Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-247

Az országgyűlés képviselőházának 2h7. ülése 193% március 2-án, pénteken. 195 meg a főváros életét. 1872-től 1920-ig nem okozott gondot a főváros autonómiája, hagyták úgy, ahogy van, beletörődtek az urak, egymás között voltak, kormányok és törvényhozások tűrték a rendi autonómiát. Mert hiszen autonómiája kétségtelenül volt a fővárosnak 1872-től 1920-ig, de ez rendi autonómia volt, virilises alapon, a dolgozó népnek nem volt ott egyetlenegy képviselője sem, nem engedték közel hozzá, s a kormányok és törvényhozások hosszú esztendőkön át, 1872-től 1920-ig, majdnem egy fél évszázadig, 48 kerek esztendeig tűrték ezt az állapotot. Megfelelt nekik, nem nyúltak hozzá. A törvényhozások és kormányok játszották a maguk kis rendi osztály játékaikat és hagyták játszani a fővárost is. (Vázsonyi János: Mégis milyen önérzetes volt az a közgyűlés!) Önérzetesebb volt, mint a mostani, ezzel azonban nem tetszett sokat mondani. Tehát hagyták játszani a székesfőváros közönségét is. (Büehler József: Ehrlich G., ez volt egy vezér! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Propper Sándor: Nem bántották, a világért sem hántották a virilizmust. Noli me tangere volt a virilizmus, nem nyúltak hozzá, kormányok és törvényhozások szótlanul tűrték, hogy a főváros közgyűlésében a dolgozó népnek egyetlenegy tagja sem vesz részt. Volt önkormányzat, de a főváros népének nem volt joga és szava a főváros autonómiájában. Kétségtelen, hogy az 1872-től 1920-ig eltelt idő alatt alkottak, ezt nem lehet tagadni. A polgári demokrácia vagy liberalizmus uralkodott akkor és alkotott, de hiányos volt mégis, mert ha az alkotásnak ebben a korszakában — hiszen akkor lehetett alkotni — a dolgozó nép képviselői az ő ösztönzésükkel ott álltak volna ebben a rendi autonómiában, sokkal többet lehetett volna alkotni, mint amennyit alkottak. 1920-ban demokratizálták a főváros autonómiáját. Uj fővárosi törvényt hoztak, de az új urak tudták a módját annak, hogy a főváros népét továbbra is távoltartsák az autonómiátólA polgári ellenzéknek egy kis szárnya bemehetett a közgyűlésbe, bement, ezt azonban mellőzték. Emlékszem azokra a tumultuózus jelenetekre, emlékszem arra, hogy a bizottságokba nem vették fel a polgári ellenzéket, emlékszem arra, hogy személyes összecsapásokra, verekedésekre került a sor, ki akarták verni a polgári ellenzéket a főváros közgyűléséből a főváros új urai. 1920 tehát hozott egy formailag demokratikusabb fővárosi alkotmányt, mint amilyent az 1872. évi törvény hozott, de a dolog érdemében ez nem jelentett semmit. (Vázsonyi János: Sőt!) Akkor, 1920-ban kapott lábra az a veszedelmes demagógia, amely bűnösnek nyilvánította Budapestet. (Ügy van! balfelől.) »Bűnös Budapest,« ez volt a jelszó, ezt harsogták bele a világba az új urak Budapesten és a környéken. Mint a győzelmes megszállók, mint a hódítók, úgy jöttek az uj urak a főváros törvényhatósági bizottságába, és nemcsak úgy jöttek, hanem — meg kell állapítani — úgy is viselkedtek. (Györki Imre: Uj honfoglalók!) 1920-tól egészen 1925-ig, a demokratikus 1920 : IX. törvénycikk létezése alatt a főváros közgyűlésében nem történt semmi a főváros javára. Megalkották azután az 1924 : XXVI. törvénycikket. Ez a törvény még mindig meglehetősen elfogadható volt, bár rosszabb volt, mint elődje. Az 1924 : XXVI. te. rosszabb volt mint elődje, az 1920 : IX. törvénycikk, de még mindig jó volt, és a viszonyok is javultak valamennyire, a város dolgozó népe belevághaKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XX. tott egy választási hadjáratba. Bele is mentünk. 