Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-241

Az országgyűlés képviselőházának M vényjavaslatban elszórtan vannak. E szerint a törvényhatósági bizottság

1 egyetemét fogja a törvényhatósági tanács helyett megilletni ezentúl a pénzek elhelyezése. Ez delegálj úgynevezett üzemi tanácsnak a tagjait, amely intézményre leszek bátor még visszatérni. Az ő jogkörébe tartozik túlnyomólag a kereskedelmi részvénytársaságok alakjában működő üzemek; delegáltjainak a megválasztása, és egy elfogadott módosítás szerint azon alapelvek megállapítása, amelyek szerint ezek működni tartoznak. A törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartozik a főváros ezen bizalmi letéteményesei mandátumainak esetleges megvonása, azonfelül a tisztviselői választások terén, abból a jogkörből, amelyet eddig a törvényhatósági tanács gyakorolt a legfontosabb vezetőállások betöltése, amelyek közé sorozom az ügyosztályokat vezető tanácsnokoknak, az állásait, akik közé számíthatjuk még a statisztikai hivatal vezetőjének, a főlevéltárnoknak és a foszámvevőnek az állását is. Tehát az exponált jelentős vezetőállásokat betöltő tisztviselők választása ezentúl a törvényhatósági tanácstól átmegy a törvényhatósági bizottság egyetemének a hatáskörébe. Merem állítani, hogy a törvényhatósági bizottságnak, amely az autonómiának legpregnánsabb kifejezője, hatásköre, munkája nemhogy kevesbednék, hanem határozottan bővül ezen törvényalkotás folytán. Itt tehát az autonómiának inkább egy bizonyos megerősödéséről van szó. T. Képviselőház! Ha mármost a törvényhatósági tanács másik ; feladatát tekintem, amely az ügyek előkészítésére vonatkozik, úgy legyen szabad arra rámutatnom, hogy ezt a kérdést az együttes bizottság célszerűségi szempontok mérlegelésével bírálta el. Az előkészítést illetően az együttes bizottság úgy találta, hogy a törvényhatósági tanács e feladatra nem megfelelő azért, mert tulajdonképpen ugyanazon elvek szerint állíttatik össze, mint maga a törvényhatósági bizottság, tekintet nélkül az ügyek minőségére, tekintet nélkül a szakszerű felülvizsgálat követelményeire, annak összeállítása tulajdonkép politikai természetű és szintén a pártok elhelyezkedése szerint történik. Ellenben itt van a fővárosnak eddigi törvényeinkben is lefektetett szerve, amelynél ugyanez a veszély, a pártpolitikai tendenciák túltengése, kevésbbé fenyeget és ez az úgynevezett szakbizottságok intézménye. Az együttes bizottság magáévá tette a belügyminiszter úrnak azt az elgondolását, hogy azon az előkészítésen felül, amelyet kötelességszerűen a polgármester és az ő tisztikara tartozik teljesíteni, az előkészítés a szakbizottságokban folyjék. A szakbizottságok súlyát kívánta ezért emelni az együttes bizottság két rendelkezéssel is. Az egyik az, hogy elhatározta, (hogy a szakbizottságok ülései ezentúl szabály szerint nyilvánosak legyenek, és csakis a főváros érdekeire való tekintettel rendelheti el a szakbizottság elnöke a zárt tárgyalást. Vagyis itt szabály szerint a teljes nyilvánosságot hozzák be, ami kétségkívül úgy az autonómiának egyik segítőtétrsa, mint a közvélemény szemében is mindig megnyugtató. A másik rendelkezés pedig az, hogy a,

f bizottság súlyt helyezett arra, hogy a főváros autonóm képviseletének lehetőleg minden arra hivatott eleme a legfontosabb bizottságban^ a pénzügyi bizottságban helyet foglaljon és ezért 1. ülése 193% február Él-én, szerdán. 3 ennek tagjainak számát 15-ről 25-re emelte •fel, amivel alkalom adatott arra, hogy mindazok, akik hivatottságuknál fogva a főváros legfontosabb pénzügyi kérdéseinek intézésében, különösen a költségvetés előkészítésében, részt kell, hogy vegyenek, ezentúl abban részt. vehessenek és ott rendelkezésre bocsáthassák szaktudásukat és képességeiket a főváros érdekében. így tehát az előkészítés képe is átalakul, de ezen az úton átkapcsolódhatunk tulajdonképpen az autonómia más szervéhez, a polgármesterhez is, akinek ezek az előkészítő szakbizottságok szintén segítőtársaik lesznek. Itt legyen szabad kiemelnem az együttes bizottságnak azt a javaslatát, hogy a polgármester a hatáskörébe tartozó ügyekben 50.000 pengő erejéig köteles a szakbizottság véleményét meghallgatni és ez így minden idevonatkozó kérdéshez hozzászól. A másik lényeges rendelkezés pedig az, hogy egyéb ügyekben is meghallgathatja a szakbizottságot. Ez nézetem szerint a maga szerény formájában is nem kicsiny lendő intézkedés, mert hiszen a polgármester az autonóm közület embere, hat évenként választás alá esik, ő kénytelen a fővárosban mutatkozó jelentősebb áramlatokkal számolni, minden olyan kérdésben tehát, amelyben ő érdekeltnek látja a főváros szélesebb köreit, ahol megnyugvást vél meríthetni a közönség részére és így saját pozíciója érdekében is, a bizottság konzultatív szakvéleményét igényelheti és kétségtelenül • igénybe is fogja venni a szakbizottságok tanácsát és hozzájárulását, illetőleg erkölcsi támogatását saját intézkedései részére. Ha azt méltóztatnak kérdezni, hogy hát akkor hol van a pártok életének, befolyásának háttérbe szorítása, úgy erre az a feleletem, hogy a pártbefolyás ott van kikapcsolva, ahol a közigazgatási mindennapi, teendők a polgármester kezébe vannak letéve és ahol nem lehet közérdek az, hogy ezek az ügyek pártbefolyás szerint intéztessenek el. Minthogy az előkészítés során azt tapasztaltam, hogy közéletünknek a mostani idegesen haladó korban kevés érzéke van a teoretikus kérdések iránt, nem akarok kitérni az ebben a tekintetben kialakult két rendszer összehasonlítására és azoknak a különbségeknek taglalására, amelyek a pártközigazgatás, a pártéletnek az autonómiában való befolyása és a tulajdonképpeni hivatalnoki közigazgatás között jelentkeznek. Nem akarok a -mai időkben kitérni erre, mert nem kívánok felkelteni semminemű érzékenységet még csak tényeknek egyszerű megemlítésével sem. De hiszen • köztudott dolog, nogy a tulajdonképpeni pártatlan adminisztrációt a tudomány egyes irányai az úgynevezett hivatalnoki, a közületektől független hivatalnoki adminisztrációnak tulajdonítják. Ilyenre azonban természetesen gondolni sem lehet, mert ez a magyar hagyományokkal, a magyar közélettel teljesen ellenkeznék. Az a magyar municipiális tisztviselő nem az a hivatali rezon szerint az élet fölött mereven elhaladó hivatalnok, hanem igenis kapcsolatban van az autonóm élettel és kapcsolatban van annak nyilvánulásaival. Tehát igenis közel kell hoznunk és ki • kell egyeztetnünk ezt^ a, két érdeket, amely az ügyek szakszerű elintézésében és az autonómia jogos hozzászólásának terén mutatkozik. Ha nézzük mindazt, ami a rendes kezeléshez tartozik, ha a költségvetés végrehajtásáról van szó, ha a megkötött szerződések végrehajtásá1*