Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-245

MMMH Az országgyűlés képviselőházának 2^5. ülése 193 U február 28-án, szerdán. 111 éppen a mi pártunknak ne legyen egy vezére, ezt megérteni nem tudom, hiszen ez egészen természetes dolog, mert mindig a mindenkori miniszterelnök volt a kormányzópárt vezére. Azt állították, hogy ez a törvényjavaslat alkalmas lenne arra, hogy azt a führeri elvet érvényesítse, amelyre itt többször történt célzás, amely Rassay Károly t. barátom szerint tulajdonképpen abból állana, hogy egy, vagy több személyiségre bízatnék, a nép ereje és a néptől nyert megbízás helyett ennek az államnak vezetése, illetőleg kormányzása. A történelmet valamennyire én is megtanultam és a történelemből megállapítom, hogy csak a germán és a latin fajok azok, amelyek vagy a diktatúra, vagy pedig a szervezett forradalom között járnak-kelnek ide-oda, de a magyar nemzet történelmi tradícióihoz mindig ragaszkodott, egyéniségében benne van, hogy csak addig hagyja magát vezetni, amíg azt a vezetést jónak tartja. Azt lehet mondani, hogy a bécsi centralisztikus törekvések is tulajdonképpen azon törtek meg, hogy minden egyes magyar ember, külön-külön is, adott körülmények között, ellenállást tudott kifejteni. (Jánossy Gábor: Ügy van!) A mi egész lelki berendezésünkkel ellenkezik ez, de különben sincs szükségünk arra, hogy bevált alkotmányos és parlamenti rendszerünkön változtassunk. Lehetnek olyan politikusok, akik egyik napról a másikra a nemzet kardinális alkotmányjogi kérdéseiben is változtatásokat követelnek, de ezek nem ismerik sem a történelmet, sem a magyar népet, s megjósolom nekik, hogy lehet elesett viszonyok között, gazdasági leromlásban félrevezetni embereket, lehet egy nemzetnek elesett tagjait külföldi ideológiákkal és a nemzet lelkével össze nem férő magyarázatokkal, elvekkel és politikai paktumokkal, (Jánossy Gábor: ígéretekkel!) ígéretekkel félrevezetni, de ennek a nemzetnek nagyobb részét sohasem sikerül letéríteni a^ történelmi tradíciók útjáról. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) Minthogy ez a javaslat is tulajdonképpen a történelmi tradíciók útján jár, csak a változott körülményekhez alkalmazkodik, minthogy ennek a javaslatnak sem diktatórikus céljai, sem különleges politikai céljai nincsenek, csak arra törekszik, hogy a főváros közönségének gondjait kevesbbítse (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) és a főváros igazgatását megjavítsa, a belügyminiszter úr iránti bizalommal a javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — Szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: T. Képviselőház! A tegnap hozott határozathoz képest az interpellációk meghallgatására 6 órakor térünk át, így a vitát megszakítom. Most pedig előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délután 5 órakor tartsa és annak napi rendjére tűzessék ki a mai napirendünkön szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Van valaki a napirendhez feliratkozva? Brandt Vilmos jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T- Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Zaj.) Az elnök úr napirendi javaslatát â magam részéről nem fogadhatom el... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Petrovácz Gyula: ...mert nem tartom helyes dolognak, hogy másodrendű belpolitikai kérdéseket tárgy aljunk akkor, amikor elsőrangú külpolitikai kérdések vannak az ország horizontján. Engem végtelenül megdöbbent az. amit félhivatalos formában a mai délutáni lapokban olvastam, (Halljuk! Halljuk!) hogy egy szomszédos állam számára kémkedtek volna ebben az országban, és hogy a kormányzat, illetve a rendőrség egy nagy kémiszervezetet leplezett le. Ebben a félhivatalos kommünikében az van, hogy a kémszervezet öszszes tagjait letartóztatták és hogy a letartóztatottak között a társadalom minden rétege képviselve van. (Mozgás a baloldalon.) Az egyik szomszédállam kémszolgáltatásának tehát minden rétegben voltak tevékeny tagjai. En az ilyen általánosító kommüniké ellen a leghatározottabban tiltakozom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Tiltakozom azért, mert ha a társadalom minden rétegéből volnának ilyen kémszervezetben, tudni akarom, kik azok, (Felkiáltások a baloldalon: Neveket!) vannak-e abban képviselők, miniszterek, vannak-e papok, bankárok, vannak-e abban középosztály tagrjai vagy munkások? Ilyen általános gyanúsító kijelentést nem lehet félhivatalosan napvilágra bocsátani, és a kormány sajtófőnökének elsőrendű kötelessége ezt rektifikálni és megmondani, kik azok, akik ebben a kémszervezetben benne voltak, mert mindnyájan gyanúsak vagyunk mindaddig, míg ez napvilágra nem kerül. (Ügy van! Ügy van! — Malasits Géza: Szerencsétlen kommüniké volt. — Zaj ) Elnök: Csendet kérek! Petrovácz Gyula: Ez a félhivatalos kijelentés nemcsak a mi sajtónkban lát napvilágot, 'hanem kimegy a külföldi sajtóba és ott óriási reszenzust fog kelteni, és ezt az országot meghamisított színben és ferde világításban fogják látni, ha a párizsi botrányhoz hasonlóan azt fogják mondani, hogy itt is a társadalom minden rétege gyanús egy kémszervezet miatt. (Dinich Ödön: Ügy van!) En a sajtófőnök úr balfogásai közé sorolom be ezt a kommünikét, azok közé a balfogások közé, amelyeknek a szovjettel kötött szerződés interpretálásánál is egy csomó példáját találtuk, (örgr. Pallavieini György: Vgy van!) Mi, a magunk részéről nem tudunk belenyugodni az orosz kommunistákkal kötött szerződésbe és nem tudjuk a napirendről levenni ennek a megállapodásnak a tárgyalását, (őrgróf Pallavieini György: Helyes!) Ennek a véleményünknek itt a Házban minden körülmények között hangot kell adnunk. (Helyeslés a baloldalon.) Többi képviselőtársaim itt már más szempontokból tárgyalták ezt a kérdést, én tehát a magam részéről csak abból az egy szempontból vagyok kénytelen ezt tárgyalni, hogy az istenellenes propaganda egy központját kívánják itt Budapest székesfővárosban felállítani. (Malasits Géza: Már Németországban a bálványokat állítják! — Rakovszky Tibor: Az is hiba!) A szovjetről, az orosz kommunistákról mindenki tudja, hogy minden Isten-hitnek és minden pozitív vallásosságnak az ellenségei(Ügy van! Ügy van! a balodálon.) Nem elégednek meg most szabadkőműves államok egyházellenes álláspontjával, nem elégednek meg az istentagadók álláspontjával, nem elégednek meg a laicizálás, az egyháznak az államtól való elválasztásának az álláspontjával, hanem most már áttérnek az istenellenes propagandára, amelynek során a gyermeki lelket fertőzik meg mindjárt az iskoláztatás legelején, amikor az Istenről és az egyéb vallásos témákról való fogalmaikat a legferdébb világításba állítják be. Istenellenes propagandaközpontot tartanak fenn, amelyben az Isten- és vallásellenes röp-