1925-ben választott Budapest az 1924. évi XXVI. törvénycikk alapján. Ennek a választásnak az eredményei igen figyelemreméltóak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A demokratikus blokk: a polgári baloldal és a szociáldemokrata munkásság együtt vette fel a küzdelmet az ellen az uralom ellen, amelyet aváros és az ország szempontjából károsnak és veszélyesnek tartott. Megtörtént a választás, és Budapest népe döntött. Nem volt könnyű az új szellem demagógiájával megküzdeni 1925-ben, de az eredmény mégis az volt, — számok, hivatalos adatok bizonyítják — hogy a demokratikus blokk, ha jól emlékszem, megkapta az öszszes budapesti választók szavazatainak 52%-át (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Többet! — Vázsonyi János: 54%-át!) vagy 54, pontosan 54"2%-át. (Vázsonyi János: Ügy van!) Szóval a demokratikus blokk többségben jutott be a városházára, de azért ismerték, megtalálták a módját annak, hogy a főváros ítéletét, a főváros népének döntését meghamisítsák és ebből a többségből kisebbséget csináljanak. (Büehler József: Nem olyan hamisításról van szó, a választók akaratáról!) A demokratikus blokk a főváros közönségétől 1925ben mandátumot kapott arra, hogy átvegye a székesfőváros igazgatását. Ez az igazság. És ha igazán alkotmányos élet lett volna Magyarországon, akkor 1925-től kezdve a budapesti városházán a baloldali polgári és munkásblokknak kellett volna a főváros ügyeit intézni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Fájdalom, nem így történt, a régi urak megtartották pozíciójukat. Elnök: A képviselő úr előbb meghamisításról beszélt. Figyelmeztetem a képv'selő urat, ne méltóztassék ilyen kifejezéseket használni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek. Propper Sándor: Már csak azért sem ragaszkodom ehhez a meghatározáshoz, mert nem ez dönti el a kérdést, hanem az, hogy a főváros népének kifejezett akarata ellenére más irányzat ragadta magához^ és tartotta fenn uralmát a főváros törvényhatósági bizottságában. Ha ez nem hamisítás, akkor ezt a fogalmat rosszul tanultam meg, majd igyekszem ezentúl jobban megtanulni. 1925-ben vonultunk be tehát először mi szociáldemokraták a polgári ellenzékei együtt a székesfőváros törvény : hatósági bizottságába. Ekkor kezdődött a mi szerepünk a budapesti közigazgatásban;- 53 vaery 54 tagú volt (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: 54!) a mi csoportunk és ezzel a csoporttal vonultunk be erre a számunkra új munkaterületre, a főváros közigazgatásába, a főváros autonómiájába. Az elmúl't kilenc esztendő után büszkén vallhatjuk és mondhatjuk, hogy a reakciós pártok és a reakciós kormány^ zat tetszését és megelégedését nem sikerült kivívnunk. Beismerjük, hogy nem szerettek minket, beismerjük és kijelentjük, hogy gyűlöltek és gyűlölettel fogadtak bennünket. Volt is rá okuk bőven, mert mi nagyon sok nagy bűnt követtünk el a főváro« tönrényhatóságában, mert mi tiszta szándékkal jöttünk, hogy tiszta kézzel, tiszta és becsületes közsé^nolitikát csinálunk, s a reakció és a bürokrácia szemében talán nincs nagyobb hűn, mint a tiszta szándék, a tiszta kéz, az alkotási vágy és akarat. Budapest népe másképnen ítélte meg a mi működésünket, mert az 1930. évi választások alkalmával, amelveket már a megrosszabbított 1930. évi XVIII. törvénycikk alapján bonyolítottak le, azzal ismerte el és honorálta munkáikodá30