Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-246

172 Az országgyűlés képviselőházának 2A6 magánipar munkásai. Ezt ilyen rendkívüli időben nem lehet zsinórmértékül venni. Ma a magánipar nem fizeti meg munkásainak a százszázalékos munkateljesítményét, sőt annak 50— 60%-át sem fizeti meg, nem lehet tehát egy erkölcsi testülettől, egy közülettől azt kívánni, hogy a munkásság kiuzsorázója legyen, különösen ma, amikor a nagytőke, a nagyipar, amely felhasználja a munkanélküliséget, a munkásságot sokszor éhbérért dolgoztatja. Legyen szabad a közterhekre vonatkozólag is egy-két adatot felolvasnom. Tény az, hogy a főváros polgársága átlagban erősebben van állami adókkal megterhelve, mint az ország vidéki polgársága. 1929-ben az állami egyenes adó 238 millió pengő értékben volt kivetve az egész országra. Ebből a fővárosra esett 96 millió pengő, tehát az egész ország adókivetésének 43%-a, amikor pedig a főváros lakossága egynyolcada az ország lakosságának. Igaz, hogy a székesfővárosban van koncentrálva az ipar és egyéb vállalatok, de mégis lehetetlenség, hogy 43% erejéig legyen megterhelve a székesfőváros lakossága. 1932-ben ez a százalék még rosszabb volt, mert 47%-ra emelkedett. Az adófizetési arány te'hát a kivetéshez önérten mindig nagyobb a fővárosban, mint amilyen az ország egyéb részeiben. Megemlíthetem még, hogy a hitélet fejlesztése terén milyen nagy érdemeket szerzett a főváros a múlt évtizedben templomok és szükségkápolnák létesítésével és pedig minden felekezet részére. Az elmúlt évtizedben 13 új plébániát létesített a főváros, rendezte a hitoktatók státusát, támogatta a hitbuzgalom egyleteket és ezáltal levezette a forradalmi érzületeket. T. Ház! Azt hiszem, minden tárgyilagos hallgató előtt sikerült bebizonyítanom, hogy a főváros gazdálkodása helyes volt. Éppen azért kérdezem, hoigy ilyen gazdálkodás mellett kell-e gyámságot gyakorolni a főváros fölött. Állítom, hogy egy közületben sem érvényesül a polgárság akarata úgy, mint ahogy érvényesült a fővárosnál. Nem volt mammuttöbbség a fővárosban, elég nagy az ellenzék is és ez egészséges irányban éreztette hatását magánál a főváros kormányzásánál. A törvényhatósági tanács működése tárj gyilagos és mindig a főváros érdekében való volt. A laikus tanácsban is volt szakszerűség és hozzáértés. Nem csapdostak a politika sokszor szennyes hullámai a főváros tanácsában, hanem igenis, a tanácsot igazán a szakszerűség, a megértés, a tárgyilagosság és a főváros lakossága iránti «szeretet vezette mindig működésében. Minden kérdésnél a szakszerűséget követeltük és a nyilvánosság visszaállítását kértük, önzetlen munka folyt a tanácsban és nem lehet azt mondani, hogy a főváros működésében panama lett volna. A törvényhatósági tanács ténykedésével tehermentesítve volt a közgyűlés. Kérdem, ha a kormánynak többsége lett volna a közgyűlésben, akkor is jött volna a (miniszter úr ezzel a törvényjavaslattal

