Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-244

Az országgyűlés képviselőházának 2&&. Világos!) Az autonómia a lakosság önkormány­zatát jelenti. Egymillió lakos nem menet be a várostháza termébe, hogy a anaga ügyeit in­tézze, pártokat kell tehát alakítania. Ez a vi­lágon mindenütt így van. Angliában a Labour Party-nak a községi választáson elért sikerei egyenlő értékű politikai események az országos választási eseményekkel. Newyorkban ugyan­így van. így van Svájcban is, ahol, amikor a szociáldemokratapárt előrehalad az ottani vá­rosi tanácsokban, az mindig nagy politikai esemény. Hogyan gondolják, t. Ház, hogy ép­pen Budapesten az autonómia pártok nélkül fog élni? (Bródy Ernő: A primitív korszakban volt így!) Nézzük most, t. Ház, mennyire jogosult ez a vád éppen a t. Kormány részéről. Valahány­szor bemegyek a tanács ülésébe és ott leülök, mindig megütközéssel nézek a elnöklő főpol­gármester úrra, aki az egységespárt jelvényét hordja kialbátján. Folyton ott van előttem a dilemma, hogy most kivel állok szemben: a hatóságnak egy közegével-e, az elnök úr sze­mélyében, vagy pedig a kinevezett törzsfő­nökikel-e^ Mert hiszen az igen t. miniszterei­nök úr őt kinevezte Budapesten az egységes­párt főnökévé; akkor mondta azt a klasszikus megállapítást, hogy vidéken a főispánok az egységespárt főmegbízottai, Budapesten a főpolgármester lesz. Nem lehet politikamentes közigazgatást jóhiszeműen követelni, amikor a kormány a ma,ga részéről kinevezett, az állam által fizetett, esküt tett tisztviselőtől azt köve­teli, hogy az ő főügynöke, főmegbizottja le­gyen hivatali székében. (Úgy van! bal felől.) Volt egy másik meglehetősen sokszor han­goztatott, de eléggé komplikált teória is, hogy miért kell a fővárosi szervezeti reformot meg­csinálni. Azt mondották, hogy el kell válasz­tani a kormányzatot és a közigazgatást. Az előadó úr is említette, jelentésében is benne van, benne van a törvényjavaslat indokolásá­ban is. Kegyesen elismerik, hogy nehéz szét­választani a kettőt, mert a határt mindenkor nehéz megtalálni. Én azt hiszem, egyáltalában nem is lehet megtalálni a határt. Ez teore­tikus elcsúszás. A kormányzásnak a közigazgatás nem el­lentéte; a kormányzásnak ellentéte — a hatal­mak megoszlásának teóriája alapján — a tör­vényhozás és a bíráskodás. A kormányzás maga közigazgatás és autonómia maga köz­igazgatás a, rábízott területen és a rábízott ke­retek között Nem lehelt különválasztani. Hi­szen éppen az autonómia az az önkormányzat, hogy a maga közigazgatási ügyeit intézi a meg­állapított területen és a törvény által megsza­bott keretek között. Ebben az, elgondolásban azonban jelentke­zik már egy bizonyos centralizáló törekvés és egy bizonyos gőg az autonóm kormányzással és a demokratikus intézményekkel szemben. (Já­nossy Gábor: Gőg?) Kérem, a .szakszerűség gőgje jelentkezik, mert meg van állapítva, hogy a törvényhatósági bizottság alkalmas ugyan arra, hogy irányelveket szabjon, de a közigazgatást a tisztviselőknek kell önállóan, függetlenül intézniök, mert ahhoz szakszerűség kell. (Peyer Károly: Bürokrácia!) A szakszerűséggel igen nehéz helyzetünk van! Itt van például az igen t. miniszter úr, kiváló közigazgatási szakembernek ismerem, pedig a t. miniszter úr nem készült közigazga­tási szakembernek. De továbbmegyek, itt van az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr, na­gyon jó barátom, az igazságszolgáltatási szer­«•^"•^^^^^^^™ ülése 193% február 27-én, kedden. 