Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-245

Az országgyűlés képviselőházának 24 végre intézményesen megszüntettessék? Budapest, 1934. február 21. Kocsán Károly s. k.« Elnök: Az interpelláció kiadatik a vallásos közoktatásügyi miniszter úrnak. Következik Kakovszky Tibor képviselő úr írásbeli interpellációja. A jegyző úr felolvassa az interpellációt. Dinich Ödön jegyző (olvassa): »írásbeli interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz. A veszprémmegyei Dáka község határában néhai özv. Beniczky Gáborné, született Batthyány Ilona grófnő hagyatékát képező mezőgazdasági ingatlanokból mintegy 325 katasztrális holdat kitevő területet dr. Mohácsi Lajos marcalgergelyi lakos, evangélikus lelkész vette haszonbérbe. Dáka község kis- és törpebirtokosai igényt jelentettek be erre a területre, ennek dacára a vármegye közigazgatási albizottsága a dr. Mohácsival kötött jogügyletet tudomásul vette. Az érdekelt kisgazdák érdekeik megvédése céljából kérvénnyel folyamodtak a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Szíveskedjék miniszter úr nyilatkozni arra nézve, hogy van-e tudomása arról, hogy a kisgazdák sérelmére az ingatlant olyan egyénnek adták bérbe, akinek főfoglalkozása a lelkészség, és legfeljebb mellékfoglalkozásként gazdálkodik. Hajlandó-e a miniszter úr a dr. Mohácsi Lajossal megkötött jogügylet felbontásával sürgősen intézkedni az iránt, hogy hasonló feltételek mellett a hivatásos kisgazdák kapják bérletbe a. szóbanforgó területet? Budapest, 1934. február 25-én. Dr. Eakovszky Tibor s. k.« Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmívelésügyi miniszter úrnak. Most pedig áttérünk a szóbeli interpellációk meghallgatására. Sorrend szerint következik Inkey Pál báró úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Dinich Ödön jegyző (olvassa): »Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a vagyon-, jövedelemés kereseti adó alapjainak az egyes adózóknál való pontos megállapítása céljából az adóalap kipuhatolásának módját revízió alá venni és a valósággal ellentétes adóvallomások után ^ kivetendő bítrságok és büntetések megszigorítása céljából az országgyűlés elé törvényjavaslatot terjeszteni.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Br. Inkey Pál: T. Ház! Először elnézést kell kérnem a Háztól azért, hogy interpellációm anyagával már harmadszor foglalkoztatom az interpellációk keretében, de egyszersmind köszönetet is kell mondanom a pénzügyminiszter úrnak azért, hogy éppen a legutóbbi alkalommal e tárgyban előadott interpellációmra adott válasza során és az azj óta tapasztalt intézkedések során lehetővé tette, hogy abból a kérdéskomplexusból, amelyet eddig mindig szóvátettem ezen a címen, immár körülbelül csak ez a két kérdés maradt fenn. Ez a két kérdés kapcsolatos azzal a ténynyel, hogy a bevalláson alapuló személyi adóknál, névszerint a vagyon-, jövedelem- és kereseti adónál az adóalap megállapításának alapjául szolgáló vallomásoknál nem találtam megoldottnak azokat a kérdéseket, amelyeknek megoldását kívánatosnak tartottam. Hogy a vallomásokban vagy az adómorál KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XX. _\ '. ülése 193% február 28-án, szerdán. 121 hiányából, vagy spekulatív okokból hibák vannak, arról nem egyszer szó volt már a Házban, azt ismételni nem kell. Hogy most ezt a kérdést szóbahozom, ez azért van, mert ezeknek az adóknak kivetése ügyében kiadott miniszteri rendeletben vagy végrehajtási utasításban nem találtam meg azoknak a kéréseknek teljesítését, amelyeket már többízhen a pénzügyminiszter úrhoz intéztem. Nem találtam meg elsősorban az arravonatkozó intézkedést, amit mindenekelőtt szükségesnek tartok, hogy az adóalap megállapításánál, kivált olyan esetben, amikor az adóeltitkolás gyanúja fennforog, az adókivető hatóságnak megadássék a bűnügyi téren is általánosan gyakorolni szokott nyomozási eljárás minden lehetősége. Másik kérésem, amelyet már interpellációm során szóbahoztam s amely szintén nem teljesült, az, hogy az adóvallomás beadásánál akár a vallomás beadása során, akár annak valamilyen záradékai révén, az esküvel való megerősítés előírassék. Azért tartom szükségesnek ezeket az intézkedéseket, mert hiszen, ha van az állam életében terület, amelyre nézve a Kúria homlokzatát díszítő »Justitia regnorum fundamentum« elve kell, hogy érvényesüljön, akkor az elsősorban az adóztatás. Az adózásnál kell, hogy az igazság érvényesüljön, az adózás igazságosságának alapja pedig az, hogy az adóalap a valóságnak megfelelő legyen. Ezekkel a megjegyzéseimmel, amelyekkel rámutattam arra, hogy a végrehajtási utasításban bizonyos kéréseim nem teljesültek, még nem végeztem azokkal a megjegyzésekkel, amelyek interpellációm első mondatát indokolják, azért, mert hiszen a jövedelmi adó megállapításánál bizonyos kérdések tulajdonképpen még egyáltalában nincsenek tisztázva. így például a vagyonváltozás hatása a jövedelemre olyan kérdés, amely felett még pénzügyi tudósok vitatkoznak, és így még nálunk sincs eldöntve; értem ez alatt a vagyon növekedésének, vagy csökkenésének befolyását a jövedelemre. Itt van azután egy másik kérdés, amit szintén szóba kell hoznom és ez az alkalmi üzleteknek a jövedelmi adóval való kapcsolata, amely alkalmi üzletekre vonatkozólag a mi adókivetési eljárásunkban nincsenek meg azok az intézkedések, amelyek, nézetem szerint, szükségesok. így például az állammal kötött üzleteknél az a rendelkezés, hogy az ilyen üzletekre kivetendő illetékek kiszabása végett ezek az üzletek a pénzügyigazgatóságnak bejelentetnek, nézetem szerint nem elégséges. Annak eléréséhez, amit az adóztatás terén ebben a tekintetben elérni kellene, kívánatosnak tartanám egy utasítás kiadását is arra vonatkozólag, hogy ezek az ügyletek a pénzügyigazgatóság adókivető osztályával is közöltessenek, hogy megállapít; ható legyen ezeknek az üzleteknek pénzügyi haszna az adóztatás szempontjából. Sőt tovább megyek. Vannak bizonyos üzletek, amelyeknél nem olyan világos az illetőnek a pénzügyi előnye, tudniillik nem annak, aki közvetlenül szerződést kötött az állammal, hanem annak, aki valami üzlet közvetítésében résztvett. Kívánatosnak tartanám abból a célból, hogy az ilyen közvetítésből származó jövedelem is megállapítható legyen, egy olyan intézkedés, utasítás kiadását, nemcsak minden intézménynek, de minden miniszternek is, hogy minden olyan esetben, amikor bárki valamilyen ügyletben, anyagi üggyel kapcsolatos kérdésben eljár, közvetít, az illető neve bejelentendő legyen az illetékes pénzügyigazgatóság19