Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-245

Az országgyűlés képviselőházának 2U5. ülése 193% február 28-án, szerdán. 125 /•/ ez éppen olyan, mintha valaki háború alatt az ellenségnek szállít fegyvert és ágyúkat. (Ügy van! ügy van! a baloldalon.) Ugyanígy, aki Szovjet-Oroszország részére szállít mezőgazdasági gépeket, az szállítja egyúttal azt a gőzhengert iß, amellyel azután a magyar mezőgazdaságot fogják letiporni. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon. — Jánossy Gábor: Hát Amerika, Anglia, Olaszország, Németország stb.l) T. képviselőtársam rögtön erre a kérdésre is meg fogja kapni tőlem a választ. De nagyon kérem t. képviselőtársamat, minthogy az időm rövid és szeretnék adatokkal s orosz újságok híreivel is szolgálni, méltóztassék nyugodtan végighallgatni. Ez volt a gazdasági része a dolognak. Most jön a másik része ... Azt mondták: politikailag volt szükség rá és hallottunk itt a Házban is és láttunk egy erősen jobboldali irányzatú sajtóorgánumban is olyan nyilatkozatot, hogy ez a, szerződés valahogyan ia revízióval van összeköttetésben. Méltóztassanak megengedni, hogy legelsősorban ugyancsak erre a sajtónyilatkozatra hivatkozzam, amely azt mondja, hogy Törökországgal kapcsolatosan történt itt valami és hogy ez egy nagy ellensúly bizonyos tekintetben azzal a balkán blokkal szemben, amelyben négy állam — Románia, Törökország, Görögország és Jugoszlávia — kölcsönösen garantálták egymás határait. T. Ház! Nem vagyok külpolitikus, de mint egyszerű kispolgárnak is a szemembe ötlik legelsősorban az a kérdési, hogy a t. koirmány a szovjettel való megállapodásról Ankarában tárgyalt. A szituáció, nem magyar lapok tudósításai szerint is az, hogy a miniszterelnök úr Ankarában Surich-csal, az orosz követ úr helyettesével tárgyalt. A másik megállapítás pedig az volt, hogy Surich követ úr — ez a magyar lapokban is megjelent — amikor a magyar miniszterelnök úr Ankarából elutazott, a miniszterelnök urat a vasúti állomáshoz kikísérte. Mindenesetre furcsa dolog, hogy Szovjet-Oroszországgal kötünk egy szerződést, amely szerződés állítólag ellensúlya annak a balkán blokknak, amelyben Törökország részt vett. Ez az első meggondolás, amely az ember szemébe ötlik. Es csak zárójel között vagyok bátor megjegyezni, hogy Törökországban, amely bizonyos egész közeli nexusban van Szovjet-Oroszországgal, — a tízesztendős köztársasági ünneplés alkalmával volt kint egy magyar küldöttség is — a miniszterelnök úr, hála Istennek már nem volt ott, mert akkor már, azt hiszem, a Pera Palástot élvezte — ellenben ott voltak Pékár Gyula, a külügyi bizottság elnökének vezetésével a mi igen t. képviselőtársaink. En csak azt kérdezném, hogy igen t. képviselőtársaim nem érezték-e, milyen furcsa (história az, hogy amikor az Oroszország által felszerelt török csapatok felvonultak Ttemál előtt és az esztrádon Kemál pasa mellett ült Vorosilov hadügyi népbiztos úr és Budienni lovassági tábornok úr, a magyar küldöttség tagjai nem ültek az esztrádon. Ezt csak a sorok között óhajtom megjegyezni. (Petrovácz Gyula: Mi van a magyar lobogóval? — Zaj a baloldalon.) T. Képviselőház! Néhány szóval visszatérek arra, amit a gazdasági kérdésekről ' mondanak. Ha már egy ország elhatározná, — mint ahogy az egész világ elhatározta — hogy a szovjeten keressen, amint hogy az egész világ belekerült abba az őrültségi állapotba, hogy azokat, akik az egész világot fel akarják fordítani, gazdaságilag fel akarják szerelni, ha már az a helyzet, hogy keresni akarunk, akkor kérdem, miéirt nem akkor akartunk keresni, amikor még Oroszországban lehetett keresni, amikor még az ötéves terv nagy felszerelési lehetőségei Magyarország előtt is nyitva állottak volna? Miért nem 1927-ben tettük ezt és miért ma, (Egy hang bálfelöl: Eső után köpönyeg) amikor — higyje el t. képviselőtársam, — már köpönyeg sincs, amikor már a morzsák sincsenek meg, amelyeket az ipari piacban való részesedésnél Magyarország a maga részére meg tudna szerezni. T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek az ügy politikai részére, arra a politikai részre, amelyet Magyarországon állandóan hallunk, hogy tudniillik milyen szempontok vezették a kormányt a diplomáciai viszony visszaállítására. Idézem azt a jelentést, amelyet először olvashattunk és amely úgy szól, hogy »Oroszország az utóbbi időben megerősítette külpolitikai pozícióját, hiszen közismert, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal^ és Franciaországgal is megerősítette a diplomáciai viszonyt, legutóbb pedig Lengyelországgal lépett ' szerződésbe. Lengyelország közismerten Európa legkatolikusabb állama, de ez nem akadályozta meg abban, hogy a szovjettel szerződést kössön. Azzal a ténnyel is számolni kell, hogy Oroszország minden valószínűség szerint megfontolja a Népszövetségbe való visszatérését, ami Magyarország nézőszögéből nem lehet közömbös.« Méltóztassanak megengedni, hogy legelsősorban ezzel a mondattal foglalkozzam. Az az Oroszország, amely talán két esztendővel előbb is még nem volt olyan külpolitikai pozicióba-n, mint amilyenben van a polgári államok hibájából és versengése következtében, szinte döntő szerepet fog játszani Európában e szerint a nyilatkozat szerint. Mindenesetre tragikus, hogy Szovjet-Oroszország külpolitikai pozíciója emelkedett, de ebben a kérdésben nagyon kérem azokat, akik ezt a jelentést megszövegezték, ne hivatkozzanak arra, hogy a katolikus Lengyelország is megkötötte Szovjet-Oroszországgal a szerződést, mert azok a képviselőtársaim, akik kint voltak Lengyelországban néhány hónappal ezelőtt és akik ott lengyel vezetőkkel, hivatalban lévő politikusokkal beszéltek arról, hogy miért kötöttek a szovjettel szerződést, e tudhatják, ihogy azért, mert Lengyelország két malomkő között volt, Németország és Oroszország között és minthogy ők megállapították azt, hogy a német veszély rájuk nézve imminensebb, a szovjetoroszországi veszély pedig későbbi, nem tudván kétfelé tartani pozíciójukat, ezért állapodtak meg. Megvallom egészen őszintén, meg tudtam volna érteni talán egy olyan magyar politikát, amely Trianon után arra az álláspontra helyezkedik, hogy a trianoni szerződés ellen és annak megdöntése végett szövetkezni Ml Európában mindenkivel, aki ebben az Európában alagutakat épít és bombákat gyárt, hogy mindenkivel, aki a trianoni szerződést meg akarja dönteni, ennek a Trianonban letiport Magyarországnak szövetkezni kell. (Zaj.) Arra a kérdésre, t. képviselőtársaim, mindenesetre csak később leszek bátor rátérni, milyen veszedelmes lett volna még ebben az esetben is az oroszokkal való megállapodás. Nem tudom, kinek higyjek. Magyarországon állandóan azt olvasom és egyik képviselő-