Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-245

Az országgyűlés képviselőházának 245. misan vámoltak el. (Hegymegi Kiss Pál: Szép dolog!) Nyilvánvaló ugyanis, hogy ezek a traktorok nem eshettek bele a IV-ik súlykategóriába. Ha azonban valaki figyelmesen átnézte a Statisztikai Szemlét, akkor még frappánsabb dolgot kellett észrevennie, mégpedig azt, hogy a 111. vámsúlykategóriából összesen 922.500 kgr-ot hoztak be, ezzel szemben csak egyetlen cég bevallja, hogy 700 darab, 1830 kg. súlyú húsz lóerős MackCorniic-traktort hozott be, melyek a III. kategóriába tartoztak. Ezek összsúlya kitett 1,281.000 kgr-ot, tehát egyetlen egy cég többet hozott be a III. kategóriából, mint amit de facto Összesen helyesen elvámoltak a III. kategóriából, és ez egészen érthetetlen, mert mint mondottam, a vámtörvényeink rendkívül precízen és szabatosan írják elő a helyes vámkezelést. Az igen t. pénzügyminiszter úr abszolút tudatában van annak, hogy a törzsbevallás és az áru bevallás az, ami ellenőrzi az érkező árut. Miután a törzs bevallást a feladó, az árubevallást pedig a címzett végzi, tehát a vámhatóságlegelső kötelessége meggyőződni arról, hogy a törzs bevallás és árubevallás stimmel-e, illetőleg a vám alá kerülő áruk tényleg milyen súlyt reprezentálnak. Ennek fel kellett volna tűnni az első pillanatban. Mert az idegen gyárak, mint például a MacCormick traktorgyár,, nem hajlandó magyarországi képviselete kedvéért külön prospektust kiadni. Bemutatom a Cormick-traktorok képviseletének reklámjait, amelyeket minden vidéken elterjesztettek a közvetítéssel foglalkozó gépkereskedők. Bemutatom a debreceni reklámot, méltóztassék megnézni, ugyanazt reklámozták Karcagon is és így tovább minden nagyobb városban, ahol gépüzlettel foglalkozó kereskedők laknak. Méltóztassék megnézni, minden ilyen reklámon rajta van az, hogy mi a súlya egy ilyen traktornak, rajta van, hogy 1830 kg., tehát nyilvánvaló, hogy a harmadik súlykategóriába kellett volna tartoznia. Csak egyetlen cég, a Dénes B. cég volt annyira óvatos, hogy nem nyomtatta rá a katalógusaira, mert ő követte el a vámcsalások legnagyobb részét, ő tehát nem eshetett ellenkezésbe önmagával, mert ő volt a központi irányító, aki a vidéket megorganizálta, az elvámolást végezte. Természetesen ő volt az egyetlen, aki maga ellen nem is adhatott bizonyítékot arról, hogy az az elvámolás, amelyet ő végez, nem a vámtörvénynek megfelelően történik. Igen t. Ház! Ha egy tízfilléres ügyről volna szó, őszintén megvallom, nem venném igénybe a t. Ház idejét, mert teljes mértékben osztozom az előbb felszólalt belügyminiszter úr álláspontjával, hogy tényleg nagyon sok olyan interpellációval jönnek ide, amelyek egészen jelentéktelen és másodrendű kérdésnek látszanak. Tisztelettel kérem beszédidőmnek negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Andaházy-Kasnya Béla: Itt azonban nem egy tízfilléres kihágásról van szó, nem egy olyan ügyről, amelynél, mint láttuk, az igen t. pénzügyi hatóság egy másik tízfilléres ügynél 260 pengős költséggel végre likvidálta az ügyet ós az illetőt kétpengős pénzbírsággal sújtotta. Itt többmillió pengőről van szó, mert bizonyítom, hogy csak az egyik cég, amely egymaga 700 Cormick-traktort hozott be, minő súlyos összeggel károsította meg az államkincstárt. Méltóztassanak megengedni, hogy rámutasülése 1934 február 28-án, szerdán. 