Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-246

160 Az országgyűlés képviselőházának 2U szerezni, állljon oda a választók elé, mondja meg, hogy sem Kozma, sem Wolff nem volt jó, hibákat követtek el, most új zászlót bontanak ki. Sztranyavszkv és Tabódy vezetése alatt és most talán az új zászló alá a választóknak Dem 8%-a fog seregleni, amint eddig a választások­nál rendesen szokott, — mert a fővárosban a kormánypárt ennyit kapott a szavazatokból, — hanem talán sikerült megszerezni a többséget és akkor nem kell ezeket az erőszakos intézke­déseket végrehajtani. (Jánossy Gábor: Nem er­ről van szó! — Friedrich István: Ügy kezdő­dött, hogy megcsókolták Wolff Károlyt, és most, egy év múlva, hol vagyunk? — Propper Sándor: Azóta nem szeretik egymást! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Peyer Károly: Ezek azok az okok, amelyek arra késztetik a kormányt, hogy feloszlassa a tanácsot, és kormánybiztost küldjön a főváros élére, — most ugyan nem mint kormánybiztost, hanem a főpolgármester személyében — és kü­lönböző más intézkedéseket hajtson végre. T. Képviselőház! A törvényjavaslat ellen mi nem azért foglalunk állást, mintha a mos­tani törvényt jónak tartanok. Azért foglalunk ellene állást, mert ezt sem tartjuk jónak és a régit sem tartottuk jónak. Mi nem a magunk hatalmát siratjuk, mert ha van valakinek oka a hatalmát siratni, akkor vannak itt a kor­mánypárthoz közelállók, akiknek erre valóban megvan az okuk. Mi ugyan a legtöbb szavaza­tot kaptuk a fővárosban, tehát a legnagyobb párt voltunk, (Propper Sándor: Kétszer egy­másután!) de ennek elenére egyáltalában nem jutott kifejezésre a választók akarata sem a tanácsban, sem a közgyűlésen, (Mozgás jobb­felöl.) mert a közgyűlésbe beküldtek egy csomó embert, akiket nem a választók hoztak oda, a tanácsba kinevezett egy csomó tagot a főpol­gármester és ezzel ellensúlyozták a választók akaratát. Amikor mi a törvényjavaslat ellen állást­foglialunk, tisztán elvi okokból tesszük. Elvi okokból azért, mert az önkormányzat alapján, a demokratikus önkormányzat alapján állunk. Sem ezt a, törvényjavaslatot, sem a meglévő törvényt nem tekinthetjük a demokratikus ön­kormányzat alapján „álló törvénynek, hanem tudjuk, hogy az előző törvény is majdnem ha­sonló körülmények között született, mint ami­lyen körülmények között születik a mostani törvényjavaslat. Az előző törvény is úgy szü­letett, hogy a többségen lévő pártok féltek a választók akaratától, tehát olyan rendelkezése­ket kellett felvenni a törvénybe, amelyek le­hetővé tették azt, hogy bár nekik nincs többsé­gük a főváros polgárságában, a közgyűlésen mégis többségben legyenek. Nagyon jól emlékszem, hogy én az akkori törvényjavaslat tárgyalásánál azt mondtam, hogy ez a törvényjavaslat bolsevista rendszert jelent, mert a bolsevista rendszer az, amely a kisebbség akaratát kényszeríti rá a többségre. Ezt a bolseyita rendszert a mostani törvény­javaslat még tovább is kifejleszti, mert a kisebbség diktatúráját iktatja törvénybe és nem juttatja érvényre a többség akaratát. A főváros lakossága politikailag éretlen, politi­kailag tudatlan, nem elég iskolázott, vagy olyan könnyelmű, hogy nem lehet rábízni saját ügyei­nek intézését? Nagyon szomorú, ha ezt a bizo­nyítványt méltóztatik kiállítani Ez a törvény­javaslat azonban ezt támasztja alá, főképpen akkor, amikor a kormánynak olyan messze­menő ellenőrzési joga van, mint amilyen