Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-246

162 Az országgyűlés képviselőházának 24 gig kell tornásznia, végig kell verekednie maigát a türelmetlen utasok sorai közt, hogy beszedje a viteldíjat, összerázza a kocsi, minden fékezés ide-oda dobja. Az utas csak egy rövid úton megy, de a kocsivezető és a kalauz egész nap rajta van a kocsin, ezek az emberek idő előtt egészségileg leromlanak, reumásak, idegesek lesznek, gyomorsüllyedéssel kerülnek a kórházba 40—45 éves korukban. Nem lehet ezektől az emberektől azt kívánni, hogy még alacsonyabb bérért dolgozzanak. Nem lehet sajnálni a megfelelő béreket azoktól az emberektől sem, akikre rábízza a főváros a Gázgyárban, vagy az Elektromos Művekben a nagy, hatalmas turbinák vezetését, kezelését, vagy akiket leküld a csatornába dolgozni életük veszélyeztetésével, vagy akikre rábízza ia kábeleket, vagy akiktől a műhelyekben a legjobb szakmunkát követeli. Ezektől a munkásoktól ezeket a béreket sajnálni embertelenség. De egyáltalában helytelen politika ez,. HeVtelen politika azért, mert minden bérrendukció — s ez á'H a tisztviselőkre is teljes mértékben s ezt a véleményemet fenntartom, — kihatással van az illető^ város kereskedelmére, iparára és fogyasztásának csökkenésére. (Propper Sándor: És az adóbevételekre is!) Svájcban volt egy népszavazás — azt hiszem, erre már egyszer itt hivatkoztam — amikor arról volt szó, hogy leszállítsák-^ a tisztviselők fizetéséti A népszavazás úgy döntött, hogy nem kell leszállítani; pedi°- Svájcnak is vannak súlyos problémái. A fizetésleszállítás ellen szavaztak a szociáldemokraták és a parasztpárt, ezek ketten szavaztak ellene azért, mert tisztában voltak azzal, hogy a fo^ gyasztóképtelenséget segítik elő ezzel. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy ne ttljön fel ezeknek a hazug jelentéseknek, — ha vannak ilyenek, — amelyek arról szóljak, hogy a főváros üzemeiben nem tudom, milyen ragy fizetések vannak. Elhiszem, Imgy • a magániparban ma alacsonyabbak a fizetések, ezt egy pillanatig sem vonom kétségbe. A magánüzem ma olyan hallatlanul ala°sony. a megélhetésre egyáltalában nem elegendő béreket fizet, hogy az valósággal szégyenteljes. (Ügy van} a szélsőbaloldalon.) Tessék megnézni, az épületeken ott dolgoznak ma a kőművesek 30—40 filléres órabérekért. A jó szakmunkások, akik valamikor a magyar iparnak díszei voltak, ma 40—50 fillérekért dolgoznak a gyárakban. Egy ilyen munkás hetenként 18—20 pengőt keres, amiből neki 10 pengőt kellene lakbérre fizetnie és amiből meg is kell élnie. Hogyan lehet tehát egy ilyen rendszert támogatni? A kormánynak itt súlyos mulasztása van, a kormánynak már törvényhozási intézkedéseket kellett volna életbeléptetnie s végre kellett volna hajtani a munkabér védelméről, a minimális munkabérről szóló egyezményt. A genfi egyezményt ratifikálta a Képviselőház, de a végrehajtásától most fáznak, nem merik megcsinálni, mert Kende Tódorék és Vidáék nem engedik, és az ankétek is ellene fo-laHak állast. A magyar faj iránti szeretetnek nem csak abban kell kicsúcsosodni, hogy az ember a piactéren és a gyűléseken magához öleli a magyar testvért, hanem abban is, hogy annak valamit nyújtani, adni kell, hogy az a magyar ember lássa azt, hogy itt a hangzatos és puffogó frázisokon kívül is kap valami védelmet az ellen a hallatlan uzsora ellen, amely itt a fővárosban folyik a munkások és alkalmazotak bérével. Tisztviselőket