Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-246

Az országgyűlés képviselőházának &Ú6. tölthet be máshol még valami állást; ha nyugdíjas, akkor nem vehet fel sem a városnál, sem a megyénél, sem máshol közpénztárból semmiféle más jövedelmet vagy fizetést. Ez látszólag talán igazságtalanság, de mégis a legigazságosabb megoldás, mert tessék elgondolni, hány ezer ember van ebben az országban, aki megöregszik és akinek semmiféle nyugdíja, semmiféle jövedelme nincs. Még mindig mennyivel előnyösebb helyzetben van az, akinek nyugdíja van, akármilyen kevés, akármilyen kicsi nyugdíja van is, de van nyugdíja, amely a fővárosban talán nem nyújt megélhetési alapot, de merem állítani, elegendő arra, hogy ha az illető elköltözik vidékre, ajkkor ott meg tudjon élni; hiszen nem kell a fővárosban eltöltenie azt az időt, amely neki úgy is nyugdíjra, tehát pihenésre van szánva. De az a helyzet alakult ki, hogy amikor főtisztviselők nyugdíjba mentek, akkor kezdtek igazán keresni. Ennek az állapotnak tényleg véget kell vetni. Amikor mi a fővárosi közgyűlésbe először kerültünk be, körülbelül tíz évvel ezelőtt, az egyik pénzügyi bizottsági ülésen megkérdeztük, vallják be a tanácsnok urak, mennyi a fizetésük. Erre kitűnt, hogy senki sem tudta megmondani, mennyi a fizetése, és egyik sem tudta a másikról, hogy annak mennyi a fizetése. A leganarchisztikusabb állapot volt ezen a téren, mert az a tanácsok, akinek ügyosztályába egy csomó üzem tartozott, azoktól az üzemektől külön kapott juttatásokat s ezeknek az összegét pontosan csak az év végén lehetett megállapítani; amelyik tanácsnoknak viszont ilyen üzemei nem voltak, annak a jövedelme természetesen lényegesen kisebb volt. A mi fellépésünk eredménye volt az, 'hogy kimondották, hogy senki nem kaphat semmiféle üzemtől, semmiféle címen díjazást, mellék javadalmazást, tiszteletdíjat vagy egyebet. Fizetési osztályokba soroztuk a tanácsnokokat, mindenki egyforma fizetést kapott természetesen, a rangsornak megfelelően, de kimondottuk, hogy az üzemektől való juttatás ügye egyszersmindenkorra lekerült a napirendről. (Müller Antal: A keresztény pártnak ugyanez volt az álláspontja!) Abban az időben voltak egyes tanácsnokok, akik az új megállapítás után^ eredeti jövedelmüknek körülbelül csak 30%-át kapták, viszont voltak olyan tanácsnokok, akik ezt követőleg előző fizetésüknél lényegesen nagyobbat kaptak. Ezt azért említem fel, hogy lássuk, mit képes produkálni a bürokrácia akkor, amikor szabadjára engedik. Ezeken az okokon kívül, amelyeket én itt bátor voltam felemlíteni, még különböző okokat hoztak fel, hogy miért kellett ezt a törvényjavaslatot idehozni. Azok az okok, amelyeket itt felsorolnak, mind csak a nyilvánosság megtévesztésére szolgálnak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A tényleges ok egészen apró, egészen kicsiny, lényegtelen és ha majd egyszer valaki kutatni fogja és ki fog derülni a nyilvánosság előtt őszintén, hogy mi volt e törvényjavaslat benyújtásának az oka, akkor csodálkozni fognak, hogy ezért kellett a főváros önkormányzatának bizonyos részeiben változtatásokat eszközölni, (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Halljuk! Ezt én is szeretném tudni!) Eégóta folyik a harc. A kormány mindenáron befolyást akar gyakorolni a főváros vezetőségére, önkormányzatára. Ne úgy méltóztasülése 1ÛSI március 1-én, csüiöriökön. 