Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-245

136 Az országgyűlés képviselőházának 245. ülése 1934. február 28-án, szerdán. Eljutok már most oda, amiért tulajdonképpen interpellációmmal ide jöttem az igen t. pénzügyminiszter úr elé. Őszintén megvallom, végeredményben csalás és sikkasztás minden országban előfordulhat, azért semmilyen kormányzati rendszert felelősség nem terhel, -ellenben súlyosan diffikultálni vagyok kénytelen azt, hogy a vámcsalások kipattanásával megindult az óriási vizsgálat. A vámcsalásokról detektív jelentések vannak, a vámhatóságok nem tudom hány éves jelentéseinek is ott kell feküdniök a pénzügyminisztériumban, mégis ebben a kérdésben öt esztendő óta végleges döntés egyáltalán nem történt. Ezt nagyon katasztrofálisnak tartom, tekintve a dolognak morális részét, márcsak azért is, mert a közhiedelembe könnyen az megy át, hogy amikor paprikakihágásért kéthónapi elzárással büntetnek kisembereket, 'amikor dohánycsempészésért valakit azért, mert nála egypár levél dohányt találnak, 200 pengőre büntetnek, ugyanekkor a hatalmas cégek büntetlenül tudnak saját céljaikra, saját érdékükben az államkincstár és a magyar gazdatársadalom rovására jogtalanul milliókat biztosítani. Nem hiszem, hogy az igen t. pénzj ügyminiszter úr egy pillanatáig is fedhetné vagy fedné ezeket a maga tekintélyével, sőt meg vagyok győződve róla, hogy a pénzügyminiszter űr erkölcsi felfogásával nem egyeztethetők össze ezek az üzelmek és hogy a pénzügyminiszter úr igenis módot fog keresni arra, hogy ez a cég megrendszabályoztassék. Ügylátszik, hogy ez a cég bámulatos pirotektorokkal rendelkezik, mert minden vizsgálati eredmény ellenére ez a kérdés eddig nem tisztáztatott. Bizonysága ennek továbbá az, hogy a Dénes B. cégnek Erdős nevű vezérigazgatója, aki tudvalevőleg ezt az egész ügyet szervezte és aki tulajdonképpen az egész ügyért felelősségre vonható, nemcsak anyagi sikereket aratott ezzel a cselekedetével, hanem kitűnő erkölcsi sikert is, mert amikor a Dénes B. cég látta, hogy ez a dolog ilyen jól megy, akkor a Dénes cégnek ő lett a vezérigazgatója, majd később pedig a Hofherr és Schrantz gépgyár vezérigazgatója is lett, sőt mostanában úgy hallom, hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr főnöke lesz, amennyiben a Ganzgyárnak lesz a vezérigazgatója. (Derültség.) Fájdalmas dolog az, hogy a mai rendkívül nehéz gazdasági viszonyok között 400.000 pengős végkielégítéssel menesztenek egy vezérigazgatót, egy olyan vállalattól, amelynek alaptőkéje 500.000 pengő, csak azért, hogy a helyébe tehessék ezt a bizonyos vezérigazgató urat. Szerintem ennek láttára összedől a. világ, (Eckhardt Tibor: Csak az erkölcsi világ!) mert lehetetlenség, hogy valaki, akit ilyen vádakkal, vagy invekti vakkal illetnék, ilyen karriert fusson meg. Feltételezem azt, és lehetséges, — mert nem tartom magamat csalhatatlannak — hogy ez az Erdős úr a látszat ellenére tisztességes és jól végezte a dolgát. De akkor méltóztassék erélyesen eljárni azokkal szemben, akik ennek az ellenkezőjét állították és azokkal a detektívekkel szemben, akik igenis A-tól Z-ig (bebizonyították, hogy a csalások megtörténtök. Interpellációmat nemcsak a pénzügyminiszter úrhoz intéztem, hanem a földmívelésügyi miniszter úrhoz is, akinek kötelessége lett volna ellenőrizni ezt az akciót és aki nem járt el kellő gondossággal. En már vettem motort és autót és nagyon jól tudom, hogy aki önmaga bemegy egy gépkereskedésbe és nem ügynök útján vásárol, 10%-os előnyt tud magának biztosítani. A földmívelésügyi miniszter úr, illetőleg a földmívelésügyi minisztérium ennél a traktorakciónál nem járt el azzal a gondossággal, amellyel el kellett volna járnia. Másodszor: gondtalanul jártak el a különböző vámleszállítások kapcsán. 