett megkötött szerződések alapján, határozottan kikötött tanulási időre terjedőleg, tehát szabályszerűen, pragmatikusan bele vannak ékelve egy hatósági szerv ellenőrzésébe. Én itt nagy antiszociális szellemnek a megnyilvánulását látom a kereskedelmi kormány részéről. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: Amikor interpellációmat elmondottam, igen alapos utánjárás és igen alapos vizsgálódások után hoztam ezt a kérdést a t. Képviselőház elé, és gyenge pillanatomban arra gondoltam, hogy a kereskedelmi kormány ezt a feltétlenül méltányos kérést és igényt teljesíteni fogja. Mielőtt a Képviselőház elé hoztam volna ezt az egész kérdést, amelyet adatokkal támasztottam alá, olyan adatokkal, amelyek bizonyítják azt, hogy a mai keresetekből a munkáshetijegyek mai árát megfizetni nem lehet, tárgyaltam a kereskedelmi kormány illetékes ügyosztályával is, ahonnan nem kaptam ugyan határozott biztatást, de mégis kaptam annyit, hogy alaposan meg fogják vizsgálni a kérdést és el fognak menni addig, ameddig lehetséges. Hát nem mentek el semeddig sem, legfeljebb addig, hogy hetijegyek helyett napijegyeket adnak ki, ami azt jelenti, hogy annyival kevesebb a munkásnak hetenkinti vasúti költsége, amennyivel kevesebbet utazik egy héten. Ez azonban abszolúte nem jelent semmit, ezzel ez a kérdés nemcsak hogy megoldva nincsen, hanem a megoldást a kereskedelmi kormány még csak meg sem közelitette. Továbbra is fennáll az az abuzus, továbbra is fennáll az az igazságtalanság, hogy a munkásság a technika századában kénytelen vagy gyalog, vagy primitív közlekedési eszközökkel a munkahelyére bejárni és már fáradtan érkezni meg oda, ahol friss erővel kellene megkezdenie a nemzeti termelő munkát. Nem jó nemzetgazdasági politika ez, t. Képviselőház. Nem volna szabad megengednünk azt, hogy munkások kénytelenek legyenek a munka megkezdése előtt ok nélkül, cél nélkül két-három vagy négy órával hamarabb útnak indulni és munka után két-három vagy négy órával későbben elérkezni a pihenő helyére. Ez azt jelenti, hogy az amúgyis túlhosszú munkaidő ok nélkül meghosszabbodik, úgyhogy a munkaidő, ezt beleszámítva, tulajdonképpen napi 14—16 órát tesz ki azoknak, akik nem tudják megfizetni a magasabb vasúti tarifát. 170.000 pengő további deficittől fél a kormány az államvasutak terhére, nem vizsgálja azonban azt, hogy ez a 170.000 pengő mit jelent azokban az apró munkásháztartásokban, amelyek a kereskedelmi kormány szerint ezt a 170.000 pengőt kénytelenek kiizadni, kénytelenek maguktól elvonni, amely munkásháztartások a táplálék mennyiségét és minőségét kénytelenek csökkenteni, a lakás, a fűtés, a világítás, a ruházati és kulturális igények rovására kénytelenek ezt a 170.000 pengőt kiizzadni. Én azt hiszem, hogy az államvasutak, mint hatalmas nagy közület, inkább elbírná ezt a 170.000 pengőt, mint az a sok száz, vagy ezer munkáscsalád, amelynek nem a százezerek, hanem sokszor ülése 193% február 21-én, szerdán. 13 a tízfillérek is igen sok gondot okoznak és igen nagy hiányt jelentenek háztartásában. Mindezek alapján nem vagyok abban a helyzetben, hogy az ebben az antiszociális szellemben tartott megoldást, illetve az erre vonatkozó választ tu'domásul vegyem:. Nem is veszem tudomásul, de tudomására akarom adni a mélyen t. kereskedelmi kormánynak, hogy ez a probléma megoldatlan maradt és én alkalomadtán újból ide fogom hozni és újból kérni fogom a kormányt, ne hagyja a környék népét továbbra is sínylődni a drága közlekedési eszközök miatt, hanem, ha olyan sok kiadni való pénze van különböző olyan célokra, amelyek nem szociális jellegűek, ha van 170 millió pengője a, nagybirtok felsegítésére és ha tudott szanálni malmokat, tudott szanálni bankokat, amikor milliókról meg százmilliókról volt szó, akkor legyen egy kis belátása és legyen egy megértő gesztusa a dolgozó osztályok felé is, amelyeknél nem százmilliókról, hanem az egyes esetekre felparcellázva csak fillérekről van szó, amelyeknek azonban ez is nagy segítség volna. Ezek az emberek, ezek a munkáscsaládok nem jókedvükben mentek ki a környékre lakni, nem nyaralási és egyéb szándékokból, hanem kényszerűségből. Nem tudták a pesti házbéreket megfizetni. Azonkívül szociálhigiéniai szempontok is irányadók voltak. A gyermekes családok kimentek a környékre, hogy egy kis levegőhöz juttassák gyermekeiket. Ezek imánd olyan szempontok, amelyeket a kormánynak nem volna szabad figyelmen kívül hagynia és nem volna szabad ilyen kérdéseket elhanyagolnia. Én tehát a választ tudomásxil nem vesaein, ellenben adandó alkalommal ezt a kérdést újból a Képviselőház elé fogom hozni. {Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határoízathozatal. Kérdeim a t. Házat, méltóztatnak-e a kereskedelemügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vágy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a földmívelésügyi miniszter úr írásbeli válasza Dinnyés Lajos képviselő úrnak a készülő burgonyakartell megalakulása tárgyában 1933. évi június hó 28-án előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa):^ »T. Képviselőház! Dinnyés Lajos országgyűlési képviselő úr 1933. év június 28-án interpellációt intézett hozzám a készülő burgonyakartell megalakulása tárgyában. Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő: A Budapestről nagy távolságokra fekvő területeken termett burgonya értékesítése és ezzel kapcsolatban a budapesti felhozatal szabályozására annakidején több megoldási módozat tárgyaltatott. A termelői burgonyaárak ugyanis 1933. év őszén oly alacsonyra süllyedtek, hogy a gazda a termelési költséget sem kapta meg. Ezt a termelési ágat is némileg megsegítendő, a legnagyobb belső piacot, a budapestit kellett a magasabb termelői árak fizetésére képessé tenni. E cél elérése érdekében a burgonyatermés értékesítésének vasúti refakcia nyújtása útján való megkönnyítése látszott legalkalmasabbnak. A vasúti refakcia a kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértőleg úgy hirdettetett meg, hogy a kedvezményben bárki részesülhet, aki 1934. év június 30-ig egy név alatt kiállított
