Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-247

194 Az országgyűlés képviselőházának 2U7. ülése 19BU március 2-án, pénteken. ten, elkeseredve ér oda munkahelyére és meghosszabbodik a munkaideje sok órával, amire pedig nincs szükség. Én nem beszélek hasból, mert én láttam és tanulmányoztam az európai nagyvárosok közlekedési viszonyait, és merem állítani, hogy Budapest helyi közlekedése a legdrágább és a legrosszabb helyi közlekedés. Folyton-folyton tervelgetnek, folyton turkálnak, folyton csinálnak valamit, de sohasem valami jót. Budapest nagykorúságához és nagy jelentőségéhez képest sokkal többre tarthat igényt ezen a téren is, mint minden más téren. Mi szociáldemokraták igenis miniden leh.tőt megtettünk abban a tekintetben, hogy a főváros közlekedését megjavítsák, hogy a főváros közönségének ezt a napi életének lebonyolításához szükséges segítőeszközt, .ezt a szerszámot rendelkezésére bocsássák. Ha már megfizettetik velük drága pénzen, akkor megkövetelhetik, hogy jó és megbízható közlekedést kapjon. De így vagyunk más téren is. így vagyunk úgyszólván miniden téren. Minden téren sok a tennivaló. Hosszú nagyon hosszú még az az út, amely az igazi modern, nagy világváros felé vezet. És mi, szociáldemokraták sohasem akartunk mást a törvényhatósági bizottságba való belépésünk percétől kezdve mind a mai napig és mindaddig, amíg abban résztveszünk, mint a közérdeket, a főváros mlépének az érdekét szolgálni mindenféle vonatkozásban, az élet mindenféle megnyilvánulása terén. Azt hiszem, hogy ennél elsőbbrendű közérdeket senki sem tudna felhozni. T. Ház! Éppen azért, mert olyan sok még a teftinivaló, inert olyan sok még a hiány minden téren, tiszteletben keil tartani az önkormányzatot, s azért kell nekünk síkraszállnunk az önkormányzatért, mert a bürokrác a, a hatalmi túltengés, az új hatalmi források beiktatása a főváros életébe ezeket a problémákat nem fogja megoldani. Ha van erő és van apparátus, amely a fővárost igazi, modern, nagy, teljesítőképes világvárossá tudja átrendezni, ez a tényező csak a főváros közönségének csorbítatlan önrendelkezési joga, autonómiája le-, h et. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Minden más kísérlet hajótörést fog szenvedni. Ezért támadjuk mi ezt a javaslatot. Ne tessék azt hinni, hogy azért, mert féltjük a mi fővárosi mandátuma'nkat. Megvoltunk mi ezek nélkül egészen 1925-ig, s meglehetünk ezután is. Mi meglehetünk ezek nélkül a mandátumok nélkül, de e nélkül az önzetlen hajtóerő nélkül nem tud már meglenni a főváros. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Majd későbben rá fogok mutatni arra, hogy ez a mi szerepünk, ez a mi beékelődésünk a főváros törvényhatósági életébe mit jelentett a fővárosnak, és hogy a főváros népe ezt miképpen méltányolta és miképpen honorálta, szemben azokkal, akik a fővárosnak csak frázisokat adtak. Ügy látóra, hogy ebben a javaslatban a mélyen t. kormány avatlan kezekkél nyúl ennek a milliós városnak komplikált és érzékeny szerkezetéhez,. Könnyű a szakértelmet odagondolni vagy vindikálni azon az alapon, hogy akinek az Isten hivatalt adott, annak rögtön ki is utalványozza hozzá a megfelelő észt és szakképzettséget is. Ezen az alapon kétségtelenül a főváros minden részecskéjében megvan és az új hatalmi tényezőkben is meglesz a szükséges kvalifikáció és a szükséges hozzáértés, nem lesz azonban meg valójában. Ez hasonlít nagyon ahhoz az esethez, amikor az önök rendszerének, az önök ellenforradalmának egyik volt belügyminisztere egyszer kiment Londonba, ott tartózkodott három napig és végigkocsikázott a Piecadilly-n, s amidőn hazajött, elmondotta ezt és kikiáltotta magát közjogi és alkotmányjogi szakértőnek. