Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-245

150 Az országgyűlés képviselőházának 24.5. ülése 1934. február 28-án, szerdán. az, ^hogy az idei készleteik, ne menjenek át a jövő évre. Erről a helyről akarom figyelmeztetni nemcsak a magyar gazdaköznöséget, hanem másokat is, akiknek a kezén búza van, hogy semmiféle terv sem oldható meg, ha egy ilyen tehertétellel indulunk neki a jövő évnek, ha esetlegtöbb millió métermázsás ezidei készletet lennénk kénytelenek átvenni a jövő évi esetleges magasabb árakon. Ezt meg kell akadályozni, de kizárólag a magyar gazdaközönség érdekében, mert annak nem érdeke az, hogy a spekuláns kezek ma tezaurálják a búzát és. kénytelenek legyünk a jövő évben a szegényebb és azon rétegek terhére átvenni, amelyek már a szezon elején kényszerűive voltak búzájukat a lehető legrosszabb árak mellett eladni. {Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ebben a tekintetben a kormány kötelessége — ha a helyzet nem változik meg — a legerélyesebb intézkedésekhez is nyúlni, mert hangsúlyozom, hogy nem lehet megoldani a kérdést úgy, ha esetleg 2—3 millió métermázsa búzakészletet viszünk át a jövő évre. Ezt helyesnek és szükségesnek tartottam leszögezni. (Rakovszky Tibor: Csak a termelőtől kell átvenni!) Amit a minőség kérdéséről (méltóztatott mondaná, abban a tekintetben eddig is a legmesszebbmenő ellenőrzést igyekeztem gyakorolni. Az Export Intézet és a Külkereskedelmi Hivatal minden külföldre menő tétalt megvizsgál, anstandol, igaz ugyan, hogy e körül nehézségek vannak. Távolról sem felelnek meg azok a minőségek, amelyek külföldre mennek, ezt elismerem, azoknak a minőségeknek, amelyeket ebben az országban össze lehetne szedni. Ennek a problémának két része van. Az egyik egy spekulációs rész, amely igyekszik igazán csak éppen a szokványt megközelíteni és ha jobb minőségeket is vásárol, azokat felhígítja, hogy elérje a kötésben lévő minőségeket. A másik pe<diig egy nagyon nagy nehézség. Hogy a minőségek szigorú elbírálásánál nem léphettem! fel azzal az eréllyel, amellyel szerettem volna, annak az az oka, hogy az össze-vissza minőségek, kevert minőségek a dojog természeténél fogva a kásgazdatétel éknél fordulnak leginkább elő. Abba a kellemetlen helyzetbe jutottam, amikor ezeket a készleteket anstandolták, hogy a kereskedelem azzal állott elő, hogy a kisgazdáktól nem fog vásárolni, mert ki tudja mutatni, hogy leginkább ezek a készletek kerülnek anstand alá. Nagyon kellemetlen szituáció készíttetett itt elő részemre. Azt hiszem, egy jövőévi megoldásnál elkerülhetetlen lesz az exportot az ideinél erőteljesebben kézbevenni, hogy a minőségek exportálhassanak és a minőségre kevésbé alkalmas készleteket pedig használjuk fei mi. Mert tényleg terem sok jó magyar biíza ebben az országban, de az nincs úgy tálaival a külföldi vevő részére, mint ahogy az szükséges lenne. Hiszen az eddig beérkezett adatok alapján megállapíthattam, hogy a körülbelül 2,800.000 holdnyi _ de ma már alább szállott — búzavetésünkből a fele terület, 1,400.000 hold ezekkel a minősített búzákkal vettetett be. Szóval az ország területének fele már egységesített típusú és — remélhetőleg — jó-minőségű búzával van bevetve, ezzel a háromfélével, amely az előírásunkban meg van. Már maga ez is garanciái arra, hogy megfelelő minőségű jó búza fog rendelkezésünkre állani és igazat adok a képviselő úrnak abban a tekintetben, hogy a mi kötelességünk a megtermelt jó búzát a piacra is megfelelő minőségékben hozni. Most a svájci eladások saigorúari ellenőriz- * tétnek, mégpedig azért is kell ellenőriznünk, mert hiszen a svájciak igen súlyos feltételeket szabtak nekünk, amelyekben kívánatossá tették, hogy az utóbbi szállításoknál mindig romló anyagot ismét feljavítsuk. Ezért a kamarákat bíztaim meg azzal, hogy minőségeket állapítsanak meg s csak azokat a minőségeket vesszük át, amelyek I. és II.