Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-246

Az országgyűlés képviselőházának 246. a pillanatban ő már a felelősség alól ki van kapcsolva, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Tessék elolvasni az erre vonatkozó paragrafust! Éppen az ellenkezőjét mondja!) Hogy nem felelős? (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Tessék elolvasni a paragrafust! Éppen az ellenkezőjét mondja ennek!) Lehet, hogy az azt mondja, de az élet ezt fogja eredményezni. En, miniszter úr, nem a paragrafusok tömkelegében, hanem az életben nőttem fel, éppen ezért sokkal jobban tudom, hogy az emberek mit fognak csinálni. Tudom, hogy ha valami alkalmas a főváros lakosainak sok kárt okozni, az üzemeknek mérhetetlen kárt okozni, akkor ez a rendszer a legalkalmasabb arra. Ha azt mondaná a miniszter úr: »Nem küldök oda laikusokat, vagy az autonómia embereit nem küldöm, hanem kiküldök oda kiváló szakembereket, az ország legtehetségesebb mérnökeit, legtehetségesebb építészeit és azokból alakítok egy igazgatóságot,« ezeknek a neve, szaktudása bizonyos mértékben garanciát nyújtana arra, hogy ott nem lesznek súlyos hibák. De oda méltóztatik küldeni a minisztériumból miniszteri biztosokat. Honnan méltóztatik venni ezeket a szakembereket? Először is a minisztériumnak ilyen szakemberek nem is igen állanak rendelkezésére. Vagy hol van a minisztériumnak egy olyan kiváló szakértője, aki az Elektromos Müvek meghalt vezérigazgatójával, Deutsch-sal szemben oda mert volna állni és a maga szakértelmére való hivatkozással Deutsch szakértői véleményét megdöntötte volna? Hatalmi szóval, erőszakkal lehet azt mondani, hogy: »Nem járulok hozzá« — mint ahogyan most legutóbb történt, a kereskedelemügyi minisztérium részéről egy leiratban egy másik intézménynél, amelynek már azt is előírják, hogy a házon milyen ablakokat kell készíteni. A miniszteriális bürokráciának megvannak a maga súlyos hibái, mert az ellenőrzés a bizottságokban mindig nagyobb biztosítékot nyújt a visszaélésekkel szemben, mint amennyit nyújt a bürokrácia tevékenysége. A bürokrácia tevékenységét nem lehet ellenőrizni. Ott nincs ellenőrzés, ott nincs nyilvánosság, ott csak akkor jövök rá arra, hogy a bürokrácia megrendelte a vízvezetéki nyomócsöveket, amikor az óbudai parton látom őket feküdni. Es amikor már két évig ott fekszenek a csövek, megkérdezem, hogy miért fekszenek itt a csövek, erre kitűnt, hogy a polgármester megrendelte ezeket a csöveket, de valószínűleg még egynéhány évig nem lesz szükség rájuk. Es ezek a csövek mennek tönkre, a beléjük fektetett pénz kamata vész eL A bürokrácia nemcsak ott okozhat kárt, hogy valamit 'megakadályoz, valamit rosszul hajt végre, hanem abban is, hogy megakasztja az életet, elveszi a kedvét az embereknek az alkotásoktól. Márpedig semmi sem nagyobb baj és semmi sem nagyobb veszély, mintha azoknak az embereknek, akik felelős állásban vannak, nincs kedvük dolgozni, mert azt látják, hogy bármit kívánnak alkotni fentről egy kézlegyintéssel elintézik az egészet azzal, hogy: »Nem fogok hozzájárulni.« Az a rendszer, amelyet a miniszter úr most a választásoknál be akar vezetni, lényegében nem sokban különbözik az előző rendszertől azzal, hogy eddig 150 választott mellett 91 volt a nem választott, a jövőben pedig 108 mellett 74 a nem választott, mert ez az arányt egyáltalában nem változtatja meg. A miniszter úr a köztisztaság, a köztisztesség és a közerkölcs nevében tartja szükségese 1934 március l-én

