Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-245

124 Az országgyűlés képviselőházának 2U Fábián Béla: T. Képiviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy veszett ügyben interpellálok, tudom, hogy olyan ügyben interpellálok, amelynek tekintetében a kormányt arról az útról, amelyen elindult, sem én, sem pedig azok a t. képviselőtársaim, akik ebben a tárgyiban a napirendi vitáknál a Képviselőházban már felszólaltak, .sőt az egész nemzeti közvélemény aggodalmai sem tudják visszatéríteni, mégis lelkiismereti kötelességemnek teszlek eleget akkor, amikor úgy a ,t. kormány, mint pedig az egész nemzeti közvélemény előtt olyan kérdéseket óhajtok itt megvitatás és megvilágítás^ tárgyává tenni, amelyekről talán a t. kormány sem tudott, vagy amelyekre a t. kormány sem gondolt akkor, amikor a szovjet-unióval ez a szerződést megkötötte. A szovjet-unióval kötött szerződéssel kapcsolatban három kérdés merült fel az egész magyar közvélemény előtt. Az első kérdés, hogy melyek voltak azok az indokok, amelyek a kormányt arra kényszerítették, hogy a szovjettel megállapodjék. A második kérdés: melyek voltak a politikai indokok s a -harmadik kérdés, amelyről legtöbbet beszéltek itt t. képviselőtársaim, az, hogy a kormány gondoskodott-e arról és miképpen gondoskodott arról, hogy a szovjet-unió magyarországi képviselete, azonkívül, hogy a lobogóját majd ki fogja tűzni az Arany János-utcában, szovjetagitációval ne foglaJJkozhassék. En magam is ezizel a három kérdéssel akarok foglalkozni felszólalásomban. Legelsősorban azzal a kérdéssel kívánok foglalkozni, amellyel Magyarországon az első pillanatban mindenki, akit a szovjettel kötött szerződés érdekel, foglalkozott, .tudniillik azzal, hogy éhes embereknek kenyeret juttatnak ezáltal. A-zt mondották, hogy bár erkölcsi felfogásukkal ellenkezett ennek a szerződésnek a megkötése, de hát ebben az országban sok munkanéküli van, éhben az országban, nagyon rosszak az állatárak. a szovjettel kötendő szerződés pedig egyrészt a mezőgazdasági exportot, másrészt pedig a gyáriparban több munkás alkalmazását teszi lehetővé. Ez indokolja tehát a gazdasági megállapodást. De én most nem is erről a kérdésiről akarok beszélni. Legelsősorban meg kell állapítanom azokat az észrevételeket, amelyek a gyáripari részt illetik. Azok az urak, akik a gyáripar részéről olyan nagy hozsannával fogadták ezt a szerződést, vigyázzanak, hogy «az az öröm, amelyet afekor mutattak, amikor ezt a szerződést megkötötték, az ajkukra és a torkukra ne forrjon, (Petrovácz Gyula: Ok biztosira mennek! Állami garancialesz!) mert a pillanatnyi haszonért kockáztatják ezek az urak nem a jövendőbeli hasznot, hanem egész jövendőbeli vagyonukat. Ez az első megállapítás, a másik pedig, amit meg akarok említeni, az, hogy a szovjetszerződésnek a magyar vidéken akarnak propagandát csinálni, ahol az állatárak és a búzaárak alacsonyak. Hivatkoznak arra, hogy Szovjet-Oroszországban nagyon sok állatra van szükség. (Jánossy Gábor: A vidéken senki sem csinál propagandát! Egyéb-bajai vannak annak a szegény falunak! — Felkiáltások a balközépen: Az élharcosok csinálják! — Györki Imre: Bajok ebben az országban? Ki gondolt volna erre?) Hivatkoznak arra, hogy Oroszországba majd állatokat fogunk exportálni. Itt meg kell állapítanom legelsősorban azt, amit a szovjet hosszií esztendőkön keresztül tagadott, •5. ülése 193