-vei jeleztettek, a III. jelzésűek nem vétetnek már át svájci exportra és így remélem, hogy sikerül az eleinte nagyon jó svájci hangulatot megint visszaszerezni a magyar búza részére. Azt hiszem, a képviselő úr is erre célzott. A svájci piac érdeklődését bizqnyítja, hogy eddig szokatlan minőségű búzát vesz át Magyarországtól, 1*5 millió mázsánál többet, ami bizonyítja, hogy stívesén veszik a magyar búzát és azt megfelelőnek tartják. Tárházak létesítése természetesen kívánatos lenne, de ezt nem lehet úgy megcsinálni, mint ahogyan megcsinálta Kanada vagy Argentina, ahol a nagy farmereknek egységesített termelése nagy tömekeben folyik be a tengeri kikötőkbe, ahol egészen a szállítás idejéig tárolják. A magyar gazdaság konstrukciója egészen más. Talán az egész világon nincs földben és éghajlatban úgy tagozott kis darab föld, mint Magyarország, ahol olyan különbözők lennének a viszonyok, ahol olyan különbözők lennének az eredmények. Mindenesetre igyekszem ezen a téren tovább menni. Amint méltóztatik tudni, ez évben megnyílik a szolnoki tárház, amely a tiszai búza befogadása, egységesítése és tisztítása tekintetében azt hiszem, fog tudni némi eredményt felmutatni. A képviselő úr megemlített egy ide nem tartozó kérdést, hogy ugyanolyan eréllyel lépjek fel, mint a pásztoremberekkel szemben felléptem. Én elég eréllyel léptem fel az iparral szemben, amennyiben sikerült mindazokban a cikkekben, amelyek szorosan vett tárcámhoz tartoznak, árleszállításokat elérnem, olyan tereken, ahol eddig senki hozzá nem nyúlt ezekhez a kérdésekhez. Így a szérum árát 140 pengőről 68 pengőre mérsékeltein.. (Mojzes János: Miért nem lehetett előbb?) Nem voltam miniszter, így előbb nem intézkedhettem. (Mojzes János: Akkor azt mondották, hogy demagógia!) Sikerült miniden vonatkozásban hozzányúlnom a dolgokhoz. Tessék végignézni intézkedéseimet. Ennél a kérdésnél sem akartam semmi egyebet sem elérni, mint megkísérelni azt, hogy egy fennálló bajon segítsünk. A múlt évben ugyanis nagyon sok panasz volt, 'hogy egyes helyeken egé&z állatállományokon kitört a veszettség. A kóbor kutya kóborlás közben legelsősorban a juhászkutyával, vagy a pulival találkozik, ezzel verekszik össze, mert a jó juhászkutya először összeverekszik a kóbor ebbel, mielőtt odaengedné, hogy a gulyát megmarja. Ezen a téren is igyekeztem a terheket jelentősen csökkenteni és így ez az oltás kutyánként 1.40 pengő terhet jelent. Egy uradalomnak egy-két kutyája van, egy faluban egy-két gulya van, tehát ez nem a kisemberek terhe, hiszen a falusi gulya tulajdonosainak kell egy-két kutyát az 1.40 pengővel beoltatni. 8—10.000-re becsülik ezeknek az ebeknek a számát, tehát 10—12 ezer pengős volumenről van szó az egész országban. Ez egy egészen egyszerű adminisztratív kérdése minisztériumomnak amelyről én is a sajtóból értesültem. Ezt a kérdést ilyen nagyjelentőségűnek beállítani, hogy a képviselő úr még itt is megemlíti, igazán nem érdemes. A vámőrlő malmok tekintetében nagy veszedelem volt az, hegy egyes vidékeken a vámőrlő malmok már leállottak. így kénytelenek