Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-246

Az országgyűlés képviselőházának 246. a pillanatban ő már a felelősség alól ki van kapcsolva, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc bel­ügyminiszter: Tessék elolvasni az erre vonat­kozó paragrafust! Éppen az ellenkezőjét mondja!) Hogy nem felelős? (vitéz Keresztes­Fischer Ferenc belügyminiszter: Tessék elol­vasni a paragrafust! Éppen az ellenkezőjét mondja ennek!) Lehet, hogy az azt mondja, de az élet ezt fogja eredményezni. En, miniszter úr, nem a paragrafusok tömkelegében, hanem az életben nőttem fel, éppen ezért sokkal job­ban tudom, hogy az emberek mit fognak csi­nálni. Tudom, hogy ha valami alkalmas a fő­város lakosainak sok kárt okozni, az üzemek­nek mérhetetlen kárt okozni, akkor ez a rend­szer a legalkalmasabb arra. Ha azt mondaná a miniszter úr: »Nem küldök oda laikusokat, vagy az autonómia embereit nem küldöm, ha­nem kiküldök oda kiváló szakembereket, az or­szág legtehetségesebb mérnökeit, legtehetsége­sebb építészeit és azokból alakítok egy igazga­tóságot,« ezeknek a neve, szaktudása bizonyos mértékben garanciát nyújtana arra, hogy ott nem lesznek súlyos hibák. De oda méltóztatik küldeni a minisztériumból miniszteri biztoso­kat. Honnan méltóztatik venni ezeket a szakem­bereket? Először is a minisztériumnak ilyen szakemberek nem is igen állanak rendelkezé­sére. Vagy hol van a minisztériumnak egy olyan kiváló szakértője, aki az Elektromos Mü­vek meghalt vezérigazgatójával, Deutsch-sal szemben oda mert volna állni és a maga szak­értelmére való hivatkozással Deutsch szakértői véleményét megdöntötte volna? Hatalmi szóval, erőszakkal lehet azt mondani, hogy: »Nem já­rulok hozzá« — mint ahogyan most legutóbb történt, a kereskedelemügyi minisztérium részé­ről egy leiratban egy másik intézménynél, amelynek már azt is előírják, hogy a házon milyen ablakokat kell készíteni. A miniszteriális bürokráciának megvannak a maga súlyos hibái, mert az ellenőrzés a bi­zottságokban mindig nagyobb biztosítékot nyújt a visszaélésekkel szemben, mint amennyit nyújt a bürokrácia tevékenysége. A bürokrácia tevékenységét nem lehet ellenőrizni. Ott nincs ellenőrzés, ott nincs nyilvánosság, ott csak ak­kor jövök rá arra, hogy a bürokrácia megren­delte a vízvezetéki nyomócsöveket, amikor az óbudai parton látom őket feküdni. Es amikor már két évig ott fekszenek a csövek, megkérde­zem, hogy miért fekszenek itt a csövek, erre ki­tűnt, hogy a polgármester megrendelte ezeket a csöveket, de valószínűleg még egynéhány évig nem lesz szükség rájuk. Es ezek a csövek men­nek tönkre, a beléjük fektetett pénz kamata vész eL A bürokrácia nemcsak ott okozhat kárt, hogy valamit 'megakadályoz, valamit rosszul hajt végre, hanem abban is, hogy megakasztja az életet, elveszi a kedvét az embereknek az al­kotásoktól. Márpedig semmi sem nagyobb baj és semmi sem nagyobb veszély, mintha azoknak az embereknek, akik felelős állásban vannak, nincs kedvük dolgozni, mert azt látják, hogy bármit kívánnak alkotni fentről egy kézlegyin­téssel elintézik az egészet azzal, hogy: »Nem fogok hozzájárulni.« Az a rendszer, amelyet a miniszter úr most a választásoknál be akar vezetni, lényegében nem sokban különbözik az előző rendszertől azzal, hogy eddig 150 választott mellett 91 volt a nem választott, a jövőben pedig 108 mellett 74 a nem választott, mert ez az arányt egyálta­lában nem változtatja meg. A miniszter úr a köztisztaság, a köztisz­tesség és a közerkölcs nevében tartja szüksé­gese 1934 március l-én } csütörtökön. 