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Rako-vszky!) Még azt sem mulasztotta el elmondani, hogy végigkocsikázott a Piccadilly-n. Ilyen alapon meglesz a szakértelem. Ha ez elégséges egy ilyen városi közület vezetéséhez, akkor az meglesz, de valójában — azt hiszem — hiányozni fog. Igenis állítom és bizonyítom, amint bizonyították az előttem felszólalt képviselő urak is, hogy avatatlan kezekkel nyúlnak hozzá ennek a városnak az életéhez és — ami még súlyosabbá teszi a kérdést — szükség nélkül. Mondhatnám azt is, hogy minden apropos nélkül, a hajánál fogva ráncigálják elő ezt a kérdést. Hát nincs nekünk más dolgunk, nincs^ más problémánk, nincs más megoldatlan kérdésünk, nincs más napi gondunk, mint a főváros autonómiája és az, hogy kik legyenek ott, kik üljenek ott és kiket Tehessen megint bevinni? Nagyon jellemző, hogy 1920. óta, az 1920: IX. te. keletkezése óta négyszer nyúlnak így hozzá a fővárosihoz. Tizennégy esztendő alatt négyszer reformálják meg, vagy akarják megreformálni egy milliós világmetropolisnak életét. Hol van az előrelátás, hol volt Scitovszky belügyminiszter úr előrelátása akkor, amikor az 1930 : XVIII. tc.-et megszerkesztette, ha három esztendő múlva az egész nagy, cifra épület összeomlik? (Ügy van a szélsőbaloldalon.) Hol volt a korábbi kormányok előrelátása, amikor felépítették az önkormányzat cifra palotáját és hirdetve-hirdették országon és világon át, hogy most csinálnak olyan törvényt, amilyen még nem volt, és három év múlva összeomlott az egész, mint a kártyavár- Hol volt az azt megelőző kormányok előrelátása? Hát hogy gyártanak törvényt Magyarországon? Három esztendőre? Hát három esztendőre előre egy kis boltos is lát, ahhoz nem kellenek országmentő, városépítő nagy tehetségek. Hiszen, ha egy kis becsvágy volna a mélyen t. rendszerben és kormányban, már csak azért se nyúlnának hozzá, hogy ne lehessen azt mondani, hogy minden két-három évben visszatér ez a probléma, minden két-három év alatt összeomlik egy új municipiális alkotmány ebben az országban. Hát így látták az urak, így tudták megcsinálni? Ezzel bennünket igazolnak. Mi ott álltunk Scitovszky akkori belügyminiszter úr javaslatával szemben is, és a belügyminiszter úr olyan vehemensen védelmezte javaslatát és a t. kormánypárt olyan vastapsokat utalványozott ki neki, hogy öröm volt hallgatni — nekik, nem nekünk, mert mi előre láttuk, mi fog történni. Most egyszerre itt van, romokban hever az a híres, nagy koncepció, az 1930 : XVIII. te. Pedig nenx úgy épült és készült ez az épület, nem úgy készült, mint ahogy rendszerint törvényeket szoktak hozni. Megelőzték tanácskozások, százszámra voltak összejövetelek, titkos és bizalmas megbeszélések, jelentések és hasonlók. Olyan alaposan megtárgyalták a kérdést, hogy az ember azt hitte volna, hogy egy szilkaszilárd ciklopszi falat fognak felépíteni, amely talán örök időkre szól. Most itt vagyunk, megint tárgyaljuk a főváros kérdését, megint fejelünk, megint foltot teszünk a főváros autonómiájára és megint olyan foltot, amelytől rosszabb és csúnyább lesz és teljesítőképességében csökkentetik ez az autonómia. Mondom, 1920 óta negyedszer reformálják