Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-245

Az országgyűlés képviselőházának 245. ülése 1934 február 28-án, szerdán. 153 es társai esengerúj falusi lábosoknak Odescalchi Ilona csengerújfalusi ingatlana eldarabolásával kapcsolatos kérelíme ügyében hozzám intézett soraidra értesítlek, hogy a szóbanforgó kérelmet érdenii tárgyalás alá nem vehettem, mivel a földbirtokrendezés befejezése védett szükséges rendelkezésekről szóló 1928 : XLI. teikk végrehajtása tárgyaiban kibocsátott 5580/1928. M. E. számú rendelet 51, szakasza szerint ingatianeldiarabolási ügyekben hatáskörömbe kizárólag az ügyek földbirtokpolitikai vonatkozású részeinek eldöntése tartozik, míg ellenben az ezen ügyeikkel kapcsolatos vitás magánjogi kérdések a rendes bíróságok hatáskörébe tartoznak.« Ez a válasz december 30-án kelt. A Kúria ítélete már előbb meghozatott s ebben is van egy pár érdekes indokolás és megállapítás. Szószerint a következők foglaltatnak a Kúria ítéletében (olvassa): *Az irányadó tényállásból következik ugyan, hogy az alperes a csengerújfalusi 176. számú betétben felvett ingatlanai parcellázását az 1920 : XXXVI. te. 56. §-ánab első bekezdésébe ütköző módon foganatosította« —- ez szép kritika a földmívelésügyi minisztérium eljárására — »akkor, amidőn a parcellázott birtokát az egyes vevőknek az Ofb., illetőleg a fördmívelésügyi miniszter külön engedélye nélkül a parcellák telekkönyvi széljegyzése előtt és 88.000 aranydiói!áros jelzáloggal egyetemlegesen terhelten bocsátotta birtokba.« A magyar királyi Kúria megállapította, hôgy a vevők, illetőleg felperesek által felhozott tényállások, amelyeket az 1920. évi XXXVI. t.-cikkre alapítanak, nem alkalmasak arra, hogy annak alapján a szerződéseket hatálytalanítsák, elleniben kimondotta ítéleti indokolásában, hogy ezek a tények: ilyen körülmények között valóság esetén arra szolgálhatnak alapul, Ihosy az 1928. évi XLI. t.-c. 8. §-a és az 5580/1928. ME. számú rendelet 40. §-ára való figyelemmel a földmívelésügyi miniszter a megadott eldarabolási engedélyt a felhozott okok alapján utólag esetleg hatálytalanítsa. A miniszter úr tehát megtagadja. A kir,. Kúria indokolásában rámutat arra, hogy hatálytalanítani kell. Hát mégis, nem azokniak a legfelsőbb bíráknak a feladata, akik a jogesetet elbírálják, hogy rámutassanak arra, hogy itt rettenetes dolog történt, ezekkel a szerencsétlen emberekkel, hogy szinte az indokolásba beletegyék, hogy hatálytalaníthatják. Ugyauakkor én kapom a bürokratikus választ, amely szerint nincs mód rá, csak földbirtokpolitikai okokból. Hát mi az a földbirtokpolitikai Abban a községben kevés volt a kisemberek földje. I. I I -.: Kérek öt perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatik az öt perc meghosszabbítást megadni 1 (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. Hegymegi Kiss Pál: Kevés volt a kisemberek földje, tehát vettek becsületesen. Az, eladó becsapta őket az eladási eljárás során, teljesen becsapta őket az eladásnál. Ezek a kisemberek, akik földet vettek, ma szegénységi bizonyítvány alapján perelnek a kir. Kúriánál. Nem tudom, mi az a földibirtokpolitika, de hagy azt a 40—50 családot meg kell menteni: ezt tartom igazi, becsületes földbirtokpolitikának. Arra kérem a miniszter urat, vétesse elő újból ezt az ügyet. Én még azt is mondom a miniszter úrnak, hogy ezeket a gaz parcellázásokat, amilyenekből