163 gesnek ennek a törvényjavaslatnak az elfoga­dását, de ugyanakkor fenntartja a legerkölcs­telenebb visszaélésekre legnagyobb alkalmat adó korrupciónak melegágyát képező szelvény­rendszert. (Űgy van! Űgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogyan méltóztatik össze­egyeztetni azzal, hogy a miniszter úr tisztoga­tást akar csinálni, a miniszter úrnak kifogása van a vezetés ellen, azt, hogy ugyanakkor a legkorrumpáltabb rendszert változatlanul fenntartja? (Ügy van! Űgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztanak tudni, hogy ami­kor a főváros elöljárósága kikézbesíti a szel­vényeket, nyomban a kézbesítővel egyidejűleg — nehogy tévedés legyen és más őt megelőzze, — megjelenik egy másik ember is, aki a szel­vénygyüjtőtől már megfelelő honoráriumban részesült; tehát úgy tűnik fel a dolog, mintha ő is hatósági közeg volna. Együtt mennek; az egyik odaadja a szelvényt, illetőleg a válasz­tási igazolványt, a másik pedig mint álható­sági közeg nyomban lefejti a szelvényt, ott ; ahol lehet, szó nélkül, visszaélve az otthonlévő családtag járatlanságával. Hatósági közeggel jön, tehát azt gondolják, hogy ez így illik, hogy lefejti a szelvényt és mindjárt zsebre­vágja. Ott, ahol ellenállással találkozik, igér ezért a szelvényért egy pengőt. Ahol pedig sep­rővel kínálják, onnan továJibméfry, bát nem volt szerencséje. (Űgy van! Űgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem méltóztatnak gon­dolni, hogy ez milyen korrupciót rejt magá­ban? (Űgy van! Űgy van! a bal- és a szélső­baloldalon.) A választásokkor minden pártnál megje­lentek ezek a hiénák és azt mondották: »Van 150 Belvárosim, 150 Várbelim«, tehát éppúgy kínálták, mint pl. a tőzsdén kínálják, hogy: »Van 50 darab Novám, 100 darab Bszkrt-om.« (Jánossy Gábor: Az ilyen embereket a Markó­utcába kellene vinni. — Bródy Ernő: Árfolya­muk volt!) Bemondták az árfolyamot. Ez az árfolyam ingadozott, ebben hossz és bessz volt, úgyhogy sokszor mulattunk rajta, ami­kor pl. a Belvárosban híre terjedt, hogy az egyes pártoknak nincs még meg az aláíráshoz szükséges szelvényük, akkor hossz keletkezett a szelvényekben és tíz pengőre ment fel egy szelvény ára, amikor pedig másnapra kitűnt, hogy a pártoknak már megvan a szükséges szelvényük, akkor nyomban bessz következett be és három pengőért egy tucat szelvényt kí­náltak. • Hát ez alkotmányos élet, ettől kell és le­het függővé tenni azt, hogy valamelyik párt indulhasson-e a választásokon, vagy nem? (Gáspárdy Elemér: Majd megváltozik!) A-t. kormánypárti szónok urak miért nem méltóz­tatnak ezt kifogásolni, mert a fővárosnál en­nél nagyobb korrupció nincs és nem is^ lehet. (Jánossy Gábor: Nem a törvény a hibás, ha­nem azok az emberek, akik ezt csinálják. Az ilyen embereket a Markó-utcába kellene vinni. — Bródy Ernő: Egyet sem csuktak be! — Györki Imre: Azok a bűnösök, akik ilyen tör­vényt megszavaznak! — Propper Sándor: Az a felbujtó, aki ilyen törvényt megszavaz! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Györki képviselő urat közbeszólá­sáért rendreutasítom. Ilyen közbeszólást a par­lamentben nem szabad tenni, képviselő úr! (Propper Sándor: Bűnrészes és felbujtó! — Bródy Ernő: Senkinek még csak a hajaszála sem görbült meg! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek! Peyer Károly: Tessék lehetetlenné tenni azt,

Next

/
Thumbnails
Contents