Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-241

8 Az országgyűlés képviselőházának 2< képzelhető el, hogy Oroszország, amelynek a mezőgazdasága mégis csak fejlődőben van, a jövőben ne folytatná még kíméletlenebbül és még hatásosabban ezt a minket gyilkoló versenyt? A másik oldalon nézzük meg, hogy milyen lehetőségeink vannak az Oroszország felé való export tekintetében, mint ipari államnak

1

? (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ha kizárólag azt a materiális üzleti politikát tesszük magunkévá, amely szerint a pénznek nincs szaga és azzal seftelünk, akivel lehet és nem nézzük, hogy honnan van annak a vagyona, milyen módon jutott hatalomra az, akivel összeköttetésbe lépünk, még akkor is lekéstünk erről, mert csak nem méltóztatnak azt gondolni, hogy amikor Franciaország, Amerika és Németország — hogy csak a legnagyobb ipari államokat mondjam — már rogyásig szállítanak Oroszországba gépeket, iparuk minden termékét, amikor Oroszország évről-évre .jobban kiépíti gyáriparát, ipartelepeit, akkor mii, Magyarország, mint egyenrangú versenytárs, egyenrangú tényező fogunk a már ott megfészkelődött külföldi nagy kapitalizmussal és nagyvállalatokkal konkúrrálhatnü' Itt is nyílhatik alkalom esetleg jelentéktelen üzletekre, de semmiesetre sem indokolja ez meg azt a nagy erkölcsi áldozatot, amelyet azzal hozunk, hogy 15 évi negáció után egyenrangú félnek, egyenrangú erkölcsi súllyal rendelkező félnek ismerjük el Oroszországot. (Kassay Károly: Magas szerződő felek!) Én tudok tisztelni és becsülni meggyőződésből fakadó világnézeteket akkor is, ha azok nem felelnek meg az én világnézetemnek, azonban olyanoknak feláldozni a világnézeti alapomat és olyanokkal leülni tárgyalni, akik nemcsak ellenkező világnézeten vannak, hanem akik a maguk hazáján kívül is világszerte annak a világnézetnek a megdöntésére használnak fel miniden eszközt, amelynek alapján én állok, nem vagyok hajlandó. Néhány évvel ezelőtt igen illetékes magyar részről- elhangzott egy nyilatkozat, amelyet ismertetni leszek bátor. (Halljuk! Halljuk!) Egy előkelő külföldi publicista. ugyanis egy kötetben közölt különböző európai államférfiakkal folytatott intervjúkat. Ez az igen illetékes tényező azt mondotta akkor: (Halljuk! Halljuk!) »Ismeri, hogy mi a véleményem a szovjetről és a kommunizmusról. Meg kell, hogy mondjam a véleményemet azokról, akik azokkal kötnek üzleteket, akik magukat munkásoknak és parasztoknak mondván, arra törekszenek, hogy a mi munkásainkat és a mi parasztjainkat éhínségbe döntsék. A legnagyobb bűnösök az ő cinkostársaik.« Nem szabad az illető magas személyiség nevét és személyét a vitába belekeverni, ezt nem is akarom, de ha néhány év előtt ez a legilleté; kesébb tényező, akinek (miniszterelnöke a mai miniszterelnök úr, ezt mondotta, akkor ettől a szerintem és az ország közvéleménye szerint is helyes álláspontról most holmi felfogásoknak revízió alá vétele alapján eltérni nem szabad és erkölcsileg meg nem engedhető. Itt van a másik veszedelem, amely nem keyésbbé nagy, mint a legjobb esetben is gazdasági meddősége ennek az egész kapcsolatnak. Ez a, másik veszedelem az, hogy — mint nagyon jól tudjuk — azokban az országokban, amelyekben iszovjetkö vétségek vannak, ezek a követségek a főfészkei a propagandának, úgyhogy nemcsak a közvetlenül kommunista propagandának, hanem