Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-246

Az országgyűlés képviselőházának 246.' lehet mondani, hogy ez célszerűségi kérdés. Jiiz alkotmányjogi es elvi kernes, [tigy van! Ugy van! oaijeioi.) JNem zavar bennünket az, hogy egy einatárolt területről, a iövárosrói van itt szó, mert a főváros szervesen belekapcsolódik az egész ország jogrendszerébe: a fővárosnak nem lenét sem különb, sem töob, sem kevesebb joga, mint az országnak. (Jtíassay Karoly: Ügy van! i)e ezután lesz!) Az ország össze van nőve a fővárosával es nagyon szomorú dolog az, ha itt ellentetet akarnak szítani a főváros es a vidék között. A fővárosnak és az országnak az érdeke egy. JN em lehetséges az, hogy legyen egy külön fővárosi érdek és legyen egy külön államérdek. A főváros érdeke csak belekapcsolódnánk az állam érdekébe és beteg az az ország, amelynek fővárosa az országtól külön akar haladni. Engedelmet kérek, ez elképzelhetetlen gondolat és ha arra kerülne a sor, hogy a főváros külön akar menni, akkor talán lehet módja és lehet helye a beavatkozásnak, de amig az ország fővárosa érdekét szorosan összeköti az ország érdekével, addig nem lehet vele szemben külön elbánást tanúsítani. Fel kell vetnem azt a kérdést, hogy a közigazgatásnak milyen rendszere van hazánkban meghonosítva 1? Azt kell mondanom, hogy az Önkormányzat, legalább a'címben, legalább a papiroson. Igen t. barátaim integetnek felém, hogy az a vidéki önkormányzat sem olyan fenékig tejfel, de mégis azt kell mondanom, hogy az önkormányzatnak jogi állapotában vagyunk jelenleg. Voltak törekvések itt a közigazgatás államosítására. Ott van a legutóbbi időkből az 1891. évi törvényjavaslat a közigazgatás államosításáról, amely a közigazgatást állami tisztviselőkkel akarta végeztetni és annak keretében az önkormányzatot is szóhoz akarta juttatni. Ez a törvényjavaslat azonban nem vált törvénnyé, ebből a törvényjavaslatból egy heves obstrukció után (Rassay Károly: A közvélemény felháborodása! — Sándor István: Más többség volt!) egy paragrafus maradt meg, amelyben elvül kimondották, hogy a közigazgatás állami tisztviselőkkel fog végeztetni. Később azonban az 1907. évi nemzeti felbuzdulás alkalmával ezt is kiradírozták, (Rassay Károly: Kidobták!) kidobták a törvénytárból, úgyhogy azt lehet mondani, hogy a közigazgatás államosításának kísérlete Magyarországon nem valósult meg. (Rassay Károly: A közvéleménnyel állt szemben!) A közvélemény igenis, ellene állt ennek a kísérletnek és sem 1891-ben, sem később, sem a mostani korszakban soha nem sikerült a közigazgatás államosítása, sőt még az sem sike, rült, hogy állami tisztviselőkkel intézzék a közigazgatást, ami még összefér a kormányzat eszméjével. Mert én el tudok képzelni állami tisztviselőket decentralizáció mellett és el tudok képzelni, megfordítva, választott tisztviselők mellett centralizációt, mert most körülbelül ebben a helyzetben vagyunk. A centralizáció ugyanis benyomult a törvénytárba, az önkormányzat elve át van törve a főispáni hatáskör kiterjesztésével, a jóváhagyási jogkör kiszélesítésével, mert csak olyan 50%-os helyzet áll fenn, amire Rassay Károly igen t. barátom célzott múltkori beszédében és amire a belügyminiszter úr bemondta az 50%-ot. Ez körülbelül áll itt is. Az ely megvan papiroson, az elv létezik, de a valóságban a centralizáció legalább is 50%-ig áttöri az elvet és beférkőzik az önkormányzatba. Méltóztassanak most megengedni, hogy beszéljek a fővárosról, beszéljek arról a miliőről, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XX. ülése 19