} csütörtökön. 163 gesnek ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását, de ugyanakkor fenntartja a legerkölcstelenebb visszaélésekre legnagyobb alkalmat adó korrupciónak melegágyát képező szelvényrendszert. (Űgy van! Űgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogyan méltóztatik összeegyeztetni azzal, hogy a miniszter úr tisztogatást akar csinálni, a miniszter úrnak kifogása van a vezetés ellen, azt, hogy ugyanakkor a legkorrumpáltabb rendszert változatlanul fenntartja? (Ügy van! Űgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztanak tudni, hogy amikor a főváros elöljárósága kikézbesíti a szelvényeket, nyomban a kézbesítővel egyidejűleg — nehogy tévedés legyen és más őt megelőzze, — megjelenik egy másik ember is, aki a szelvénygyüjtőtől már megfelelő honoráriumban részesült; tehát úgy tűnik fel a dolog, mintha ő is hatósági közeg volna. Együtt mennek; az egyik odaadja a szelvényt, illetőleg a választási igazolványt, a másik pedig mint álhatósági közeg nyomban lefejti a szelvényt, ott

; ahol lehet, szó nélkül, visszaélve az otthonlévő családtag járatlanságával. Hatósági közeggel jön, tehát azt gondolják, hogy ez így illik, hogy lefejti a szelvényt és mindjárt zsebrevágja. Ott, ahol ellenállással találkozik, igér ezért a szelvényért egy pengőt. Ahol pedig seprővel kínálják, onnan továJibméfry, bát nem volt szerencséje. (Űgy van! Űgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem méltóztatnak gondolni, hogy ez milyen korrupciót rejt magában? (Űgy van! Űgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A választásokkor minden pártnál megjelentek ezek a hiénák és azt mondották: »Van 150 Belvárosim, 150 Várbelim«, tehát éppúgy kínálták, mint pl. a tőzsdén kínálják, hogy: »Van 50 darab Novám, 100 darab Bszkrt-om.« (Jánossy Gábor: Az ilyen embereket a Markóutcába kellene vinni. — Bródy Ernő: Árfolyamuk volt!) Bemondták az árfolyamot. Ez az árfolyam ingadozott, ebben hossz és bessz volt, úgyhogy sokszor mulattunk rajta, amikor pl. a Belvárosban híre terjedt, hogy az egyes pártoknak nincs még meg az aláíráshoz szükséges szelvényük, akkor hossz keletkezett a szelvényekben és tíz pengőre ment fel egy szelvény ára, amikor pedig másnapra kitűnt, hogy a pártoknak már megvan a szükséges szelvényük, akkor nyomban bessz következett be és három pengőért egy tucat szelvényt kínáltak. • Hát ez alkotmányos élet, ettől kell és lehet függővé tenni azt, hogy valamelyik párt indulhasson-e a választásokon, vagy nem? (Gáspárdy Elemér: Majd megváltozik!) A-t. kormánypárti szónok urak miért nem méltóztatnak ezt kifogásolni, mert a fővárosnál ennél nagyobb korrupció nincs és nem is^ lehet. (Jánossy Gábor: Nem a törvény a hibás, hanem azok az emberek, akik ezt csinálják. Az ilyen embereket a Markó-utcába kellene vinni. — Bródy Ernő: Egyet sem csuktak be! — Györki Imre: Azok a bűnösök, akik ilyen törvényt megszavaznak! — Propper Sándor: Az a felbujtó, aki ilyen törvényt megszavaz! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Györki képviselő urat közbeszólásáért rendreutasítom. Ilyen közbeszólást a parlamentben nem szabad tenni, képviselő úr! (Propper Sándor: Bűnrészes és felbujtó! — Bródy Ernő: Senkinek még csak a hajaszála sem görbült meg! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek! Peyer Károly: Tessék lehetetlenné tenni azt,