99 veknél együtt működtünk; az igen t. miniszter úr kiváló, alapos jogász, a jogi életnek lehető­leg kis területét választotta ki, a perrendet, hogy ott annál nagyszerűbben és alaposabban tudjon működni. Egyszerre csak azt láttam, hogy igen tisztelt kiváló barátom: a kereske­delmi és ipari ügyeknek kiváló minisztere. Itt van a földmívelésügyi miniszter úr, aki kiváló közigazgatási ember volt. Egy napon úgy ta­nultam őt tisztelni, mint kiváló kereskedelem­politikust, a másik napon pedig mint kiváló földmívelésügyi minisztert. (Jánossy Gábor: Baross Gábor trencséni szolgabíróból lett a leg­nagyobb kereskedelmi miniszter!) És hogy Já­nossy Gábor t. képviselőtársam szerint görö­gül is beszéljek: last not least, itt van a mi­niszterelnök úr, aki egy kiváló katonai képes­ségű egyén és ma elhivatott arra, hogy az or­szág belső, külső kereskedelmi és politikai ösz­szes ügyeit intézze. Azt hiszem, hogy ez isméit Összezavarása a fogalmaknak. Az autonómia azért van, hogy ne a bürokrácia intézze az ügyeket, hanem magá­nak az életnek az emberei, a polgárság válasz­tott egyénei. A szakszerűséget itt igenis az a szelektálás adja meg, amellyel már a választó­polgárság tekinti azokat, akiket bizalmával megtisztel. Ennek az egész elgondolásnak az alapja bi­zonyos tekintetben a Führer-gondolatnak a je­lentkezése, a Führer-elmélet, ez a divatos új jelszó, amely röviden felállítja a tételt: megbu­kott a demokrácia, éljen a vezér. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az egyetlen politikai bázis, amelyen elindul. (Jánossy Gá­bor: De nem nálunk!) Épen arra _ alludáltam, hogy ez a szellem jelentkezik a javaslatban. E felfogás szerint az emberiségnek nagy gondolkodói, államböl­cselői a középkor nagy egyházpolitikusaitól egészen a modern kor állauifilozófusaiig vala­mennyien megbuktak. A modern államfilozó­fus belefér a »Mein Kampf« című könyvbe. Ez a filozófia nagyon le van egyszerűsítve. A fő princípium az engedelmeskedés a vezér iránt. Alkotmány, tradíció, szabadság, jog elavult fogalmiak, ezek helyébe lépett az erő és az erő­szaka-fogalma;^ és a szegény tömeg, a gazdasági válságban kiábrándult, csalódott tömeg talán még azt is elhiszi, hogy itt valóban az embe­riség fejlődésének új formájával áll szemben. Nem veszi észre, hogy sem nem új, sem nem forma, mert ilyen Führereket a történelmehői eleg*et ismerünk Julius Caesartól kezdve Vil­mos császárig és a Führer nyomában minde­nütt az összeomlás, a pusztulás járt. Nem is új és nem is forma, mert semmi egyéb, mint az abszolutisztikus kormányzás formátlanság«. Mégis ez a gondolat az, amely lassankint előre nyomul a mi intézményeinknél. (Jánossy Gá­bor: No nálunk nem!) Ezt látni akkor, amikor a törvényhozásnak egész működtetésében meg­nyilvánul a tendencia a törvényhozás jelentő­ségének lefokozására, lecsökkentésére, hiszen ma már a végrehajtó hatalomhoz megy át a törvényhozásnak jóformán egész jogköre. Mi foglalkozunk apró-cseprő javaslatokkal, de az egész gazdasági életünket átalakító nagy re­form-rendelkezések rendeleti úton látnak nap­világot. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon,) Itt vanak a kereskedelmi szerződések. Fogal­munk sincs róluk. Nem tudjuk, hogy milyen alapon köttetnek, megköttetnek vagy nem köt­tetnek meg. Azután hallunk a miniszterelnök úrtól za­varos közjogi teóriákat-»Normális időkben«" —

Next

/
Thumbnails
Contents