Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-245

•• 144 Az országgyűlés képviselöházá.nak 245. ülése 1934- február 28-án, szerdán. zárásával való végrehajtása és ezen művele­tekkel kapcsolatos hiteligények kielégítése.« T. Képviselőház! A Földhitelintézetek Or­szágos Szövetségének vagy röviden nevezve, az Altruista Banknak felügyeleti hatósága a földmívelésügyi miniszter úr és a pénzügymi­niszter úr. Az intézet alapszabályait a földmí­velésügyi miniszter úr és a pénzügyminiszter úr hagyták jóvá. Az intézet igazgatóságába a pénzügymi­niszter úr delegálja az igazgatóság elnökét, aki az 1927. év óta Vargha Imre államtitkár úr, a földmívelésügyi miniszter úr pedig delegálja az intézet alelnökét, aki ugyancsak az 1927. év óta Mayei* Károly államtitkár úr, azonkívül pedig a pénzügyminiszter úr és a földmívelés­ügyi miniszter úr az igazgatóság egy-egy tag­ját és egy-egy póttagját delegálják az, igazga­tóságba. A törvénynek az az intézkedése, hogy ezt az intézetet a pénzügyminiszter úrnak és a földmívelésügyi miniszter úrnak felügyeleti hatáskörébe titalta és különösen, hogy az inté­zett igazgatóságába a pénzügyminiszter úr és a földmível'ésügyi miniszter úr delegálják ta­lán a legfontosabb hatáskörrel bíró igazgató­sági tagokat, azt a célt szolgálta, hogy az inté­zet igazgatóságának már az összetétele is ga­rancia legyen arra, hogy ez az intézet valóban a közérdeknek megfelelően fog működni. Mit látunk azonban? A Földhitelintézetek Országos Szövetsége, vagyis az Altruista Bank ennél a szerencsétlen vezsenyi parcellázásnál, amely sok szerencsétlen magyar család romlását idézte elő, csupán a strohmann szerepét ját­szotta nyomorúságos 5 százalék üzleti jutalé­kért, mert az intézet ügyvezető igazgatója, Tyrnauer Samu, aki egyúttal igazgatósági tagja a Tisza vidéki Hitelintézet és Takarék­pénztárnak is. A parcellázást tehát az Altruista Bank köpönyege alatt tulajdonképpen a Tisza­vidéki Hitelintézet hajtotta végre, még pedig olymódon, amint azt majd interpellációm so­rán bátor leszek ismertetni T. Képviselőház! A törvény miniszteri in­dokolása az intézet céljáról még a következő­ket is tartalmazza: (olvassa): »Nyerészkedési érclek az intézet működéséből ki lévén zárva, az ilymódon összeállított igazgatóság teljes biztosítékot nyújt, hogy vezetésében a tiszta közérdek fog érvényesülni.« Hogy ilyen módon érvényesült, azt majd interpellációm során illusztrálni fog-om, »Az intézetre váró közér­dekű feladatok természete megkívánja, hogy az intézet az általa vásárolt földbirtokot az ál­tala fizetett vételárnál lehetőleg kevéssel ma­gasabb vételáron adhassa tovább a részletek, vagy telephelyek vevőinek, az intézetre nem­zetpolitikfii fel»rlatok megoldása bízatván.« T. Képviselőház! Éppen amiatt, mivel a földbirtokok feldarabolása és különösen a föld­birtokok feldarabolásának aa Altruista Intézet által való végrehajtása ilyen fontos nemzet­politikai célt szolgál, a földreform-törvény is bizonyos kivételeket tett az Altruista Intézet javára azok alól a megszorítások alól, amelyek az ingatlanfeldarabolásokra vonatkoznak. Ki­vonta a földreform-törvény az Altruista Inté­zetet az Országos Földbirtokrendező Bíróság­nak ellenőrzési joga alól. Azonkívül pedig a földreform-törvény tiltja például a parcella­váltók vételét; az Altruista Bank által végzett parcellázásoknál ellenben megengedi a föld­reform-törvény, hogy a vételárhátralék biztosí­tására ilyen parcelíaváltókat