If február 28-án, szerdán. hogy Oroszországban az utolsó öt esztendő alatt az orosz állatállomány több mint a felével csökkent. Vorosilov hadügyi népbiztos úr aXVII. kommunista kongresszuson a maga részéről is bejelentette ezt és egyszersmind elmondotta, hogy Oroszországnak mindent el kell követnie, — háborús komplikációk esetére gondolva — hogy egyrészt lóállományát növelje, másrészt pedig az élelmezés kérdésében akarván javulást előidézni, emelni kell — mondotta Vorosilov népbiztos úr — minden áron a parasztok által kipusztított marhaállományt. Itt álljunk meg egy szóra. Szovjet-Oroszország hős parasztsága nem akarta tudomásul venni a legnagyobb terror idején sem azt, hogy földjét elvették, hogy őt kollektiv gazdaságba kényszerítették bele. Az orosz paraszt inkább leölte marháját és lovát, semhogy az a szovjet kollektívgazdaság kezére kerüljön. Éppen a ló- és marhaállomány csökkenésének következménye lett az, hogy ebben az esztendőben, amikor Szovjet-Oroszországnak óriási termése lett volna, a parasztok szabotázsa következtében lábon rodhadt a gabona. És most Magyarország', az állítólag ellenforradalmi mentalitású Magyarország fogja szállítani az ellenforradalmi mentalitású orosz parasztsággal szemben a szovjet támogatására azt az állatállományt, amellyel majd a parasztok mozgalmát le lehet törni. (Petrovácz Gyula: Őrület!) Itt egy pillanatra méltóztassanak rágondolni arra, hogy mi lenne, ha Magyarország parasztsága állana szemben a szovjethatalommal esztendők óta hősies küzdelemben és erre jönne egy polgári vagy ellenforradalmi mentalitású kormányzat és ezzel a parasztsággal szemben segítené azt a szovjetet, amely ezt a parasztságot, ennek a parasztságnak mozgalmát letörni igyekszik. Minthogy mi magyarok már egyszer végigmentünk a bolsevizmuson, minthogy mi már egyszer, ha rövid időre is, közelről éreztük, mit jelent a bolsevizmus, gondoljunk arra, hogy milyen átokkal sújtaná nemcsak a magyar parasztság, de az egész magyar intelligencia is, amely a szovjet működését nem helyesli, azt az idegen kormányzatot, amely az esetleg szabotáló, ellenálló gazdatársadalommal szemben megsegítené azt a kormányt, amely a polgári gondolkozású magyarokat akarja letörni. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Ez a dolog gazdasági oldala. Méltóztassék a t. kormánynak elhinni azt, hogy átok van azon a pénzen, amely pénzt ezen a címen fog kapni a magyar gazdaközönség, átok van azon a pénzen, amelyet ezen a címen fog kapni esetleg Magyarország ipara. Az ipar pedig különösen gondoljon arra, hogy valahányszor a munkás kalapálni fogja azt a gépet, amely Szovjet-Oroszországba megy, minden kalapáosolás alkalmával, minden szegbe verés alkalmával arra fog gondolni a munkás, hogy az a gép Oroszországba megy. Akik ebben az országban és mindazok, akik egész Európában hősies küzdelmet vívnak a szovjetizálás, a szovjet propaganda ellenében, gondoljanak arra, hogy eddig Szovjet-Oroszországot állandóan úgy tüntették fel, mint olyan országot,/, amelynek nemcsak a parasztsága, nemcsak az I intelligenciája ment tönkre a szovjet alatt, hanem igenis, a munkássága is, amely ellenforradalmi gondolkodású és ezzel szemben az itt dolgozó munkásság, amely ilyen irányban ka.pott eddig felvilágosításokat, ezután azt fogja látni, hogy a magyar kormányzat az orosz kormányzatnak szállít gépeket. Ezeknél a gépeknél ismét egyet kell megjegyeznem, azt, hogy