Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-245

152 Az országgyűlés képviselőházának 24-5. ülése 193 A február 28-án, szerdán. Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a vilsízonválasz joga. Hegymegi Kiss Pál: A választ tudomásul veszem. Elnök; Kérdeni a t. Házat, iméltóztatik-e a választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter árhoz.. Kérem, méltóztassék felolvasni. Héjj Imre jegyző J olyassá): »Interpelláció a földmívelésügyi miniszter úrhoz a csengerújfalui birtokvásárlók tönkretétele miatt. A csengerújfalui gazdák jórésze az Odescalchi-féle birtokvásárlásból kifolyólag tönkremegy Nagyméltóságod hivatali elődje részéről történt meg nem felelő eljárás miatt is. Nagyméltóságod sem hajlandó ezt a tönkremenetelt közbelépésével meggátolni'? Hegymegi Kiss Pál, s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál; T. Ház! Ezt a kérdést én voltaképen egyszer már eljuttattam a földmívelésügyi miniszter úrhoz és abban a csengerújfalui gazdák ügyében szíves közbelépését is kértem, azonban a múlt esztendő december 80-án levelet kaptam a földmívelésügyi miniszter úrtól, amelyben közli, hogy nagy sajnálatára ezeknek a csengerújfalui gazdáknak ügyében a miniszter úr saját hatáskörében lépéseket, már nem tehet. Talán az egyik legembertelenebb kizsákmányolása a birtokot szerezni akaró szegény kis falusiaknak ez a csengerújfalui ügy, amelyet így tehát kénytelen voltam, a miniszter úr elutasító válasza után ide, a Ház elé hozni. Eszerint herceg Odescalchi Ilonának volt Csengerújfaluban 1800 katasztrális hold birtoka. Ezt a birtokot a hercegnő elcserélte a Gyöngyösi Népbanknak Nógrád megyében fekvő birtokával. Ezt a cserét a telekkönyvbe is be kellett volna jegyezni, ez azonban nem történt meg. Arról, hogy a kincstárt megkárosították, én most nem szólok, hanem azzal foglalkozom, hogy a Gyöngyösi Népbank azután meghatalmazást vett a hercegnőtől, — nem ruháztatta át magára a tulajdont — hogy ezt az 1800 katasztrális hold birtokot ott a csengerújfalui kisemberek között szétparcellázza. Es a Gyöngyösi Népbank meg is kezdte a parcellázást. Ideiglenes szerződéseket kötött, váltókat vett tőlük és azt ígérte, hogy majd he fogja kebeleztetni ia tulajdonjogukat. Ezeket a szerződéseket a hercegnővel kötötték, mert hiszen a hercegnő nevén volt még a birtok. Amikor megtörtént a szerződések megkötése, a váltókat kiadták, a Gyöngyösi Népbank ezt az 1800 holdas ingatlant 88.000 dollárral egyetemlegesen megterhelte, és hiába ígérte, nem tudta ezeknek a szegény embereknek, akikkel a szerződést kötötte, a nevére íratni ezeket a birtokokat. Meg kell még jegyeznem, hogy vagyonváltság is terheli ezt a birtokot és ez csak 1931-ben méretett azután teljesen fel és állapíttatott meg telekkönyvileg és térképileg, tehát jóval a szerződés kötése után. A szerencsétlen emberek a hercegnőhöz fordultak, o a Gyöngyösi Népbankhoz utasította őket, mert o kapott egy másik ingatlant. Akkor feljöttek ezek az emberek ide és az akkori földmívelesügyi miniszterhez, Mayer János úrhoz, aki szintén kisgazda, fordultak és kérték, hogy leglegalább ezt a vételt ne hagyja jóvá. A miniszter vizsgálatot rendelt el; Blaszka miniszteri tanácsos folytatta le ezt a vizsgálatot. Meg is ígérték a kedvező elintézést, mert mindenki