Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-241

2 Az országgyűlés képviselőházának 2h lése, amely törvényhatósági tanács név alatt ismeretes. Ennek a törvényhatósági tanácsnak eltörlésével vezetődik be tulajdonképpen azoknak a szerves reformoknak a sorozata, amelyeket ez a javaslat nem időhöz kötötten nyújt s amelyek a főváros közigazgatásában és törvényhatósági életében bizonyos változást jelentenek. Amikor 1930-ban a törvényhozás a XVIII. törvénycikkben a főváros közigazgatását és törvényhatósági életét újból szervezte, kétségtelenül helyes alapgondolatból indult ki akkor, amikor a törvényhatósági tanácsot a vidéki törvényhatóságokban működő kisgyűlés mintájára megszervezte, mert úgy vélte, hogy ebben a testületben a hivatali képviselet, a hivatali szakszerűség s egyszersmind a laikus elem közreműködése biztosítani fogja az eredményes munkálkodást. Maga a gondolat tehát kétségtelenül helyes volt, azonban nem minden irányban vonta le ennek a helyes alapgondolatnak következményeit az akkori törvény és még kevésbbé talán az annak alapján támadt gyakorlat. Már az 1930 : XVIII. törvénycikk és ennek indokolása kiemeli azt, hogy a régi tanácsot, amint nevezték: a tekintetes tanácsot, a hivatalnok-tanácsot azért törölte el a törvényhozás, mert a közigazgatás valódi vezetőjének a polgármestert, tehát egy felelős hivatalnoki személyt kívánt megtenni, annak kezébe kívánta koncentrálni a város közigazgatása vezetésének fonalait, nem kívánta pedig átadni a mindennapig közigazgatás intézését más kezekbe. A törvényhatósági tanács megalkotása azonban arra vezetett, hogy nemcsak a laikus elem részére nyitvatartott és mindig fenntartott úgynevezett kormányzati tények, hanem egyszersmind a mindennapi közigazgatás feladatai is kicsúsztak a felelős vezetők köréből és annak folytán, hogy a főváros igen kifejlett pártélettel rendelkezik, hogy a törvényhatósági bizottságban pártok foglalnak helyet, amelyeknek eleve megállapított programmjuk és feladataik vannak, ez a pártélet átvivődött a törvényhatósági tanácsba is és abban a törvényhatósági tanácsban gyakran találkozott a kormány mint felügyeleti hatóság és találkozott a közvélemény is olyan jelenségekkel, amelyek szerint egyes konkrét ügyek — anélkül, hogy ez szemrehányás akarna lenni a főváros igen t. pártjaira — inkább a pártszempontok figyelembevételével intéztettek, mint a közigazgatás általános közérdekű szükséglete szerint. (Ügy van! a jobboldalon.) Ennekfolytán annak hangsúlyozásával, hogy itt nem egy kritikája akar gyakoroltatni a fővárosi pártéletnek, hanem csak egy helytelen rendszerből akarjuk az okulást és az annak megfelelő következtetéseket levonni, ezért határozta el magát a kormány arra, hogy a fővárosi tanács intézményét, a törvényhatósági tanács intézményét aíbban a hatásköriben és abban az összetételben eltörölni indítványozza, amit az együttes bizottság magáévá tett és ennek helyébe a hatásköröknek olyan megoszlását indítványozza, amely a tulajdonképpeni kormányzati feladatokat a törvényhatósági bizottság plénumába visszautalja, ellenben mindazt, ami a közigazgatáshoz, a napi közigazgatáshoz tartozik, ugyancsak az autonómia legexponáltabb szervének és megszemélyesítőjének, a polgármesternek hatáskörébe kívánja utalni. 1. ülése lÙBIf. február 2l-én, szerdán. Ezzel az elgondolással szemben a bizottságban többrendbeli kritika nyilvánult meg. Ennek a kritikának egyik főgondolatmenete az volt, hogy aligha lehet tudományosan, fogalmilag megállapítani, hogy hol van a kor- .»mányzatnak és hol van a közigazgatásnak határa, a másik pedig az, hogy a pártéletet sem fog sikerülni kirekeszteni, mert hiszen a modern életnek, a demokratikus fejlődésnek az a következménye, hogy igenis a közigazgatási életben pártok keletkeznek és 'akarnak érvényesülni és éppen ezért, ha a törvényhatósági tanács el is tűnik, azért maga a pártélet és az ahhoz fűződő jelenségek nem fognak eltűnni. (Kabók Lajos: Az egypártrendszer is csak pártrendszer-) T. Képviselőház! Legyen szabad ezekkel az argumentumokkal is szembenézni. Az egyik az, hogy ha nincs is tudományos elhatárolása annak, hogy hol kezdődik a kormányzat és hol kezdődik a közigazgatás, úgy mégis maga a javaslat gyakorlatilag megvonja azokat a határokat, amelyeket e tekintetben felismerhetünk és amelyek a törvényihatósági bizottságnak a kormányzat terén való preponderenciáját ezentúl is fenntartják, illetve megnagyobbodott hatáskörében ezentúl is biztosítják. Mert kétségtelen, hogy az általános kormányzat körébe tartoznak azok a jogai a törvényhatósági bizottságnak, amelyek az eddigi törvény alapján is megillették, mint aminő a költségvetés megállapításának joga, a zárszámadások felülvizsgálatának és megállapításának joga, a sza- *l bályrendeletalkotás joga, a politikai jogok gyakorlása és egyike a legfontosabb jogoknak: a főbb tisztviselői állások betöltésének joga. Ha már most vizsgáljuk, hogy ezek a kormányzati feladatok, amelyeket természetesen csak exemplifikative soroltam fel, gyarapodtak-e ennek a javaslatnak alapján, úgy erre határozott igennel felelhetünk, mert ezekhez a feladatokhoz járulnak a törvényhatósági életnek igen fontos teendői, amelyeket eddig a törvényhatósági tanács gyakorolt. Különösen kiemelni kívánom azokat a jogokat, amelyek a főváros vagyoni ügyeinek intézése, a főváros vagyonára vonatkozó szerződések intézése körül a törvényhatósági bizottság most kap. Mert míg az eddigi állapot szerint 500.000 pengő értékig minden ügylet a törvényhatósági tanács hatáskörébe tartozott, úgy most minden ügylet, amely a költségvetésben nincs, értékre való tekintet nélkül, azok az^ ügyletek pedig, amelyek a költségvetésben már tárgyalva vannak, százezer pengő lefelé értendő határig a törvényhatósági bizottság plénuma elé kell, hogy kerüljenek, és azáltal döntendők el, úgyhogy ezen a téren a közigazgatási szakemberek, illetőleg a fővárosi közigazgatás ismerői inkább attól tartanak, h hogy bizonyos megterhelése fog bekövetkezni a törvényhatósági bizottságnak, semhogy itt a törvényhatósági bizottság hatáskörének csorbulásáról lehetne szó. Itt tehát igen értékes jogokat nyer a főváros vagyoni életének intézésében a törvényhatósági bizottság. Ezek a rendelkezések részleteikben is ki lettek építve, úgyhogy félreértés sem lehet a tekintetben, hogy például az időnként visszatérő szolgáltatások, mint a bérletek, a haszonbérletek ezen értékhatárig, mint minimális határig, utaltatnak a törvényhatósági bizottság hatáskörébe. Egy csoportosítást vagyok bátor e tekintetben eszközölni, mert az egyes rendelkezések a tör-