1927 július 14-én létrejött a francia kereskedelmi szerződés, majd 1928 június 14-én az olasz kereskedelmi szerződés, amely leszállította ezeket a vámokat, nem •is szólva arról, hogy a Cormiok traktorgyár külföldi képviselete ugyancsak körülbelül 70— 100 dollárral leszállította a traktorok eladási árát is. Miután a gépgyárak kalkulációkat tartoztak bemutatni az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak, tehát neki kötelessége lett volna a gazdaérdekeket igen nyomatékosan megvédeni. De interpellációmat nemcsak a földmívelésügyi és a pénzügyminiszter urakhoz, hanem az igen t. és sajnos most már jelen nem lévő belügyminiszter úrhoz is intéztem, mert az ő minisztériuma alá tartozó közegek, így többek között a detektívtestület nem egy tagja, olyan jelentéseket tettek, hogy — amennyiben azok megfelelnek a valóságnak — feltétlenül el kellett volna már régen járni ezzel a céggel szemben. Viszont ugyancsak ezekről a detektívekről is olyan jelentések vannak a feljelentés folyamán, hogy megvesztegették őket; ha ez nem felel meg a valóságnak, tudom, hogy a miniszter úr van annyira szolidáris, hogy az alája tartozó személyeket is meg fogja védeni az esetleges jogtalan támadások ellen. Kérdem tehát, jogos volt-e a támadás, amely a veszteséggel gyanúsítottakat érte, igen vagy nem? En nem akarok lándzsát törni, én le kívánom tenni ezt az ügyet a t. miniszter úr kezébe és meg vagyok róla győződve, hogy a miniszter úr abszolúte korrektül és pártatlanul jár el. En teljes bizalommal vagyok a miniszter úr iránt és meg vagyok róla győződve, hogy a tiszteséggel nem fogja tudni összeegyeztetni ezt a nagystílű csalást, amely nem aposztrofálható máskép, nem is szólva arról, amit legjobban kifogásolok, hogy ezek a dolgok 1929 óta felderíttettek és hogy ezek a vámcsalások négy esztendőn keresztül szisztematikusan és tervszerűen vitettek keresztül. Mint méltóztatnak látni, az előbb azt mondottam, hogy 900 ezer egynehány kilót elvámoltak az úgynevezett harmadik kategóriában. Méltóztatik tudni, igen t. pénzügyminiszter úr, ez azért van, mert igenis, vannak az igen t. pénzügyminiszter úrnak olyan közegei, akik nem voltak megvesztegethetők, és az a cég, amely egy és ugyanazt a traktort az egyik napon 600 egynéhány pengővel vámolta el, ugyanakkor azt a traktort a másik napon 1700 pengővel volt kény télen elvámolni. Amint tehát méltóztatnak látni, a cég teljes tudatában volt annak, hogy mit cselekszik. Fel kell tehát tételeznem, hogy olyan mulasztások terhelnek egyeseket a vámhivatalnál, illetőleg az elvámolás körül, amelyeket nem tartok felderíthe tétleneknek. Az igen t. miniszter úrnak ebben a kérdésben nagyon könnyű beletekinteni. Meg vagyok győződve arról, (

hogy az igen t. miniszter úr ebbe a kérdésbe maga sem tekinthetett. bele. Körülbelül 6 hónappal azelőtt voltam bátor felkeresni a pénzügyminiszter urat, amikor kértem, méltóztassék megengedni, hogy a vámcsalás vizsgálatába, illetőleg -a vámható-