Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-245
Az országgyűlés képviselőházának 2U 5. ban elpusztul az alkotmányosság és csak annak látszata marad meg. (Farkasfalvi Farkas Géza: Már m csak az!) A régi parlamentben a Sándor-utcában külön napja volt az interpellációknak. Ilyen rendelkezést tartalmaztak az akkori házszabályok. Olyan fontosnak tartották az interpellációkat, hogy azon a napon, amikor interpellációkat terjesztettek elő, amikor az ország sebeit tárták fel, amikor a közigazgatás hibáit, bűneit, bajait tárták fel, amikor az egyes emher vagy egy testület, akár egy vármegye, akár egy község, vagy akármilyen testület szólalt meg. képviselője útján közvetlenül a Ház előtt, akkor ezt meghallották és a miniszteri válasz vagy tudomásul vétetett vagy nem. Es ha megtörtént egy valóságos, nem pártfegyelem alá helyezett kérdésben — mert arról is nevezetes volt.. • Elnök: Kérem a képviselő urat, miután nem kért meghosszabbítást, méltóztassék beszédét befejezni. Gál Jenő: Legyen szabad ezt a mondatot befejezni. Ha nem volt pártkérdés, vagy nem volt országos kérdés, akkor megbukott a miniszter, ha a Ház egyeteme nem vette tudomásul a választ. A mai rendszer mellett ez lehetetlen. Legalább annyi történjék meg, hogy a miniszter urak, ha nem is a képviselőt, de a Házat tartsák érdemesnek arra, hogy az interpellációs napokra eljöjjenek, meghallgassák az interpellációkat és válaszoljanak. (Éljenzés és taps a baloldalon.) (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalta el.) Elnök: A belügyminiszter űr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Tisztelt Ház! (Halljuk! Halljuk!) Felhatalmazva érzem magam, hogy erre az interpellációra a kormány nevében válaszoljak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha jól ki tudtam venni, az interpelláció lényege az, hogy a képviselő úr panaszkodik arról, hogy az interpellációs jog elsorvad a képviselőházban, abból az okból, mert a miniszterek az interpellációk meghallgatására nem jelennek meg. Tisztelt Ház! Mindjárt előre leszegezem, egyben egyetértek a képviselő úrral, hogy tudniillik az interpellációs jog tényleg elvesztette azt a jelentőségét, amivel bírt és amivel a parlamentáris életben bírnia kellene. Ebben egyetértünk, de nem értek egyet a képviselő úrral abban, hogy ennek mi az oka. Ennek nem az az oka, mert nem is lehet az az oka, hogy a miniszterek nem jelennek meg és nem hallgatják meg az interpellációkat, mert a házszabályok tudvalevőleg előírják azt, hogy a miniszter az interpellációkra írásban is választ adhat, tehát nem köteles rögtön szóbelileg válaszolni. En az okot egészen másban látom, abban, hogy a tisztelt képviselő urak az interpellációs jogot egészen máskép magyarázzák, mint ahogyan a régi időben magyarázták, amikor az interpellációs jognak tényleg megvolt a maga értéke és a maga súlya. Tessék összehasonlítani a régi ülések naplóit és a mai ülések naplóit. Azelőtt sok volt, ha egy-egy interpellációs napon 4—5 interpellációt terjesztettek elő, ma 25—60-ig terjed az interpellációk száma, minden interpellációs napon. (Felkiáltások bal felől: Például ma sem!) T. Ház! Nem akarom lekicsinyelni azokat a panaszokat, amelyeket itt felhoznak, nem akarom az egyes ember és a kisember baját lekicsinyelni, de igenis, azt állítom, hogy az inülése 198% február 28-án, szerdán. 131 terpellációs jog keretébe fontos országos érdekű ügyek valók, nem pedig apró-cseprő dolgok, pláne nem állítások, on dit alapján idehozott apróságok. A miniszterek nagyon el vannak foglalva, a miniszterekről ne tessék azt feltételezni, hogy ők alkotmányos kötelességüket nem akarják teljesíteni, de nem lehet egy minisztertől azt követelni, hogy egy interpellációs napon 25 apró-cseprő interpellációra tudjon felelni. Annál kevésbbé, mert módja sincs a tényállást megállapítani, nincs módja megállapítani azt, hogy vájjon van-e igazság és mi igazság van az előadott interpellációban. (Igaz, úgy van! a jobboldalon.) T. Ház! Ezek után le kell, hogy vonjam a konzekvenciát, hogy bizonyos fokig elsorvadt az interpelláció jelentősége a magyar Képviselőházban, de ennek nem a miniszterek magatartása az oka, hanem az, hogy interpellációk tárgyává tesznek olyan kérdéseket és olyan mennyiségben, ami az interpelláció céljának és igazán nemes feladatának nem felel meg. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni. Gál Jenő: T. Ház! Nagyon nehéz erre a válaszra az igazságot itt megmondani, mert majdnem vissza kell vonnom azt a dicséretet, amit a belügyminiszter úr személyét illetőleg mondtam. (Derültség.) Mert hiszen a mélyen tisztelt miniszter úr azt mondta, hogy abban egyetért velem, hogy az interpellációs jog elsorvadt. Találós mesével felel nekem a miniszter úr. Azt mondja, hogy ennek az az oka, hogy sok apró-cseprő interpelláció van, amelyre nem győznek választ adni. Honnan tudja előre az a tisztelt miniszter úr ezt, amikor a tényállást csak egészen röviden szokás jelezni? Hiszen a szóbeli interpelláció előterjesztése éppen arra való és azért vezették be ezt az ülésrendet, hogy módjuk legyen jelen lenni a nagyon elfoglalt miniszter uraknak. Elismerem, borzasztóan el vannak foglalva délelőtt, hivatalos óráik alatt, (Jánossy Gábor: Éjjel-nappal!) azonban a parlamentnek is kell talán annyi hivatalos órát szentelni, mint amennyi egy gyámügyi kérdésre szükséges. Azok a kérdések közigazgatási úton jutnak a miniszter úr elé. Nem lehet azt mondani, hogy akik ezen az oldalon ülnek, nem közérdekű sérelmeket hoznak ide. Higyje el a mélyen t. miniszter úr, hogy azok az apró-cseprő bajok, amelyeket ön így deklasszifikál, (Jánossy Gábor: Nem deklasszifikálja őket, csak nevükön nevezi I) ezek azok a kis okok, amelyek a világtörténelmi ítélettel szemben nagy következményekkel járnak. (Jánossy Gábor: Sokszor egy telefonnal, egy levéllel el lehet intézni őket!) Bocsánatot kérek, az országnak látnia kell azt, amit egy képviselő (Felkiáltások jobbfelől: Ez az! Ez az!) érdemesnek tart idehozni. Elvégre talán mégsem lehet már előre anathémát mondani azokra az interpellációkra, amelyek itt elhangzanak. Azt mondja a miniszter úr, hogy régente négy, vagy öt interpelláció hangzott el. Milyen rosszul ismeri a parlamentarizmus történetét. A külön interpellációs napon, amikor egész nap interpelláltak a jobboldalról és a baloldalról 11—12—18 interpelláció is elhangzott. Csak a naplót kellene elővennem és meg tudnám mutatni, hogy jó Péchy Tamás elnöklete alatt reggel kilenckor kezdték az ülést és délután háromig csak interpellációkkal foglalkoztak. És nézze meg a mélyen t. miniszter úr, mikről interpelláltak 1 ? Interpelláltak arról is, ha egy 20*