érezte, hogy ezeknek az embereknek igazuk van. Azonban az emberek után bement a miniszterhez az anyaintézet, a Belvárosi Takarékpénztár és annak nagyobb befolyása volt Mayer Jánosnál, (Rakovszky Tibor: Mostohaanyaintézet!) mint a csengerúj falusi kisembereknek és a vége az volt, hogy igenis, jóváhagyták ezt a vételt, jóllehet az 1920:XXXVI. te. 54-—58. fainak rendelkezései határozottan tiltják ezt. Az 56. § határozottan tilalmazza, hogy a vevőktől váltókat vegyenek és az egyetemleges adóssággal terhelt ingatlant birtokba adják. A miniszter ezeket a váltókat bekövetelte és tudomásul vette azt, hogy a Belvárosi Takarékpénztár, illetve a'Gyöngyösi Népbank az elparcellázott ingatlanokat 88.000 dollár egyetemleges teherrel adja át a vevőknek, csak egy listát kért arról, hogy hogyan osztja ki azt a 88.000 dollárt. (Dinich Ödön: Hogy ne panaszkodjék senki!) A szerződéseket Mayer János a törvény rendelkezései ellenére jóváhagyta és a bank még ennek ellenére sem tudta az ingatlanokat a vevők nevére ráíratni, mert a vagyonváltságföldek nem voltak lejegyezve és 88.000 dollár egyetemleges teher volt rajta. Miután a földmívelésügyi miniszter így intézte el ezeket a szerencsétlen kisgazdákat — hogy kinek a protekciója folytán, azt nem tudom, de szeretném ha a miniszter úr ezt nyilvánosságra hozná — ezek a szerencsétlen emberek most már a bírósághoz fordultak a szerződés hatálytalanítása iránt. Megkezdődött a per. Pereltek a hercegnő ellen, az perbe hívta a derék Gyöngyösi Népbankot, ott szerepelt a Belvárosi Takarékpénztár és természetesen a bíróság előtt el kellett hogy veszítsék a pert. (Dinich Ödön: Miért oly természetes ez?) Azért, mert a bíróságnak nincs meg az a joga, amelyet ilyen esetekben a kormányzat részéről kellett volna gyakorolni, de mégis a bíróságnak, bár nincs meg ez a joga, több érzéke van ebben a kérdésben, mint amennyit a kormányzatnál látokAz ítélőtábla indokolása azért érdekes, mert azt mondja (olvassa); »A. miniszternek törvényes hatáskörében kiadott rendelkezését« — tehát azt, hogy jóváhagyja ezt a vételt —• »olyan ügyben, amelyben a közigazgatási belátás szempontjai szerint kell eljárnia, csak azon az alapon lehet felülvizsgálni, hogy az eljáró közhivatalnokot hivatalos kötelessége teljesítésében, az irányadó szabályok alkalmazásában szándékos vagy súlyos gondatlanságból származó vétkes kötelességsértés terheli.« Kérdem, ki méltóztatnak-e ebből a táblai indokolásból érezni, hogy a Tábla a földmívelésügyi miniszterin m eljárását megbélyegzi, almakor azt mondja, hogy ezeket el kell utasítani. Én azután, amikor a Táblánál is így volt az eset, külön feljöttem Budapestre, a földmívelésügyi miniszterhez fordultam s megkaptam az irányítást, hogy hova menjek. Villamossal jöttem a Keleti pályaudvartól és Mayer János volt földmívelésügyi miniszterrel egy villamosban utazván, kérdeztem tőle, ismeri-e a csengerúj falusi ügyet. A volt földmívelésügyi miniszter úr nekem azt mondotta, bizony az borzasztó dolog volt. (Mozgás balfclőL) Ezt meg kell itt említenem. Elmentem azután a minisztériumba annak reményében, hogy a Kúria ítélete még nem következett be, — mert idáig vitték az ügyet — remélve, hogy majd a miniszter fog intézkedni. A minisztertől kaptam egy választ s ez a válasz így szól (olvassa): »Szikszó János