15$ sanak érteni, hogy befolyást kíván gyakorolni, mert amennyiben ezt kívánná, ezt a befolyást a belügyminiszter úr teljes egészében gyakorolhatja, a törvény neki erre a módot megadja; törölheti a fizetéseket, leszállíthatja» felemelheti az adókat, azt csinál, amit akar. A főváros önkormányzatának egész működése csak látszat, mert minden kérdésben a belügyminiszter dönt és ő hagy jóvá mindent. Majdnem azt mondhatnám, hogy teljesen felesleges a pénzügyi bizottságban vagy a költségvetés tárgyalásakor a közgyűlésen a részletekbe belemenni, — ezt meg is mondottam többször — hiábavaló munka, mert akármit fogadunk is el, végeredményben a miniszter fogja eldönteni, hogy melyik rovatba mennyi jut. (Propper Sándor: Szappanos vonóval hegedülnek ott máir régóta!) De igenis voltak olyan személyi kérdések, amelyekben a kormány nem tudta befolyását érvényesíteni ; talán nem annyira a belügyminiszter úr, mint minisztertársai, vagy a párt elnöke, aki azt szerette volna, hogy egy főorvosi állásira pl. X-et nevezzék ki, viszont a kormánypártnak és a kormányt támogató pártnak más jelöltjei voltak é3 azt választották meg. Más alkalmakkor voltak egyéb kívánságok, amelyek ugyancsak nem honoráltattak. Nem a mi részünkről merültek fel e kívánságok, mert minket, a mi kéréseinket sem honorálták; nekünk ugyan ilyen természetű kéréseink ritkán adódtak, mert a mi pártunkhoz nem tairtoznak olyanok, akik közül a főtisztviselőket meg lehet választani, tehát a túloldalról voltak ilyen jelentkezések. Ezek a kérdések voltak azok, amelyek a kormányt arra vezették, hogy kísérletet tegyen Tabódyval és az ő élreállításával megkísérelte az egységespártnak új alakulatát, olyan alakulatát létesíteni, amely mögé odaáll a Kozma-párt és a Wolff-párt egy része. Ebből az alakulatból kikerült azután olyan többség, amely hajlandó azokat a szolgálati jegyeket, amelyeket a pártelnök leküld, szó nélkül respektálni, elfogadni s az állásokra a jelöléseket s a kívánságoknak megfelelően az állások betöltését eszközölni. Tisztán ezen mult a dolog. Nincsenek itt mélyreható dolgok, nagy alkotmányjogi kérdések, tisztán kenyérharc, egészen egyszerű kenyérharc. Arról van szó, hogy az állások betöltése felett a jövőben Ko2ma és Wolff döntsön-e, vagy pedig Sztranyavszky. Tisztán erről van szó és ezért kell egy törvényt megváltoztatni és új rendszert hozni. Mert ha a kormánynak olyan mélyreható igázta van és úgy érzi, hogy az ő programja a főváros lakosságának nagy többségénél népszerű és ki mer állani a választók elé, akkor álljon ki a választók elé. Különben is a régi törvény annyi előnyt nyújt a kis kerületekben lévő polgár

r s ágnak a megszerzésére szelvényekkel és egye bekkel spékelve, hogy nyugodtan belemehet a választásba, ha azt tűzi ki célul, hogy olyan reformokat kíván végrehajtani, amelyek a polgárság széles rétegeinek előnyére válnak. Nem erről van szó, ezt a kormány maga is érzi. Valami csodát ő sem fog tudni csinálni a kormánybiztosával, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Azért oszlassuk fel

f a Képviselőházat? Hogy érti ezt?) Nem a Képviselőházat, a főváros közgyűlését. (Friedrich István: Ennek sem ártana egy kis feloszlatás, ennek a kriptának!) Ennek sem ártana. (Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Azt méltóztatott mondani!) Ha a kormányzat úgy érzi, hogy megvan a többsége, igyekezzék ezt alkotmányos úton meg24*