szedhessenek a vevőktől, azonkívül nem szükséges az, hogy az adásvételi szerződéseket a községi elöljáróságo­kon írják alá, továbbá kiveszi az ilyen vétele­ket a földreform-törvény az állami elővásárlási jog- alól is. A törvény meg' is mondja, hogy mi­lyen indokból biztosítja ezeket a kedve'zménye­kat aa Altruista Intézet javaira. A törvény 60. §-a a következőket mondja (olvassa): »Mindezen előnyöket a törvény azért biztosítja az Altruista Banknak, ímert az ilyen intézet kellő anyagi biztosítékot nyújt aziránt, hogy a parcellázás tényleg a jóváhagyott ter­vek szerint és a közérdeknek megfelelően fog megtörténni.« A törvény tehát az- igazgatóság összetételé­ben garanciát látott arra, hogy a parcellázást az Altruista Bank valóban a közérdeknek meg­felelően fogja elvégeztetni. Amint azonban mondtam, a vezsenyi parcellázásba Tirnauer Samu személyén keresztül bevonult a& üzlet és a Tiszavidéki Hitelintézet^ amely valójában végrehajtotta ezt a szerencsétlen földbirtokpar­cellázást, az Altruista Banknak, mint Stroh­mannak nevében, a következő módon hajtotta ezt végre. Vezseny községben Leitner Zsig­mondnénak mintegy 1350 magyar hold nagy­ságú birtoka volt. Ezt a birtokot az 1927 május 16-án kelt adásvételi szerződéssel megvette az Altruista Bank. A szerződést aZ Altruista Bank mint vevő nevében Tirnauer Samu ügy vezető­igazgató és Russ igazgató írták alá. A vételár kastéllyal, épületekkel, teljes élő és holt fel­szereléssel együtt 852.000 pengőt tett ki. A szer­ződés 7. pontja szerint a vételárból, a szerződés aláírásával egyidejűleg kifizettetett 400.000 pengő az eladó kezeihez. A szerződésből nem tűnik ki, hogy ezt a 400.000 pengő vételárrész­letet ki fizette ki; minthogy azonban a szerző­dés szerint a vevő az Altruista Bank lenne, arra következtethetpénk, hogy az Altruista Bank fizette ki. Valójában ellenben nem az Altruista Bank volt itt a vevő. Az. Altruista Bank nyomorúságos 5% jutalék kedvéért vál­lalkozott a Strohmann szerepére és odaadta nevét olyan üzérkedésnek, a törvény olyan­mérvű kijátszásának a leplezésére, amely a szerencsétlen vevők tömegét döntötte anyagi romlásba. A vevők a vétel megtörténte után több íz­ben is különféle személyekhez fordultak sérel­meik orvoslása végett, 1932-ben pedig az egyik vevő idősb Katona Csontos János, Nagy Emil volt igazságügyminiszter úrhoz fordult, hogy az járjon el érdekében az Altruista Banknál. Nagy Emil volt igazságügyminiszter úr eljárt az Altruista Banknál, azonban akkor kitűnt, hogy erről a vételről, amelyet állítólag az Al­truista Bank kötött volna meg, az Altruista Banknak nem is volt tudomása. Nevezetesen Nagy Emil volt igazságügyminiszter úr tit­kára, dr. Motzián Imre útján a következő le­velet intézte ehhez a Katona Csontos Jánoshoz. (Olvassa): «Igen t. uram! A kegyelmes úrhoz intézett nagybecsű levelére az ő megbízásából van szerencsém szíves tudomására hozni, hogy a Földhitelintézetek Országos^ Szövetségénél olyan vételt, amelyről írni méltóztatik, nem ismernek. Ügy látszik, a vevő más volt vagy az egész dolog más név alatt van. Ilyen ügyek­ben leghelyesebb a telekkönyvi hivatalnál ér­deklődni, ahol megadnak minden felvilágosí­tást. Budapest, 1932 június 12. Tisztelettel dr. Motzián Imre s. k. titkár.» Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Mojzes János: Tisztelettel kérek egy ne­g-yedórai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak ezt engedélyeznie

Next

/
Thumbnails
Contents