mindazoknak a propagandáknak, amelyek a kommunizmus számára a íl. ülése 19 3 í február 21-én, szerdán. talajt elkészítik: az istentelenek propagandájának és száz efféle propagandának (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) a szálai odavezetnek. (Meskó Zoltán: Ha ezt látták volna!) T. Képviselőház! Mégis csak furcsa dolog lesz az, amikor itt esetleg egy elkeseredett, talán nem is kommunista, hanem a nyomor és nélkülözések folytán elkeseredett fiatalembert, azért, mert az internacionálét énekli, lefogják és lecsukják, ugyanakkor, amikor majd az államfőhöz elmegy a szovjetkövet, hogy megbízólevelét bemutassa és a zenekar az Internacionálét fogja játszani. (Petrovác Gyula: A nemzeti hadsereg zenekara fogja játszani!) Nagyon jól tudjuk, hogy ezt nem mint Internacionálét játsszák, hanem mint egy külföldi állam himnuszát, de az az egyszerű ember azt mondja: nekem nem szabad kommunistának lenni, nekem nem szabad az Internacionálét énekelni, ellenben az urak még kommunisták is lehetnek, — hiszen annak a szegény embernek a szemében a szovjetkövet éppen úgy úr, mint egy másik követ. (Zaj a jobboldalon.) így van ez, Vay Miklós képviselőtársam nagyon helyesen, ha nevet is, mert ez így van. Mindezekből az okokból kifolyólag fel kell vetnem azt a kérdést, hogy melyek azok. az okok, — mert amiket eddig hallottunk, azok csak frázisok — amelyek imperative szükségessé tették ennek az egész országban pártkülönbség nélkül visszatetszést kiváltó intézkedésnek a megtételét, melyek azok az okok, amelyek olyan nagy előnyöket nyújtanak az országnak, vagy amelyek olyan nagy veszedelmeket hárítanak el rólunk, hogy miattuk szükségessé vált a szovjettel való kap-. csólat felvétele. (Rassay Károly: Majd megkérdezzük az olasz államtitkártól.) Errenézve választ nem kaptunk, viszont errenézve választ akarunk tudni, mert ha olyan okokat méltóztatnak felhozni, amelyeket talán nem ismerünk el eléggé helytállóknak, de amelyek mégis komoly okok, melyekről lehet vitatkozni, lehet beszélni, akkor ebben a kérdésben kialakulhat bizonyos közvélemény, de ma, amikor azt sem tudjuk, hogy miért, azt sem tudjuk, mi célból, amikor olyan okot hallunk hogy a revízió érdekében szükséges, bocsánatot kérek, ez a talán kicsúszott kijelentés némi aggodalmat kelt bennem: talán annak a megegyezésnek valami politikai tartalma is van. Mert eddig, ezelőtt csak gazdasági okokról hallottunk. Nem tudom, micsoda titkos szerződésre, én nem hiszem, de titkos szerződésre is lehet gondolni, hogy itt messzemenő politikai kapcsolatok létesülnek közöttünk és a szovjet között. Minthogy mindazok, akik ezt a kérdést komoly aggodalommal szemlélték, tudni akarják, hogy mi van az egész dolog mögött, tudni^ akarják, hogy mik azok az okok, mik azok a célkitűzések, amelyek a kormánynak ezt a hirtelen jöít új állásfoglalását szükségessé tették, ezért kérem, méltóztassék a holnapi ülés napirendjére — amint javasoltam — a kormánynak ez iránt való jelentéstételét kitűzni. (Helyeslés a baloldalon ) Elnök: Szólásra következik

I Frey Vilmos jegyző: Gróf Festetics Sándor! Gr. Festetics Sándor: T. Ház! Amikor nemrégiben ezen a helyen a napirendhez felszólaltam, utánam Östör képviselőtársam szólalt fel és felhívta figyelmemet^ és vele együtt ennek a mozgalomnak figyelmét arra a körülményre, hogy szerinte Dunántúlon a Dunamellék lakos-