Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-245

130 Az országgyűlés képviselőházának i a hadikölcsönnek nincs értéke, ahol a kormány, vagy az állam, mint adós nem fizet és nem engedi meg, hogy adót fizessenek hadikölcsönkötvénnyel, ott ugyanaz az állam ridegen és szigorúan behajtja a készpénzfizetési kötelezettséggel járó közszolgáltatásokat. Ezt nem lehet. Higyjék el, t. képviselőtársaim, nem jól esik ezeket elmondani és sokáig vártunk is vele. Nem jól esik ez, mert mérhetetlenül fáj, hogy az interpellációs jog orvosló ereje és az a hatékony eszköz, amelynél fogva megnyugtatóan kellene hatniok a kormány intézkedéseinek, nem érvényesülhet. S az a válasz s az intézkedés ne abban álljon, — mert ezt nagyon gyakran halljuk — hogy: az esetet meg fogom vizsgáltatni, szigorú vizsgálatot rendelek el és majd annak eredményéhez képest döntök. Eégente ez nem így volt. Hiszen az interpellációt írásban előre be kell adni, a .miniszter urak megkapják (vitéz Keresztes-Fischer Ferene belügyminiszter: Hogyne! Aznap!) és mire odaér az interpelláció, hogy elmondhassák, már bizonyos anyag van a miniszter urak előtt. Neon mondom, lehetnek esetek, lamikor kell a szigorú vizsgálat és a körültekintő vizsgálat, de vannak olyan krassz esetek, amelyekben nem ilyen választ várunk. Ha például én most azt mondanám a belügyiminisiziter úrnak, hogy olvasom, a lapokban, hogy szegény emberek pénzét hivatalnokok álnév alatt megdézsmálták, ~ az összes lapok hozzák név szerint — kell itt gondolkozni, kell itt a szegény népen való segítséggel vizsgálat útján késlekedni? Kell egy pillantaig gondolkozni azon, hogy mi a törvényes eszköz arra, hogy a megsértett jogrend helyreállíttass ék. (vitéz Keresztes-Fi scher Ferenc belügyminiszter: Itt nem várták meg a képviselő úr interpellációját, hanem intézkedtek!) Olvasom, hogy áthelyeztek némelyeket egyik kerületből a másikba, kicserélték Őket. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nemcsak ezt! — Jánossy Gábor: Fegyelmi, felfüggesztés, minden megindult! Huszonnégy óra alatt nem lehet akasztani!) T. képviselőtársam, ön is csak az újságokból értesült, (Jánossy Gábor: Ügy van!) Tehát ne mondja azt, hogy minden megindult, mert én úgy látom, hogy nagyon kevés indult meg és nagyon kevés intézkedés történt. Mert nem így kell eljárni, mikor ilyen tömegnyoniorúságot idéznek elő és mikor ilyen jelenség mutatkozik. Most nem célom az, hogy ennek a témának mélyére nézzek. Célom a mélyen t. kormányt figyelmeztetni arra, hogy mindez be nem következik, ha megvan az élő, eleven interpellációs jog, ha a közéletre való vigyázást következetesen s úgy szolgálják ki, mint ahogy azt a törvény előírja. S most még egyet, t. Képviselőház! Mindenki emlékezni fog rá, hogy amikor a délutáni üléseket bevezették ebben a Házban, annak indoka az volt, hogy a kormány jelen akar lenni a tárgyalásoknál. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon!) Mi örömmel fogadtuk ezt és azt mondtuk, hogy helyes, a jminiszter urak dolgozhassanak büró jukban délelőtt s r a délutáni ülésen legyenek itt a törvényhozás házában és hallgassák az itteni fejtegetéseket. De mit látunk! Az előbb egy miniszter sem volt jelen. A múlt interpellációs napon a belügyminiszter urat kivéve nem volt jelen a miniszter urak közül senki. Hova fog ez vevezetni? Mi azt mondjuk — és a vitában az egyik kormánypárti t. képviselő úr igen szé>45. ülése 1931t, február 28-án, szerdán. leskörű fejtegetéseket mondott el erről — hogy Magyarország alkotmányos élete valóban olyan, ami saját fejlődési történelméből sarjadt ki és hogy vigyáznunk kell az alkotmányosságra, hogy itt semmiféle olyan utánzat nincs és ne is legyen, mint külföldön, más országokban, keleten vagy nyugaton. Milyen jóleső érzés! De a valóság ennek ellenkezője. En kiírtam magamnak egy meghatározást, amely erre áll. (Halljuk! balfelől.) Nem ia magam elmeszüleménye, bennem csak mélységes elkeseredés és fájdalom van, amikor azt kell látnom, hogy a nemzetnek ilyen drága pénzen tartott apparátusa — amelyet a kormánynak kellene vezetnie törvényhozási munkájában jelenlétével, irányításával, hangjával — állandóan csak az üres tátongó fotelek között működik. Erre a látszatra a legnagyobb, legkülönb, minden idők minden magyarjánál különb lángelmének volt egy meghatározása, amely ekképpen szól (olvassa): »A parlamentáris rendszer, a parlamentáris kormány egyik — de csakis egyik — becses, szükséges, nélkülözhetetlen orgánuma a demokratikus önkormányzatnak; — de ha politikai centralizációvá, ha parlamentáris vagy a parlament »factiosus« védelme alatt miniszteriális omnipotenciává fajul, akkor nem egyéb, mint alkotmányos piperékkel felcicomázott abszolutizmus, mely a XV. század politikai centralizációjától csak annyiban különbözik, hogy a hatalmat nem egy ember, hanem egy testület gyakorolja. Ilyen elfajulás, ilyen eltorzulás mellett a cserében nem sok előny volna, mert az egyuralmi omnipotencia legalább ellentállásra ébresztett; a parlamentáris omnipotencia a szabadság nevében tipor az egyesületi, a községig a megyei közélet szabadságán s az önkormányzat buzogányával veri agyon az önkormányzatot,« (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Hallatlan!) Kossuth Lajos írásaiban van ez a meghatározás., Ha az urak úgy forgolódnának az életben, mint ahogyan mi kispolgári képviselők, akik a magyar kispolgárság házaiban j árunk-kelünk, mi a fővárosban, társaink a vidéken járják a magyar kisgazda, kisiparos házait... (Jánossy Gábor: Hát mi nem járjuk?!) — Önök is járják, de van egy emlék, amely azt mondja: bedugják a füleiket és behunyják a szemeiket — lehetetlen volna meg nem hallaniök a jajszót, lehetetlen volna meg nem nallaniok a magyar kisgazda, kisiparos, lateiner jajveszékelését. (Jánossy Gábor: Éppúgy meghalljuk, mint az urak!) Akkor miért nem használják fel a hatalmukat arra, hogy a bajokat orvosolják. (Jánossy Gábor: Arra használjuk! Egyebet sem teszünk!) Elismerem, hogy Jánossy Gábor képviselő úr virtuális nagy hatalma valóban egyszerre megszünteti ezt a jajveszékelést, ezt a szegénységet ebben az országban. (Jánossy Gábor: Nagyon köszönöm ezt a szellemes megállapítást, de nem kérek belőle!) Kénytelen voltam élni vele, mert mélyen t. képviselőtársam óhajtotta ezt. (Jánossy Gábor: Hasonlókkal fogom viszony ózni adandó alkalommal!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gál Jenő: Nem kérek meghosszabbítást, befejezem. (Farkasfalvi Farkas Géza: Kár, mert nagyon érdekes és igen magas színvonalú!) Személyemben egy igénytelen képviselő szólal itt fel és reklamálja az interpelláció alkotmányos jogát. Az egész Képviselőház, az egész nemzet jogának tiszteletben tartását követelem, mert ha ez a jog elsorvad, akkor nyoma-