1

? Csak röviden említem meg, hogy a jövőben a főpolgármester a kormánynak csak eszköze lesz. Nem dolgozhatik saját meggyőződése szerint, nem tekintheti az autonómia érdekét, mert a kormány parancsára hajtja végre a dologi és személyi természetű intézkedéseket és a mellérendelt 17-es bizottságot meg kell ugyan hallgatnia, de akarata ellenére is cselekedhet. Ilyen lesz a jövőbeni autonómia. Rosszabb ez a 17-es bizottság, mint a 33-as bizottság a Házülése 1934- március 1-én, csütörtökön. ban, mert ennek még fellebbezése sincs. Teljesen kisiklik minden további intézkedés a főváros kezéből. A polgármester sem független: nagyrészt a kormány kegyének köszönheti állását; hatásköre túlzottan nagy. Sokszor nem is ismerheti azt, ami az ő nevében történik, mert csak aláíró gép lesz. Sérelem a főtisztviselők kinevezési jogköre is. Egy embernek túlzott az a hatalom, amelyet a polgármester részere biztosít a törvény. Ez a diktatúra első etappja. Lassan minden az államtól lesz függővé téve, hogy ne legyen sehol sem ellenállás a kormány intézkedései ellen. A kormány meg sem kísérelte terve keresztülvitelét az autonómiánál. Mindjárt jött e sértő, jogfosztó törvénnyel. A belügyminiszter úr még itt sem jelölte meg azokat a reformintézkedéseket, amelyeket e törvény életbeléptetése után végre akar hajtani. Lehet, hogy a fővárosnak és polgárainak érdekét, függetlenségét fogják sérteni azok az intézkedések, amelyeket a belügyminiszter úr majd folyamatba fog tenni, ezért a javallatot még általánosságban sem tudom elfogadni. (Éljenzés és taps a balközépen, a szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Dinich Ödön jegyző: Bródy Ernő! (Rassay Károly: Hol van a kormánypárt! Nincs szónok! Szólaljon fel Nánássy!) Bródy Ernő: Különös vitának tartom azt, amelyben az ellenzék egymaga beszél. (Egy hang a jobboldalon: Kozma szólaljon fel! — Rassay Károly: Kozma? Nem mi parancsolunk nekik, hanem Sztranyavszky elnök úr! — Friedrich István: Élharcos előre! — Gr. Somssich Antal: Bátorság! Bátorság! — Derültség balfelől.) Azt a harcot, amely e javaslat körül folyik, nemi kerestük. Nagyon jól tudjuk, hogy az ország külpolitikai és gazdasági kérdések iránt érdeklődik, közjogi harcoknak itt most nincs helye. De ha idehozták, nem lehet kitérni előle. (Friedrich István: Ők kitérnek !) Ez a javaslat leglényegesebb rendelkezésében elveszi, megsemmisíti a főváros önkormányzatát. Sem a főváros egyetemének, sem választott képviseletének, sem egyetlen szervének nem lesz módja és alkalma arra, hogy saját sorsát intézze, saját hivatását be'.öltse. Amiért létezik, ami a létalapja, ahhoz többé nem szólhat hozzá a diktatúra korszaka alatt. Rövidesen ez a veleje ennek a leglényegesebb rendelkezésnek. Minden hatalom és minüen jog a főpolgármesterre megy át. De nemcsak az történik, hogy nem lesz a képviselőtestületnek joga, nem lesz módja és alkalma, hanem egyenesen el lesz t ltva, nem szabad neki hozzáiszólni. meg van tiltva, hogy saját ügyeiben, saját önkormányzati hatáskörében az őt leginkább érdeklő dolgokról beszélhessen, ezekhez hozzászólhasson. Talán joga lesz a nyári időszámítás nagy problémáját a közgyűlés elé hozni, de saját legeminensebb érdekeiről nem fog beszélhetni. Igen t. Ház! Kérdezem, mi adhatott okot erre, mi a magyarázata ennek az eljárásnak, amely a fővárossal történik! Diktatúra elképzelhető háború esetén és Magyarország ismeri a diktatúrákat, a császári diktatúrát, ismeri a proletárdiktatúrát. Ismeri a diktatúrát rendkívüli esetekben, de hogy normális, rendes időkben mi lehet az oka és magyarázata annak, hogy a fővárostól elveszik a legelemibb jogot, azt én megérteni nem tudom. Nem lehet azt mondani, hogy ez helyi kérdés, azt sem