Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-245

122 Az országgyűlés képviselőházának & hoz, hogy mód adassék ezen közvetítési eljárásból eredő esetleges anyagi előnyeinek a megállapítására. Nagyon jól tudom, hogy ez a téma nem nagyon szimpatikus. Nem szimpatikus azért, mert az adófizetők mai elesettségében szinte visszásnak látszik egy olyan eszme felvetése, amely az adók emelkedését jelenti. Nézetem szerint azonban, ha az igazságot keresem, éppen fordítva áll a dolog. Az igazság értelmében ugyanis éppen azoknak a válláról kellene levenni a terhet, amely túlságos nagy rajtuk, azoknak terhére, akik illetéktelenül anyagi előnyökhöz jutnak. Hogy ilyen esetek vannak, az köztudomású, hiszen a sajtó is sokszor hangoztatja. Ne várja a t. Ház tőlem azt, hogy egy szenzációs névsort olvassak fel, hogy például ez vagy az, ilyen keresettel bír és csak ennyi adót fizet. Elégedjék meg a t. Ház azzal, hogy az a körülmény, hogy eat a kérdést ide hoztam, maga indokolja, hogy ezt itt tárgyalni kell. A pénzügyminiszter úrnak pedig, nézetem szerint, nem kell semmiféle felvilágosítást adnia erre vonatkozólag, hiszen neki módjában van sokkal alaposabban beletekinteni ezekbe a kérdésekbe, mint bárkinek. A másik kifogás, amely felvethető, hogy az adóalapok jobb kivizsgálása zaklatást eredményezhet, csak látszat, mert ettől a zaklatási lehetőségtől mindenki könnyen megvédheti magát azáltal, hogy az igazat megvallja. Aki az igazat bevallja, annak semmiféle zaklatástól félni oka nincs, éppen úgy, mint ahogy a bűnügyi életben sem tekinti senki sem zaklatásnak valamely bűnüggyel kapcsolatban az ügyészi eljárás bármiféle eszközét sem, ha tisztességes ember. Éppen így van ez az adózásnál is. Aki igazat mond, annak semmi oka sincs aggodalmaskodni bármiféle vizsgálódás miatt, nem fogja zaklatásnak minősíteni, ha kinyomozzák a valóságot. (Zaj à szélsőbaloldalon.) Tudom azonban, hogy minden ilyen intézkedés csak abban az esetben ér el teljes eredményt, ha az adókivetési eljárásban, az adó kimunkálása az az egyetlen ember segédkezik, aki tulajdonképpen egyedül képes a valóságos adatokat rendelkezésre bocsátani, ez pedig maga az adózó. Nem akarok itt előadást tartani arról, hogy az adómorál elromlott és azt valahogyan helyre kellene állítani. Ha az adómorál egészséges lenne, akkor semmiféle megjegyzést nem kellene tenni ebben az irányban. Erre nem akarok rámutatni. Hiszen ez egészen felesleges is volna, mert fantasztikus lenne erre gondolni, hogy egy rendelkezéssel el lehetne érni azt, hogy egészséges adómorál keletkezzék. Nyíltan kimondom, nálunk a spekuláció és az üzleti szellem lépett ma az adómorál helyébe. Az adózó kikalkulálja, hogy ennyi és ennyi bírságot vethetnek ki rá, belekalkulálja a bizonytalansági koefficienst és kideríti, hogy még mindig haszonnal jár, ha nem vallja be az igazat. Szeretném ezt az üzleti, szellemet, amely az adóbevallások terén fennáll, kihasználni abból a célból, hogy a valóságnak megfelelően állapíttassanak meg az adóalapok, úgy,hogy az illető adózót rendkívül nagy büntetéssel fenyegetjük (Egy hang a középen: Ez utópia!) Ez nem utópisztikus idea, méltóztassanak csak meghallgatni. Azt, hogy az adózónak haszna legyen abból, hogy az igazat megvallja, csakis azzal lehet elérni, ha a valótlan adatot beszolgáltatóval szemben olyan magas büntetéseket állapítunk meg, hogy ez elrettentő példa legyen mindenkinek, aki, mondjuk,^ csalni akar adóvallomásának kiállításánál. Kétségtelen do5. ülése 19 3 U február 28-án, szerdán. log, hogy az ilyen ideák felvetése túlságosan drasztikusnak látszik. Az én elgondolásom és nézetem azonban az, hogy az a küzdelem, amelyet az ország a maga gazdasági életéért folytat, nem hagyja olyan körülmények között az országot, hogy az adózás terén nagylelkűsködjék és elnéző legyen bárkivel szemben. Ebben a küzdelemben az adózó kötelezettségének megszegése, a hamis vallomás leadása semmiben sem különbözik attól a hazaárulástól, ki az ellenség előtt leteszi a fegyvert, (Jánossy Gábor: Ez igaz!) mert ez is csak anyagi előnyökért csalja meg az országot. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Éppen ezért nem utópia, amit itt kérek, mert csak egy olyan szellem megnyilatkozását kérem, amely nélkül, ha ezt nem tudjuk biztosítani, hiába fog a pénzügyminiszter úr bármilyen ideális eszméket felvetni, azoknak eredménye nem lesz. Hogy az általam megtett intézkedéseket azzal indokoljam, hogy mit jelent ez a helyzet összegszerűleg, arra képes nem vagyok és azt hiszem, nincs ember, aki megmondhatná, hogy ezen a réven mekkora az állam adókiesése. Szabad még öt perc meghosszabbítást kérnem? Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Br. Inkey Pál: De én azt hiszem, és valószínű, hogy nem csalódom, hogyha ezt a kiesést azokhoz a megtakarításokhoz viszonyítjuk, amelyeket a kormány az általa nagyon nem szívesen foganatosított intézkedések révén akar elérni, a megtakarításokat nagymértékben fedeznék ezek az összegek, amelyek az államnak ezen a réven megtérülnének. Ezek az eszmék, amelyeket nagyon kérnék nem utópiának minősíteni, késztettek engem arra, hogy szóvátegyem, ezt a kérdést és nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, ne tekintse utópiának a dolgot és olyan választ adjon, amely engem megnyugtathat. (Helyeslés balfelől.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Legelőször is köszönetet kell mondanom az igen t. interpelláló képviselő úrnak, hogy ezt a témát ismét szóvátette, mert én minden megnyilatkozást, amely a Ház igen t. tagjai részéről hangzik el és oda céloz, hogy az adómorált erősítse, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) úgy fogok fel, mint a munkámban való legönzetlenebb segítségnyújtást. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés jobbfelől.) Az igen t. interpelláló képviselő úr két irányban mozgó javaslatokat tett. Elsősorban, kifogásolván azt, hogy a jövedelem- ós vagyonadó bevallásokra vonatkozólag legutóbb kiadott végrehajtási utasítás nem tartalmaz bizonyos intézkedéseket, általánosságban felhívta a figyelmet arra, hogy az adóalap kinyomozásánál a pénzügyi hatóságok nagyobb alapossággal járjanak el, másodsorban rámutatott ennek a kérdésnek egyik elágazására, nevezetesen az alkalmi jövedelmek kérdésére. Interpellációjának másik részében bizonyos büntető szankciók szigorú alkalmazását sürgette. Az ezidőszerint érvényben lévő törvényes rendelkezések és különösen a jövedelem- és vagyonadó összeállítások 51. Va biztosítja már az adóhatóságoknak azt a jogot, hogy olyan esetekben, amikor nem fogadhatják el az adó-