135 sak elsősorban, mit ír elő a vámtörvény a traktorokra. Leszek bátor rámutatni, hogy tulajdonképpen mely összeggel károsította meg ez a cég az államkincstárt. Az 1830 kg súly után a IV. kategória vámtételével 636 pengő 80 fillér vámot rótt le, holott expressis verbis kimondja a vámtörvény, hogy a IV, kategória szerint legfeljebb az 1500 kg-on aluli súlyú traktorokat lehet csak elvámolni. Ezzel szemben a tényleges vámtételt, tehát a 85 aranykoronás vámtételt kellett volna ennek a cégnek leróni, ez pedig 1771 pengő 40 fillért tett volna ki. Ha tehát figyelembe méltóztatik venni, hogy a Dénes B. cég 20 lóerős 1830 kg súlyú Cormick-traktort hozott be, úgy méltóztatik látni azt, hogy itt több mint 700.000 pengős vámbevételtől esett el a kincstár egyetlenegy tételnél. Ezek a dolgok kétségtelenül azt bizonyítják, hogy itt az egész elvámolási rendszer határozottan katasztrofális kezelésen ment keresztül. Bá kell arra is mutatnom, hogy ezek ellen a magas vámtételek ellen a mezőgazdasági érdekeltségek óriási küzdelmet indítottak, mert végeredményben a mezőgazdasági vásárlónak kellett minden körülmények között viselnie a vámtételeket, akár belföldi védett traktort vett, akár magas vámmal importált traktort. De akármilyen erősen dolgoztak is a különböző mezőgazdaérdekeltségek, a vámcsökkentés terén eredményt elérni nem voltak képesek. Ellenben a francia kereskedelmi szerződés alapján, amelyet 1927 július 24-én módosítottak, — csak a harmadik és negyedik kategóriáról akarok beszélni — a 85 aranykorona vámtételt csökkentették 75 aranykoronára, ami azt jelenti, hogy ennél a tételnél 10 aranykoronát engedtek. A negyedik súlyhatár, az 1500 kilogrammon aluli vámtétele továbbra is megmaradt a régi 30 aranykoronás magasságban. Arról nem is akarok beszélni, hogy a mezőgazdasági érdekeltségek azt kívánták, hogy szüntessék meg a vámsúlyhatárkülönbségeket és egyetemes elbírálásban részesítsék súly szerint a gépeket, mint ahogy ez különben elő volt írva az úgynevezett Stock-motorekéknél, amelyeket tudvalevően hatvan aranykorona vámmal terheltek. (Zárójelben jelzem mellesleg, hogy ezeket a Stock-motorekéket is 30 aranykoronás vámtétel mellett vámolták el.) Lényegében rá kell mutatnom arra, hogy a harc, amely itt folyt a mezőgazdasági érdekeltség és végeredményben a gyáripari érdekeltség között, lehetetlen helyzetre vezetett. Állandó vitában álltak egymással az érdekeltségek. Az ipari érdekeltség mögött végeredményben a Hitelbank állott. Már most a •hitelbank gyönyörű példáját mutatta annak, hogy ellentétes érdekeket hogyan tud kamatozóan összeállítani. Amikor az egyik oldalon felállította a maga hazai gépgyárát és ennek biztosítására megszerezte a magas vámvédelmet, a 85, később 75 airanykoronás 'vámvédelmet, mert hiszen ebbe a súlykategóriába eső mezőgazdasági gépeket gyártott, ugyanakkor a mezőgazdasági érdekek megvédése címén kérte a saját maga által külföldről behozott gépek vámjának leszállítását, szóval vámkedvezményt kért, hogy ennek segítségével tudjon konkusrrálni a magyar gyáriparral szembenA Hitelbank tehát az egyik helyen mint a gyáripar védője szerepelt, a másik oldalon mint a mezőgazdaság védője >a gyáripanral szemben kérte a vámtétel leszállítását. 'Kétségtelen, hogy a Hitelbank igen kitűnően gyümölcsöztette sokoldalú képességeit.