mesz­. ülése 1934 március 1-én, csütörtökön. szemenő ellenőrzési jogot a törvény neki biz­tosít. Azt mordja a javaslat, hogy átmenetileg a főpolgármester bizatik meg a szanálás végre­hajtásával. Már Kassay Károly képviselő úr is rámutatott, hogy nekünk tulajdonképpen azt kellene kérdeznünk, hogy mi ez a szanálás, mit akar a kormány végrehajtani? Meg akarja fizetni végre a tartozásait, amellyel adós a fő­városnak? (Propper Sándor : Éppen ezt nem akarja megfizetni!) Mert ha megfizeti, akkor uem lesz ott deleit. Eltörölni a borfogyasztási adót, amely a főváros bevételének tekinlélyes része volt. a 3—4 vagy 6%-os forgalmi adó he­lyet egy 15—20%-os fázisadót életbeléptetni, — s ezt a pénzt is megtartja az állam magának, a fővárosnak pedig, amely eddig részese volt a 3%-os forgalmi adónak, ebből semmit sem ad, — az iskolák hozzájárulásánál megtagadni a költ­ségeket, nem fizetni a Nemzeti Színháznál és az Operaháznál a gázért, a vízért, villanyért és a többiért, de kérni, hogy a főváros adjon 200.000 pengő szubvenciót ezeknek a színházaknak, az útépítésnél nem teljesíteni azokat a kötelezett­ségeket, amelyeket ja törvény minden testületre előír? Ha ezeket a kötelezettségeket a kormány teljesítené, akkor a fővárosnál nem volna de­ficit, akkor nem kellene ott deficites költség­vetést összeállítani. De ha a deficit az oka an­nak, hogy valaki vagy valami ellen törvényt kell hozni, akkor felvetem a kérdést: hány tör­vényt kellene hozni a kormány ellen, a Képvi­selőház ellen, az egész magyar igazgatás ellen (Propper Sándor: Az állam ellen!) és még egy csomó testület ellen, ahol ma bőségesen van deficit mindenütt és bőségesen akadna ok arra, hogy ilyen törvényes rendelkezéseket hajtsa­nak végre. Legalább tudni szeretném, hogy mi az a szanálás, amit végrehajtani kívánnak. Nagyon nehéz kiigazodni azokban a beszédekben, ame­lyeket a kormánypárti szónokok tartanak, mert lényegben nem mondanak semmit sem, az egész a körül forog, hogy van pár álláshalmozó és az adminisztrációban osztogatják az álláso­kat. Ha ez a baj, ezt meg lehet szüntetni, de konkrétumokat szeretnék látni, mik azok a konkrétumok, amelyekkel a kormány a főváros háztartását egyensúlyba kívánja hozni. Azt mondják, hogy az üzemi kérdés az, ahol na­gyon sokat lehetne csinálni s az üzemeket olyan értelemben kell átreformálni, hogy azok a közönség érdekeit jobban szolgálják. Az üzemi tarifát a belügyminiszter minden eset­ben jóváhagyta. Nem egy jelentést kapott a belügyminiszter, amelyet közvetlenül a főpol­gármester juttatott hozzá. A »szimpatikus« ren­delkezések közé tartozik például az elektromos órák bérlete. Ma már alig mernek villanyt gyújtani az emberek vagv nagyon kevés vil­lanyt égetnek de azért az orabérletért az, 1 pen­gőt, vagy 1 pengő 50 fillért meg kell fizetni. Vannak kisiparosok, akiknek motorjia áll, hó­napokon keresztül egyetlen Hw. áramot nem togyasztanak, azonban órabérlet címén havonta a 2-5 pengőket és magasabb összegeket ennek ellenére meg kell fizetniök. Hát ezek azok a szimpatikus intézkedések? Ezeket is rákény­szerítették a fővárosra, a mi ellenzésünk elle­nére, mert azt mondották, hogy a költségvetés­i ek deficitje lesz. Az órabérletből egy millió pengőt hoztak ki és ezzel kívánták fedezni részben a deficitet. A főváros költségvetését nagyon furcsa elvek alapján állapítják meg. Azt mondják: ennyi a szükséglet, most ehhez a pótadó 50%,

Next

/
Thumbnails
Contents