Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-245
Az országgyűlés képviselőházának 245. ülése 1934 február 28-án, szerdán. 149 kendez pl. a közterhek csökkentése. Én ismerém à malmosok számolását, tudom, hogy ők is nehéz helyzetben vannak, de vagy a közterhek, vagy az üzemi költségek redukálásával lehetne segíteni. T. Ház! A bajokba komolyan belenyúló intézkedéseket vártuk, azt, hogy a földmívelésügyi miniszter úr éppen olyan eréllyel nyúl bele a búzaértékesítésbe, mint amilyen eréllyel belenyúlt a pásztorkutya kötelező oltásába. En elismerem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr az emberiség védelmére komoly intézkedést hozott, bár kissé gyanakszom és úgy látom, hogy a pásztorkutyaoltási rendelet nagyon hasonlít a gazdaadósvédő-rendelethez. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gallasz Ágost Rudolf: Kérek ötpercnyi meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, 'méltóztatik-e az öt perc meghosszabbítást megadni 1 ? (Igen!) A Ház megadta. Gallasz Ágost Rudolf: T. Ház! A rendelet valószínűleg annak megakadályozását célozza, hogy egy veszett kutya megharapjon egy pásztorkutyát és hogy az azután a csordát megmarhassa. De hol van az megírva, hogy a veszett kutya pont a pásztorkutyát fogja megharapni, nem a pásztort vagy a csordát. Konkrét száz százalékos intézkedés az volna, ha az összes kutyákat beoltanák, azonban ettől Isten ments, a mai szérumárak mellett ez ellen előre is tiltakozom. En tehát azt a javaslatot tenném a Háznak, hogy a pásztorkutya kötelező beoltása helyett talán inkább a karteleket és a nagytőkét oltanák be, talán jobb belátásra tudnák hozni a szegény, agyonsanyargatott mezőgazdaság érdekében, hogy az, amíg ilyen nyomorúsággal küzd, nagyobb megértéssel találkozzék. Elismerem a földmívelésügyi miniszter úr gondolkodásának helyességét a monopóliumra vonatkozólag s ahhoz csak annyi megjegyezni valóm van, hogy ha a mai állapot jelenti a s'z&badkereskedelmet, akkor méltóztassék erélyesen belenyúlni és akár monopóliumot hozni, inert mi, gazdák szívesen üdvözlünk minden intézkedést, ami jó és ami a búzaárakat emelni fogja. Ez a mai állapot sémin iesetre sem szabadkereskedelem, mert ma a bankok járszalagján lógunk mi, gazdák, a búza és egyéb terményeink értékesítésénél, mert hiszen a fővásárlók ők, a háttérben ők mozognak, akkor emelik az árat, amikor a gazda kezén nincs áru és akkor - alacsony az ár, amikor a gazda kezén van áru. Tehát minden intézkedést, legyen az akár monopólium is, örömmel fogunk üdvözölni, ha jó. En nem tudom, hogy a német szerződésben van-e pont a magyar búzára vonatkozólag, nagyon hálás volnék a földmívelésügyi miniszter úrnak, ha ebben a tekintetben a gazdatársadalmat tájékoztatná. Ha a németek szerződést kötöttek a búzára vonatkozólag és meg vannak elégedve a mai minőséggel, akkor természetesen költséges tárházi szolgálatról nem beszélek, felhívom azonban a kormányzat figyelmét arra, hogy ha a minőség biztosítására nem történnek intézkedések, ha a kereskedelmet nem ellenőrzik a legszigorúbban, hogy külföldre csak abszolút megbízható árút és ugyanolyan minőségű búzát exportáljanak, amilyent a svájci molnár után maga választott ki, ha mindez nem következik be, el lehetünk készülve arra, hogy néhány év alatt a minket érdeklő piacokról teljesen ki fogunk szorulni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Az interpelláló képviselő úr olyan témakört ölelt fel, hogy nem. lenne helyes, ha ebben az előrehaladott órában az egész kérdéskomplexummal foglalkoznék, mert hiszen a buzakérdés, a jövő évi búza értékesítése mégis olyan anyag, amelyet talán nem lehet egy interpelláció keretében elintézni. De azért örülök, hogy alkalmat adott nekem arra, hogy néhány rövid mondatban, nagy általánosságban felfogásomat ebben a kérdésben kifejthessem. Mielőtt azonban ezt tenném, méltóztassanak megengedni, hogy a pénzügyminiszter úrra tett megjegyzésére némi tekintetben reflektáljak. Az természetes, hogy vannak vitáink a pénzügyminiszter úrral akkor, amikor én száz százalékig a gazdaérdekeket, (Helyeslés a baloldalon.) a pénzügyminiszter úr pedig száz százalékig a rábízott állami és más érdekeket igyekszik képviselni. Egészen természetes, hogy ez vitákra ad okot és ezen vitákból jönnek ki azok az eredmények, amelyekre egészen jogosan ^merek hivatkozni, mert ebben a rettenetes nehéz helyzetben a magyar mezőgazdaság részére mégis olyan lehetőségeket biztosítottunk, amikre még gondolni sem .mertünk, amikor még nem Imrédy Béla volt a pénzügyminiszter. (Zaj és mozgás a baloldalon.) Ezek egyebek között devizagazdálkodásunknak a mezőgazdaság érdekében való beállítása, a gazdaadósságok rendezése (Felkiálások a baloldalon: Ezekkel mindenki meg van elégedve?) és számos más kérdés, amelyekről nem is méltóztattak gondolni, hogy be fognak következni. (Mojzes János: A védettségek törlése. — Némethy Vilmos: Szomorú, amikor a földmívelésügyi miniszter ezt elismeri. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ami a búzakérdést illeti, arra a kérdésre, hogy a monopólium kérdésével foglalkozom-e, válaszom az, hogy az összes felmerült megoldási lehetőségekkel foglalkozom, mert feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a jövő évben olyan búzaárt igyekezzünk a magyar gazda részére megkonstruálni, amely a jövő évi -termés tekintetében megfelelőbb értékesítési lehetőséget nyújt a részére. (Dinien Ödön: Mindig ez a terv! Csak egy sem sikerül.) Ugy van, mindig ez a terv. Négy évvel ezelőtt egy új terv merült fel, a boletta gondolata.. A többi terv mind régi. Ezek a tervek mind feldolgoztattak, s ismerek is minden tervet az országban, hiszen a kérdés felmerülése idején államtitkár voltam és már akkor foglalkoztam ezekkel, a kérdésekkel. Űj gondolatok, új tervek itt nem merültek fel; a kérdés az, hogy mivel feleslegünket alacsonyabb áron kell exportálnunk, azt a differenciát, amely a belső magasabb ár és az alacsonyabb külföldi exiiorlár között van, honnét teremtsük elő. Amennyiben az állam ezt a terhet nem tudja magára vállalni, más forrásokból kell ennek a tehernek előteremtéséről gondoskodni. Hogy azután ennek a fedezetnek az előteremtését monopolisztikus, koncentrációs szindikátusok vagy más útján érjük-e el, az már csak praktikum kérdése. A létező megoldási lehetőségek közül a legjobb lehetőség kiválasztásának a módja a nagy probléma, az, hogy honnan teremtsük elő azt a fedezetet,, amely ahhoz szükséges, hogy jobb árat biztosítsunk. A jövő évi ár biztosításának természetesen egyik nagy előfeltétele