ma 60—80 pengős fizetéssel alkalmaznak, amikor annak a ». ülése 1984 március 1-én, csütörtökön. tisztviselőnek pénztárt, telefont kell kezelni és levelezést kej folytatnia, amikor a hivatalban benn kell lennie esetleg este 8-ig és ha a szükség megkívánja, vasárnap délelőtt is be kell mennie. Ezen a téren tehát nincs mit megtakarítani, ezt hangsúlyozom és nem hiszem, hogy az üzemek élére kerülő miniszteri biztosok ezen a téren valamit tudnának tenni. Én különben is az üzemek élére kerülő miniszteri biztosokban egy igen súlyos hibát látok. Nekem alkalmam van más területen is megfigyelni azt, hogy az ilyen miniszteri biztosok milyen jogot vindikálnak maguknak. A legtöbb közülük miniszternek képzeli magát s a legnagyobb bajuk az, hogy a legtöbb közülök azt hiszi, hogy most ő a miniszter. Szakértelem, tudás, hozzáértés tekintetében lényegesen alatta maradnak azoknak, akikkel szembenállnak, de nem a szakértelem és a tudás dönti el a problémát, hanem a hatalom és mert neki hatalma van, mert ő a miniszter nevében rendelkezik s járul vagy nem járul hozzá, a többi akár fel is fordulhat annak bizonyításában, hogy neki igaza van, mert mindig annak van igaza, aki mint a miniszter képviselője ül ott és járul vagy nem járul hozzá valamely rendelkezéshez. Nekem a közeli napokban alkalmam volt megfigyelni egy másik intézménynél, hogy a kereskedelemügyi miniszternek egy ilyen kiküldöttje ott mennyi bajt tudott csinálni. Hiába voltak ott szakemberek, akik építési vállalkozók, ipartestületek vezetői, nagy téglagyárak igazgatói, meg egyebek is, hiába volt ott akárkicsoda és hiába bizonyították azt, hogy ez a helyes és ez a jó, az az illető, akiről hivatalfőnöke sem a legelőnyösebben nyilatkozott, az ő miniszteri jogkörében kijelentette, hogy: »Nem járulok hozzá.« Meg sem indokolta bővebben álláspontját. Ezzel az eljárásával elvette a kedvét mindenkinek az alkotástól s az emberek végre is azt mondták: »Mit törődünk mi vele, csinálják azt, amit akarnak!« Ez lesz az üzemeknél is. Azoknak az uraknak, akik ott vannak ezeknek az üzemeknek élén, egy részét ismerem, egy részét nem ismerem közelebbről, de feltételezem, hogy jó szakemberek. Azért tételezem fel, mert a főváros üzemeiről nem a főváros kiadásában, hanem külföldön megjelent közleményekből is olvastam néhány jelentést, amelyekben igen elismerőleg beszélnek róluk. Föltételezem tehát, hogy szakemberek, és aki bent van egy ilyen üzemben, mindig jobban ismeri azt az üzemet, mint az, akit máról-holnapra odaküldenek és akinek nincs is meg talán a megfelelő szakértelme. Most mi fog történni? Az üzemvezetők a felelősség alól mentesülnek ugyanabban a percben, amikor egy ilyen miniszteri biztos odakerül. Előterjeszthetik esetleg a legképtelenebb dolgokat, amelyeket az illető kellő hozzáértés, szakértelem hiányában vagy a tények ismeretének hiányában pillanatnyilag nem is tud elbírálni és csak később tűnik majd ki, hogy milyen végzetes hibát követett el az illető. I)e nincs felelősség. A miniszter nevében járul hozzá vagy nem járul hozzá a miniszteri biztos valamihez. Ha most az igazgatóság követett el valami hibát vagy mulasztást, ezért felelősségre vonta őt a polgármester, a tanács, vagy valaki más. A jövőben nem lesz felelősség. A jövőben minden üzemigazgató azt csinálhatja, ami neki jól esik. Előterjesztheti a jelentését, amely látszólag jó, 1 a miniszteri biztos hozzá fog járulni és abban