Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-244

100 Az országgyűlés képviselőházának í ez mindig a múltra vonatkozik — a törvényhozáson a hangsúly, »rendkívüli jídőkben« — ez mindig a jelent jelenti — az államfői jogkörön, a végrehajtó hatalmi jogkörön van a hangsúly. Ez bejelentése zavaros közjogi elgondolásoknak- A mostani javaslatban ugyanezt az, elgondolást látjuk, hogy a laikus elemet ki kell szorítani, konzultatív jogkörre kell szorítani és az impériumot á kinevezett vagy pedig a kinevezett-választott tisztviselők kezébe kell letenni. Én ezt a politikát a magam részéről nem tudom helyeselni. Nem tudom helyeselni azért, mert ez végeredményben mindazoknak a szilárd bázisoknak és tekintélyeknek rombolásához vezet, amelyekre egy államot fel lehet építeni. Ferrero, aki a római birodalom hanyatlásáról írt ragyogó könyvet, megállapítja, hogy a római birodalom hanyatlása ott kezdődött, amikor a szenátus tekintélye elveszett. Ez valóban így is van. Akkor Kómában már csak az őrmesterekből lett imperátorok korszaka következett be. A szenátus tekintélyei elveszvén, nem volt fix pont a birodalomban. Ez az igaz megállapítás és ez az igaz a mai és a modern időkben is. Az egyén tekintélye gyakran már életében elvész^ de egészen bizonyos, hogy sírba száll vele és nyomában a káosz, a felfordulás következik. A nép által kitermelt intézményben lévő tekintély együtt él a néppel, megújul a néppel és stabil pontot jelenít az állam kormányzatában. (Helyeslés és taps a balés a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Helyes niegáilapítáis! Szép és igaz!) T. Ház! Én ezért ragaszkodom! ahhoz a gondolathoz, hogy az autonómiát megőrizzük és ezért állok szemben ezekkel a politikai törekvésekkel és irányzatokkal. Külpolitikai okokból is. Amikor körülnézek és látom, hogy azok a mesterséges államalakulatok, amelyek körülöttünk vantnak, minden fennltartás nélkül a centralizáció útján haladnak, amikor érzem, hogy ennek az országnak fennmaradása épen azért volt lehető, mert a centralizáció elleni küzdelmét soha fel nem adta, amikor látom, hogy külföldön autonómiákat Ígérnek a nemzetiségeknek, akkor vigyáznunk kell idebenn, hogy ne ismétlődjenek meg a múltnak hibái és ne folytassunk erőszakos centralizációs politikát. De belső okokból sem tehetem magamévá ez't a politikát, mert sokat beszélünk mi a magyar ember karakteréről, amikor a titkos választójogról van szó, de egyet nem tagadhatunk meg, azt, hogy a magyar ember karakterével a centralizációs politika össze nem egyeztethető. (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A magyar ember ezeréves tradícióval nőtt fel, szemben áll minden centralizációs törekvéssel és feltétlenül végzetes kolliziókra vezet az olyan politika, amely a nemzet karakterével szemben halad. Hogy ez így van, azt mutatja az a körülmény is, hogy a kormánynak ez a javaslata olyan pontokon is ellenállást váltott ki, amelyen eddig a kormány politikáját ha nem is teljes együttérzéssel, de bizonyos tolerálással tekintették. Még saját pártjában is hullámzásokat keltett, ez mutatja azt, hogy milyen mélyen gyökerezik a magyar nép lelkében a centralizáció elleni ellenszenv és az autonómiához való ragaszkodás. Tudom nagyon jól, hogy teljesen hiába szólaltam fel, a kormány elhatározását megváltoztatni nem tudom. (Mozgás a baloldalon.) Ez a tény és ezen nem is lehelt változtatni. Ahhoz, hogy az én felszólalásomnak eredménye legyen, vagy hogy ezek az aggodalmak visz» hangot keltsenek a kormányban, az kellene, 4-4- ülése 19Sk február 27-én, kedden. hogy a kormány és elsősorban a kormány elnöke egy újabb revíziót hajtson végre önmagában. A kormány elnök úrnak revideálnia kelleme az önmagába vetett korlátlan bizalmat és a magyar nép iránt érzett bizalmatlanságát, (Mozgás a baloldalon.) Amíg ez a revízió nem történik meg, addig mi eredményt elérni nem tudunk. Amíg a miniszterelnök úr meg nem érti, hogy a magyar nép nemcsak arra való, hogy vidéki vendégszerepléseknél a statiszta és a hallgatóság szerepét játssza, Ihanem, hogy eza magyar nép aktív részese ennek a nagy történelmi drámának, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) amelyben mi valamennyien élünk, addig a mi aggodalmaink hiáiba kapnak hangot és hiába hangzanak el. A javasjatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőhaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Berki Gyula! Berki Gyula: T. Ház! Kérem, hogy az előre haladott idő folytán méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap mondlhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a kért halasztást engedélyezni? ((Igen!) A Ház a halasztást engedélyezi. E határozat következtében a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délután 5 órakor tartsa s annlak napirendjére tűzessék ki a mai napirenden szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Amennyiben a t. Ház napirendi javaslatomat elfogadja, egyúttal indítványozom azt is, hogy az interpellációk meghallgatására délultán 6 órakor térjünk át, a szónokoknak a házszabályokon belül biztosított jogaiknak serelme nélkül. (Helyeslés.) Van valaki feliratkozva a napirendihez.? Héjj Imre jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a napirendi vitával kapcsolatban a szovjet-szerződés kérdésével foglalkozzam s pártunk nevében aziránt intézaök kérdést a sok esalódásifc és meglepetést okozó miniszterelnök úrhoz, hogy vájjon mi volt az oka annak, hogy a szovjet-szerződést megkötötte, mi célja volt az igen t. kormánynak azzal, hogy a szovjettel a diplomáciai érintkezést felvette? Amikor az igen t. miniszterelnök úr Ankarába ultazott, mi mindannyian reménykedtünk, hogy egy jó török-szerződést fbg hozni, ezzel szemben azt látjuk, hogy ez a szerződés elmaradt s a jó török-szerződés helyett megkaptuk a szovjet-szerződést. Az egész ország? közvéleményében rendkívül nagy csalódást okozott a miniszterelnök úrnak, illetve a kormánynak a szovjettel megköltött szerződése és mi úgy érezzük, hogy ez a szerződés nem Kómában született meg, hanem Ankarában; mi úgy érezzük, hogy kár volt a fáradságért, kár volt az időért, kár volt a miniszterelnök úr által Ankarába levitt dalárda szép énekéért és költségeiért. (Kabók Lajos: Ilyen is volt? — Peyer Károly: A regősök is lementek?) Mert, igen t. Ház, egy nagyon kétes értékű és kihatásaiban rendkívül káros szovjet-szerződés született meg véleményünk szerint az ankarai útiból kifolyólag Rómán keresztül.