Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-245

142 Az országgyűlés képviselőházának 2A5- ülése 193U február 28-án, szerdán. nevében letartóztatták és átkísérték víg cigarettázás közben gúnyos éle között Bodvaszilasra, ahová este kilenckor érkezett meg. Ott őt zárkába tették, reggelig be volt csukva, másnap a vizsgálóbíró elé vezették, aki azután visszaadta az igazolványát és szabadlábra helyezte. (Rakovszky Tibor: Borzasztó bűnöket követnek el a mi embereink! Kémes! — Eekhardt Tibor: Előfizetők gyűjtése! Ez gonosztett! — Rakovszky Tibor: És közben a Cormick-traktorok szaladgálnak! — Dinich Ödön: Azok nem kerülnek a csendőrkézre!) Kérdem tehát a kereskedelemügyi miniszter urat, hajlandó-e hatáskörében elrendelni, hogy a postai kézbesítés fent jellemzett kézbesítési módja megszüntettessék, az igen t. belügyminiszter úrhoz pedig azt a kérdést intézem, hogy hajlandó-e a párt tagjainak rendőri felügyelet alá helyezését célzó hatósági törekvéseknek gátat vetni, részünkre a fennálló jogszabályok szerinti szabad szervezkedést biztosítani és pártlapunkra az előfizetések gyűjtését, valamint a megrendelt lapok kikézbesítését gátló közigazgatási tisztviselőket nemcsak felelősségre vonni, hanem a szabad terjesztést a jövőre lehetővé tenni. {Helyeslés balfelől: — Rakovszky Tibor: Felelősségre kell vonni ezeket!) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólni. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Konkrét részletes adatok megvizsgálását kéri az interpelláló képviselő úr. Érdemben tehát a megvizsgálás előtt nem válaszolhatok. Az egész tényállást a belügyminiszter úrral együtt ki fogom vizsgálni és akkor együtt fogjuk a választ megadni. Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi- és belügyminiszter uraknak. Andaházi-Kasnya Béla képviselő úr a házszabályok 143. §-a b. pontjának értelmében félreértett szavai értelmének helyreigazítása céljából kért szót. A szót a képviselő úrnak megadom. Andaházy-Kasnya Béla: Mélyen t Ház! A miniszter úr válaszára adott viszonválaszom alkalmával sajnálatomra elfelejtettem egy dologról megemlékezni, amit pedig önmagammal szemben erkölcsi kötelességemnek tartom kijelenteni. Azt vettem ugyanis észre, hogy a>z igen t. pénzügyminiszter úr beszédemből azt értelmezte, mintha én a pénzügyminisztérium egyes tisztviselőit a vámcsalások körűig meggyanúsítottam volna. T. miniszter úr, távol állt tőlem ez a szándék, sőt, ebben a füzetemben meg is írom azt, hogy olyan kitűnő egyéniségeket bíztak meg ezekben az ügyekben a vizsgálattal, akik éppen személyük nagyszerűségénél fogva teszik érthetelenné, hogy hat esztendő uftan ez az ügy még mindig nincs befejezve. Ki kell jelentenem, igen t. miniszter úr azt, hogy egy pillanatig sem tételezek fel semmi rosszat, pláne a vámszaki osztály vezetőjéről, aki véletlenül nekem személyesen igen jó barátom. Ne méltóztassék tehát azt képzelni, hogy én őt meggyanúsítom. Ellenkezőleg, nagyon jól tudom, hogy kitűnő, korrekt tisztviselő kezében vau ez a kérdés és teljes mértékben meg vagyok győződve a dolgok kellő megvizsgálásáról. Amit én kifogásoltam és kifogásolni vagyok kénytelen a jelenben és a jövőben is, az az, hogy a vizsgálat körül a pénzügyminisztérium részéről nem tétettek meg olyan mértékben és olyan fokú intézkedések, amelyek alkalmasak lettek volna arra, hogy ennek az anyagnak a kivizsgálásához ne hat esztendő, hanem esetleg egy félév is elég legyen. Ezt kötelességemnek tartottam megjegyezni, mert nem szeretném, ha kitűnő tisztviselők ok nélkül esetleg a meggyanusítás látszata alatt állanának. Elnök: Következik Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): »A Delbreeeni Ipartestület és a Debreceni Iparkamara a gépjárművek megadóztatása kérdésében javaslatokkal éltek a miniszter úrnál. Szíveskedjék Miniszter úr nyilatkozni, hogy ebben a kérdésben tervez-e a kormány valamilyen változtatásokat.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! Az idő előrehaladt volta miatt igen röviden kívánom interpellációmat előadni annyival is inkább, mert ez a kérdés már eléggé ismeretes. Debrecenben a Debreceni Ipartestület, majd SL

f kereskedelmi és iparkamara felterjesztést intézett a kereskedelemügyi kormányzathoz, amelyben rámutatott arra, hogy az 1928. évi V. te, amely a közúti járóművek megadóztatásáról szól, bizonyos tekintetben túllőtt a célon kihatásaiban, mert egyfelől az lett az eredménye, hogy a közúti járóművek nagy része leállíttatott, tehát az a jövedelem, amely kontemplálva volt ennek a törvénynek az alapján, nem folyt be, másfelől pedig igazságtalannak is tartják. Igazságtalannak tartják azért is, mert nem a közutak használatához kapcsolódik az adóztatási tétel nagysága, hanem általában véve szabják ki azokat. Ugyanebben az ügyben a miniszterelnök úrnál is voltunk Bethlen István és Györki Imre képviselőtársaimmal és nekem megbizatásom van arra nézve, hogy ezt a kérdést itt at kereskedelemügyi miniszter úrnál megsürgessem abban a vonatkozásban, hogy lehet-e remény arra, hogy ezen a törvényen bizonyos módosítások menjenek keresztül azoknak az óhajtásoknak megfelelően, hogy a közúti járómtűvek után az adók levonása a benzinen keresztül végeztessék, illetve vitessék keresztül, nem pedig mint külön adótétel fizettessék meg. Annyival is inkább meg kell ezt említeni, mert ez alatt az ijdő alatt a benzinre már bizonyos százalék adót is róttak ki, ellenben a közúti járóműveken az adótétel most is rajta van. Ügy tudom, hogy a miniszter úr tanulmányozza ezeket a kérdéseket, tehát erre nézve kérnék a miniszter úrtól felvilágosítást annyival is inkább, inert a benzinre kirótt eïz az adó kétségtelenül — mint látszik — igazságosabb is volna és mert Németország példájából is azt látjuk, hogy ott, ahol ezeket az adótételeket mérsékelték, nyomban megvolt a hatása, megvolt a hatása az iparra, megvolt a hatása a közlekedésre. Ezek az adótételek a jelein formában súlyosak és ez az oka annak, hogy az ellen az érdekeltségek is többízben felszólaltak. Kétségtelen következménye ugyanis az, hogyha az autók mindinkább leállíttatnak, akkor az autókkal kapcsolatos iparágak kereseti lehetőségei is mindinkább csökkenni fognak. Ezeket kívántam előadni. (Helyeslés balfelől.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólani. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi minisz-