Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-245
Az országgyűlés képviselőházának 24-1 zók jövedelem-, vagy vagyonadó vallomását, elsősorban a külső ismertetőjelek alapján igyekezzenek kinyomozni az illető jövedelmét. Ez <a rendelkezés érvényben van, de hatályossága természetszerűen attól függ, hogy vájjon e za nyomozó, adatgyűjtő munka mennyiben lehet eredményes. itt háromirányú intézkedésre van szükség. Szükség van elsősorban a processzuálís jognak talán némi változtatására, amire különösen célzott az interpelláló képviselő úr, vagyis arra, hogy az adóhatóságoknak megaüassek a jogalap arra, hogy megtelelő nyomozómunkát végezhessenek. A második egy szervezési kérdés, megfelelő szervezet alkotása, a harmadik pedig az emberek kérdése, megfelelő embered beállítása erre a munkára. (Jánossy Gábor: Úgy van! Ez a legfontosabb!) Igaza van a közbeszóló képviselő úrnak, minden egyes intézkedésnél az a legfontosabb, hogy ki és milyen szellemben hajtja azt végre, mert végeredményben a »men, not measures« elve érvényesül minden téren, így az adóztatás terén is. itt igyekeztünk már bizonyos irányban előhaladást tenni és pedig abban az irányban, hogy könyvszakértőket alkalmazunk újabban, mégpedig szerződéses alapon, hogy ezáltal megtelelő illetményben részesítsük őket s tényleg olyan egyéneket szerezhessünk, akik megfelelő szakértelemmel és megfelelő anyagi bázissal rendelkeznek, hogy munkájukat jól láthassák el. Az adatgyűjtés megszervezését elsősorban a fővárosi pénzügyigazgatásnál alkalmazzuk, ahol, mint nagyvárosban, a legnagyobb szükség van ilyen adatgyűjtési munka elvégzésére. Amennyiben szükségesnek mutatkozik, magam részéről mindazokat a processzuálís jogi intézkedéseket hajlandó vagyok megtenni, amelyek biztosítani alkalmasak azt, hogy ezek az adatgyűjtő és könyvszakértő hatóságok megszerveztessenek s a maguk munkáját eredményesen folytathassák le. Ebben a tekintetben tehát teljesen aláírom azokat a kívánalmakat, amelyeket az igen t. interpelláló képviselő úr hangoztatott s amelyeknek megfelelő keretben érvényt fogok szerezni, hogy a hatóságok gyorsan és alaposan végezhessék munkájukat, ügyelve azonban arra, hogy zaklatás ne fejlődjék ki. Az az összehasonlítás, amelyet az igen t. képviselő úr tett, hogy a bűnügyeknél a nyomozást senki sem veszi zaklatásnak, nem egészen helytálló, mert a bűnügy kivételes eset, ellenben az adózás normális eset, amely minden ember életében előfordul évről-évre (Derültség a Ház minden oldalán.) és így a gyakoriságnál fogva könnyebben fordulhat elő zaklatás, mint a ritkább bűnügyekben. Természetszerűleg minden ilyen adatgyűjtési és nyomozási munka elsősorban az úgynevezett alkalmi jövedelmeknél fogja éreztetni üdvös hatását. Itt természetesen figyelemmel kell kísérni a gazdasági életnek folyton változó alakulásait, azokat a rétegeket, amelyek résztvesznek bizonyos konjunktúrák kihasználásában. Ez igen finom gazdasági érzéket igénylő munka, amelyet csak megfelelően kvalifikált, megfelelően vezetett személyzet tud csak kellőképpen ellátni. Ezt a szervezetet máról-holnapra előteremteni nem lehet, de alapjait megvetettük s remélem, hogy néhány éven belül hiánytalanul fog funkcionálni. Ami a büntetőszankciók alkalmazását il- * leti, ebben a tekintetben a magyar jogban megfelelő és kellőképpen funkcionáló rendelkezések vannak. Az adócsalás ismérvei szigorúan . ülése 1934 február 28-án, szerdán. 123 vannak megállapítva, szabályozva s a magam részéről kétségtelenül hajlandó vagyok arra, hogy ezeket a legnagyobb szigorúsággal alkalmazzam és ilyen értelemben utasítani is fogom a pénzügyi hatóságokat. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr viszonválasz jogával óhajt élni. Br. Inkey Pál: T. Ház! Legyen szabad egészen röviden válaszolnom a pénzügyminiszter úr felszólalására, amelyet köszönettel tudomásulveszek és csak azért szólalok fel, mert a miniszter úr a látszatszerinti adóztatást, amelyet az 54. § lehetővé tesz, mint ultima rációt említette.^ őszintén megvallom, hogy ennek a látszatadónak rendkívül nagy ellensége vagyok, nem azért, mert helytáll az a példabeszéd, hogy a látszat csal, hanem azért, mert az igazságot keresni minden körülmények között elsőrendű szükségnek tartom és állítom, hogy igenis meg lehet azt találni. Erre a látszatszerinti adóztatásra tehát tulajdonképpen szükség nem lehet, mert megvannak azok a lehetőségek, amelyekre céloztam s amelyekre vonatkozóan örömmel konstatálnom kell, hogy a pénzügyminiszter úr részéről a legnagyobb megértéssel találkozom. A másik momentum, amelyet szóvá akarok tenni, az, hogy a bűntettre vonatkozólag teljesen helytálló a miniszter úrnak az a kijelentése, hogy az adócsalásra a büntető törvénykönyv bizonyos büntetéseket megszab. En azonban az igazat megvallva, azokat a büntetéseket nem tartom egyrészt elég szigorúaknak, {Fábián Béla: Halál reá! — Derültség a baloldalon.) másrészt pedig a jövedelmi adóvallomásoknak a valósággal ellentétes adatai nem minősíttetnek adócsalásnak. Erre vonatkozólag utalnom kell arra a kérésre, amelyet legutóbbi interpellációmban említettem, amikor egyenesen kértem is a pénzügyminiszter urat arra, hogy a vallomáson alapuló adónemeknél a válóságtól eltérő vallomások egyenesen adócsalásnak minősíttessenek, úgyhogy én nagyon örülni fogok annak, ha a miniszter úr ezt keresztülviszi. Különben tudomásul veszem a miniszter úr válaszát. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásulvenni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Fábián Béla képviselő úr interpellációja a külügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Dinich Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. külügyminiszter úrhoz. 1. Mely okok késztették a kormányt a diplomáciai összeköttetés felvételére a SzovjetUnióval? 2. Mely garanciákat kapott a kormány arra nézve, hogy a magyarországi bolseviki-propaganda nem fog a jövőben a Szovjet-Unió állami forrásaiból táplálta tnif« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! Mindenekelőtt tisztelettel kérem a t. Házat, hogy interpellációm tárgyának fontosságára való tekintettel, méltóztassanak hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációm ideje 15 perccel meghoszszalbbíttassék. (Felkiáltások bal felől: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. 19*
