Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-246
Az országgyűlés képviselőházának 2^6. vánt a várostól, amelyek aligha állanak arányban azzal az előnnyel, amely ebből az intézményből a városra hárul. Ennek a jövőben mindenesetre meg kell szűnnie.« Méltóztatnak emlékezni, hogy miről van itt szó: a Speyer-kölcsönökről. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A városokra rátukmálták ezeket a kölcsönöket, a városok nem is hibásak ebben. Ezt megjegyzem, nem a belügyminiszter úrral szemben mondom, mert ő akkor még nem volt miniszter, hanem a kormányzatra. (Bud János: Nem áll! Egyik városra sem erőltették rá! Ök maguk kérték!) Az alkotási vágy meg van állapítva és sok város áldozata a Speyer-kölcsönnek. (Bud János: Az ellenzék teljes 'helyeslése mellett történt! — Rassay Károly: Ez nem áll! — Jánossy Gábor: Az ellenzék is kívánta à beruházásokat! — Rassay Károly: Nagy baj, amikor a saját felelősségüket ezzel akarják elhárítani! — Bud János: Soha nem hárítom el magamtól a felelősségemet! Egyik városra sem erőltették rá! — Rassay Károly: A kormányzásért nem az ellenzék felel!) Sajnálom, hogy nincs jelen Hódmezővásárhely igen t. képviselője, mert ugyancsak ebből a 6-os bizottsági jelentésből állapíthatom meg, hogy a törvényhatósági városoknak milyen magas pótadóik vannak. Baján és Pécsett 56%, Székesfehérvárott 57%, Debrecenben 60%, Győrött 70%, Szegeden 74%, Miskolcon és Kecskeméten 84%, Hódmezővásárhelyen pedig 143% a pótadó. (Rassay Károly: Ugyanakkor Budapesten leszállították!) A községeknél 80 és 270% között váltakozik a pótadó. (Strausz István: Óriási a főváros jövedelme! — Rassay Károly: A kötelezettsége még óriásibb! — Strausz István: Megnézzük a számadásokat!) Most térek rá, igen t. Sándor képviselő úr, Kecskemétre, mivel megígértem és betartom a szavam. Azt akartam t. i. demonstrálni, — hogy necsak általánosságban beszéljünk erről a dologról — hogy konkréten hogyan néz ki egy város törvényhatósági háztartása. Kecskemétre vonatkozólag a következő adatokat írtam ki. (Olvassa): »A város kölcsönterhe 12,150.000 pengő. A kölcsönök tőke és kamatterhe évenkint 1,232.000 pengő, ugyanakkor, amikor az adóalap 783.000 pengő s a városnak vagyonból eredő jövedelme 1,288.000 pengő. Már most — jegyzi meg a 6-os bizottság jelentése — a kölcsönszolgáltatás meghaladja az adóalapot és majdnem eléri a város vagyonból eredő jövedelmét annak dacára, hogy egy viszonylag igán gazdagnak mondott városról van szó, ami mindenesetre azt mutatja, hogy a város eladósodása igen súlyos.« (Sándor István: 30 millió pengőt és vigan bír más kamatok és viszonyok között. — Hegymegi Kiss Pál: A Karolyi- és Gömbös-kormány alatt a városokra átlagosan 25% állami feladatot hárítottak!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Rassay Károly: Éppígy Budapestre is! — Eckhardt Tibor: Az állam ezzel tehermentesíti magát.) Bródy Ernő: Mindezeket csak annak illusztrálására akartam megemlíteni, hogy nemcsak Budapesten vannak olyan kérdések, amelyekről beszélni kell és lehet, hanem a hatos bizottság jelentése szerint a vidéken is ugyanilyen helyzet van. Amikor tehát a 'vidéken is ez a helyzet, akkor nem lehet Budapesttel szemben rögtön arra az álláspontra helyezkedni, hogy elveszem az önkormányzatot, hogy megtiltom a budapesti polgárnak, hogy a saülése 19SU március 1-én, csütörtökön. 