SU március 1-én, csütörtökön. 173 amelyben a főváros létesítésének eszméje megszületett és beszéljek magának a fővárosnak a hivatásáról. Azt hiszem, Magyarországnak érdeke az, hogy ilyen fővárosa legyen, amelyen van. Ha nem volna, meg kellene csinálni. Ma nem lehetne, de amikor elődeink gondoltak erre, nagyvonalú módon megcsinálták ezt a fővárost. Ha méltóztatnak a régi annaleszeket megnézni, az 1872-es törvényt megelőzőleg, nagy vitatkozások voltak arról, hogy mi történjék itt. Odáig, 1848-ig, Pozsony volt az országgyűlés színhelye, a prímás székhelye, az állami nagy hivataloknak, részben a kamarának az volt a helye, a pozsonyi 1848-as törvények azonban már kimondották, hogy az országgyűlést Budapesten kell tartani. A minisztériumok székhelyét is Budára tették át. Amikor tehát szó volt ennek a három városnak, Budának, Óbudának és Pestnek az egyesítéséről és amikor a fővárosról külön törvényt csináltak, az nem ment olyan egyszerűen. Nagyon érdekes, ha ezeket a történelmi előzményeket megismerjük. Tóth Vilmos belügyminiszter összehívta Buda, Óbuda és Pest érdemes férfiait, (Rassay Károly: Akkor még összehívták!), hogy megbeszéljék az egyesítés tervezetét. Akkor Szentkirályi Mór, aki abban az időben Pest város főpolgármestere volt — régebben Kossuth Lajos követtársa az 1847-iki választáson, nagy kodifikátor és később, élete végén, amikor a főpolgármesteri állást is otthagyta, híres, volt arról, hogy homöopata orvos volt és így gyógyított — mondom, Szentkirályi Mór ellenezte az egyesítést, azt mondván, hogy germanizálni fogja Pestet, mert Buda tele vol1| svábokkal; Pest sem volt teljesen magyar, legalább 50% volt benne a német. Érdekes, hogy Szentkirályi Mór féltette Pestet Budának a germanizáló törekvéseitől. Akkor azonban felállott Csengery Antal és azt mondta: ne tessék ilyen alacsony gondolkodással tárgyalni ezeket a kérdéseket, nagyvonalúan kell tárgyalni. Magyarországnak kell egy nagy főváros, amely államiságát kifejezze, amely a jó rendnek, a valódi műveltségnek és a magasabb társadalmi céloknak gyűlhelye lesz. Ezért kell nagy fővárost csinálni. Ügy, amint London elterül a Themze két partján és Paris a Szajna két partján, Budapestből is egy nagy várost kell csinálni. Itt van a Duna, amely Budapesten legszebb módon képviseli a természetet, Budapesten meg kell csinálni a fővárost — nem a város érdekében, hanem az ország érdekében. Országos érdeke a nemzetnek egy nagy főváros. Ha országos érdek volt 1872-ben, mennyivel nagyobb országos érdek ma befelé és kifelé, hogy itt nagy főváros legyen! Mennyivel nagyobb érdek az, hogy megmutassa Budapest az ő erejét! Én sohasem vagyok annak híve, hogy Budapest a vidék rovására fejlődjék, én mindig híve vagyok annak, hogy ez az ország minden részében fejlődjék, nekem a szívem éppen i'igy ver a falusi kisemberért, mint a városiért és én nem akarom elkülöníteni őket, de viszont lehetetlen, hogy ugyanolyan helyzet álljon elő a vidéken, mint amilyen a fővárosban áll elő. Ellenkezőleg, a fővárost szerető szemmel kell nézni és a vidékinek is büszkének kell lennie a maga fővárosára, elő kell mozdítani ennek a fővárosnak fejlődését. Hiszen méltóztassanak megengedni, hogy itt egy érdekes adatra hivatkozzam. Érdekelt engem tudniillik, hogy a hatvanéves Budapest, — mert az 1872. évi törvény végrehajtása abba az időbe esik, hogy a hatvan -évet onnan kezdhetem számítani — ez I a hatvanéves főváros hatvan év alatt az euró26