egyet képviselőtársam ma Idehozott — és jöhetünk még a többivel — felül kell vizsgálni és azokkal szemben, akik akkor KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. a népet kizsákmányolták és akik taz embereket szerencsétlenné tették, rendet kell csinálni és egy csomó, száz és ezer magyar családot megkell menteni. Hát ez is földbirtokpolitika. Én azt a törvényt, miniszter úr, megszavaznám akkor is, ha az csak egyetlen egy esetre is vonatkoznék, mert még a legfelsőbb bíróság- megállapításában is ott van, — amely pedig elvonatkoztatva állapította meg ezt, — hogy ilyen Justicmordok nem lehetnek. Ezeket kívántam előadni. Arra kénem a miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést ismételten beható vizsgálat tárgyává tenni, talán személyesen kivenni a büróból és kezébe adni olyan embereknek, akiknek szíve is van és elintéztetni, mert azt nem engedhetjük meg, hogy 40—50 magyar család ilyen huncutságok miatt tönkremenjen, mint ahogy ez esetben történt. (Helyeslés half elől.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! A képviselő úr által előhozott csengerújfalusi eset egyike azoknak iá számos és nem egyedülálló eseteknek, amelyekkel ma az országban számolnunk kell. En nagyon szeretném ezeket a kérdéseket felszámolni (Hegymegi Kiss Pál: Nagyon helyes!), mert ez is egyike azoknak a problémáknak, ahol nem lehet tisztán a jogi hátteret nézni. Itt esetek, tények vannak, magyar emberek vannak, akik földet akartak venni magyar emberek vannak, akik könnyelműek voltak, éppen úgy, mint mindnyájan voltunk abban az időben, amikor azt hittük, hogy határtalanok a konjunktúra lehetőségei. Ezek az emberek a magyar parasztnak jogos és legtiszteletreméltóbb érzésével földet akartak szerezni és részint úgy, hogy nem gondolták meg, jórészben azután ügynökök és egyéb közbenjárók által is biztatva (Ügy van! bal felől.) vettek olyan földeket, (amelyeket most a dekonjunktúra, a leesett földárak idején nem tudnak megtartani, a tartozásokat nem tudják törleszteni, s még a kamatokat sem tudják fizetni. Ilyen eset sok van ebben az országban és igaza van a képviselő úrnak abban, hogy ha a földbirtokpolitikáról gondolkozunk, nemcsak arra kell gondolnunk, hogy új exisztenciákat teremtsünk, hanem arra is kell gondolnunk, hogy a régi exisztenciákat megmentsük. Hiszen még magának az első földbirtokreformnak exisateneiáival sem zárhatjuk le teljesen számadásunkat, ezen a téren is még sok tennivaló van. Ezeket az eseteket azonban, mint egyes eseteket, — hogy így imiondjam — mai jogrendszerünkben úgyszólván lehetetlen megoldani. Mint egyes eseteket nem lehet ezeket megoldani; nincs olyan puvoirom, nem állanak rendelkezésemre Berni azok a jogi, sem azok a hatalmi, sem azok a pénzügyi esiaközök, amelyekkel ezeket az egyes eseteket a legmeszszebbmenő jóakarat mellett, annak a könnyes együttérzésnek ellenére, amelyet ezekkel az emberekkel érzek, — képviselő úr épp olyan jól tudja, mint én — meg tudnám oldani. Generális megoldásra kell gondolni ezeknél a dolgoknál és nekem igenis gondom van rá, hogy a magyar földbirtokpolitikai elgondolással kapcsolatosan, amelyet szeretnék minél előbb a parlament elé terjeszteni, (Helyeslés és éljenzés.) ezekre a kérdésekre is tekintettel legyünk. Ami a konkrét esetet illeti, most mást errevonatkozólag mem tudok mondani, mint azt, hogy a kérdést csak generálisan látom meg23