175 ját ügyébe beleszóljon. (Sándor István: Ettől még a szegény ember nem lesz gazdag!) — Jánossy Gábor: De nem veszik el! — Zaj.) Kedves Jánossy t. képviselőtársam, mit mondjak, azt, hogy nem veszik ©1? (Jánossy Gábor: Tessék elolvasni a javaslatot.) Elolvastam a javaslatot. (Jánossy Gábor: A közgyűlést meghagyja, a közgyűlés pedig minden.) Elnök: Kérem, Jánossy t. képviselőtársamat, hogy ne ingerelje a szónokot. (Jánossy Gábor: A szónok pedig ne ingereljen engem! — Derültség.) Bródy Ernő: Beszélhetnék a kéményseprőkről, vagy a nyári időszámításról vagy a csőlefektetésről, vagy nem tudom, milyen témát ragadjak ki, amiről beszélni akarnék, (Jánossy Gábor: Amit tetszik!) de nem beszélhetek, mert meg van tiltva, hogy a főváros saját vitális érdekeiben csináljon, elhatározzon, döntsön valamit, sőt még nem is szabad hozzászólni. Ha ugyanis többek között mégis arra a gondolatra jutok, hogy bele akarok szólni a dologba, akkor a főpolgármester megállapítja, hogy ez nem tartozik a főváros hatáskörébe és nem engedi meg a hozzászólást. Hát mondja aneg t. képviselőtársam, minek nevezizem azt? Nem tudok mást mondani, mint hogy ez alapszabályszerű diktatúra, mert azt csak nem mondhatom, hogy enyelgés. (Rassay Károly: Megcsinálják ezt a vidékiekre is? — Jánossy Gábor: A fővárosra nézve sem csinálják meg! — Rassay Károly: Dehogy nem, ne mondjon ilyet.) Ne méltóztassék azt mondani, hogy nem csinálják meg. (Jánossy Gábor: Rosszul tetszett elolvasni.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bródy Ernő: Jelenleg tervezve van és amikor itt hallom (Rassay Károly: A vidékre is ez legyen a szabály!) a szirénhangokat, hogy a bizottsági tárgyalásokon mennyire enyhítették a javaslatot, mennyire előzékenyek voltak, akkor nem tudok mást mondani, mint csak azt, hogy a többi változtatást elengedem, csak ezt az egyet tessék megváltoztatni, mert ebben van a dolog lényege, ebben van a szégyen, a megaláztatás, hogy olyan indokból, amelyet nem ismerek, nem szólhatok hozzá a saját törvényhatóságom ügyeihez. Ezt másnak nem tudom nevezni, mint diktatúrának. Ha már most azt vizsgálom, hogy miért. kellett ennek a törvényjavaslatnak ilyen rövid idő alatt létrejönnie, akkor mindenekelőtt azt kell konstatálnom, hogy tulajdonképpen •még az eredeti törvény sincs több részében végrehajtva. Nemcsak általánosságban mondom ezt, hanem ebben a tekintetben a részletekbe is bele fogok menni. Nincs végrehajtva a törvénynek mindjárt a 3. Va, amely azt mondja (olvassa): »A törvény életbeléptetése után első ízben az új kerületi beosztást a belügyminiszter rendelettel állapítja meg aképpen, hogy a székesfőváros területe az alábbiak szem előtt tartásával tizennégy közigazgatási kerületre osztassék.« Ez a tizennégy közigazgatási kerület csak a papiroson van meg, legfeljebb talán éppen ma született meg a tizenegyedik Lágymányoson, nagy kínlódás, sok keserv után; a tizennégy kerületből három kerület azonban még teljesen hiányzik. (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tudom, hogy ebben sem a belügyminiszter úr, sem a székesfőváros törvényhatósága nem hibás. (Jánossy Gábor: Hát ki a hibás, én vagyok a hibás?) Jánossy Gábor t>. képviselőtársam ártatlan. (Rassay Károly: Rossz törvényt szavazott meg három évvel ezelőtt.) Hi26*
