Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-244

Az országgyűlés képviselőházának 21* gokban, ahol komoly autonómia van, ilyen feloszlatási jog- nem is áll rendelkezésére à kormányhatalomnak. Nálunk az 1920-as törvény már elfogadta a feloszlatás jogát, az 1924-es fenntartotta, az 1930-as kibővítette és most ez a törvényjavaslat teljes egészében kibővíti. Mert míg az 1930 : XVIII. te. is bizonyos kikötéseket, bizonyos előfeltételeket kívánt meg és közigazgatási bírósági panaszjogot adott a törvényhatósági bizottságnak, addig most az igen t. belügyminiszter ür meglehetősen ügyes szövegezéssel és fordulattal korlátlan feloszlatási jogot biztosít magának két évre. Ezt a korlátlan feloszlatási jogot úgy biztosítja magának a belügyminiszter úr, hogy a 2. §-ba ártatlanul felvette azt a rendelkezést, hogy az eddigi törvényhatósági bizottsági taglétszámot 108-ra le fogja szállítani. Azután a törvényjavaslat utolsó szakaszának rendelkezésében kimondotta, hogy amennyiben a belügyminiszter úr rendeletileg életbelépteti ezt az intézkedésit, — mert ez a rendeleti jogkörnek van fenntartva — akkor hat ,hét alatt választást kell tartani. így a miniszter úr a paragrafusokkal való meglehetősen ügyes tornászáss al — nem akarok erősebb kifejezést használni — biztosította magának két évre azt a jogot, hogy akkor oszlatja fel Budapest törvényhatósági bizottságát, minden jogorvoslat kizárásával, minden törvényes előfeltétel igazolása vagy minden indokolás nélkül, amikor éppen akarja. Ha pedig azt kérdezi az ember, hogy miért van erre szükség, ismét nem tud választ kapni. En már a közigazgatási bizottságban azt az ajánlatot tettem a belügyminiszter úrnak, hogy ha nincsenek neki politikai céljai, akkor fordítsa meg a dolgot és mondja azt, hogy a törvényjavaslat ket szakaszában foglalt bizottsági tagleszállítás akkor lép életbe, ha bármilyen törvényes okból kifolyólag a jelenlegi törvényhatósági (bizottság hamarább oszolnék fel, mint amikor az ideje lejárt. Ezzel elérte volna a belügyminiszter úr a célját. A belügyminiszter úr visszautasította ezt az indokolást és ezzel újra igazolta, hogy politikai elgondolások vannak az Ő javaslata mögött. T. Ház! Ezekután most már csak azt kell kérdeznem, miért van minderre szükség. Miért van szükség erre a szervezeti reformra, miért van szükség az autonómia felfüggesztésére, miért van szükség az ilyen burkolt, korlátlan feloszlatási jogra? En^ erre — őszintén megvallva — kielégítő választ nem kaptam, de azt hiszem, hogy senki nem kapott a Házból és senki az ország közvéleményéből. Beszélnek arról, hogy a főváros költségvetési egyensúlyát biztosítani kell és hogy tízmillió pengős deficit van. Ez a deficit váltakozik; egyszer 14, másszor 20, sőt 25—30 millió is be van állítva. Én nem tehetek mást, mint hogy ebben a kérdésben az autonómia hivatalos vezetőihez fordulok. Az azoktól nyert információk szerint 10—14 millió pengő a várható deficit. De nem vitatkozom számösszegek felett, hiszen általában véve a deficit olyan, hogy azt nehéz fix összegben megállapítani. Fényes példáját láttuk ennek, hogy még utólag is milyen nehéz volt a deficit nagyságát megállapítani, amikor az 1931-es összeomlás bekövetkezett. (Friedrich István: Wekerle után!) Ezért tehát magával az összeggel nem foglalkozom, de felvetem a kérdést, hogy vájjon ezért, mert egy közületnél a mai viszonyok között deficit áll elő, a közület autonómiáját fel kell függeszteni, a törvény. ülése 193% február 27-én, kedden. 95 hatósági bizottságot szét kell küldeni, vagy el kell venni tőle a szabad rendelkezési jogot? Engedelmet kérek, ez csak akkor lenne megtehető, ennek csak akkor volna helye, ha a deficittel kapcsolatban egyúttal bebizonyítanák azt is, hogy a főváros könnyelműen, előre nem látóan, rosszul gazdálkodva intézte a főváros ügyeit. De ha megnézem a 6-os bizottság jelentését, ha meghallgatom a belügyminiszter úr kijelentéseit, mindig azt látom és hallom, hogy a főváros gazdálkodása ellen nem lehet kifogást emelni, hogy a főváros sok . tekintetben jobban gazdálkodott, mint maga az állam, a vármegye, vagy bármely más közjogi testület. Hogy talán nem volt eléggé előrelátó? Engedelmet kérek, a főváros előrelátó volt. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) 1932-ig nem zárta deficittel a maga zárszámadásait. 1932-ig nem volt deficitje a fővárosnak. Ami deficit előállott, az rajta kívül álló okokból állott elő, előállott abból a sokat reklamált világgazdasági helyzetből, amelyről szellemesen állapította meg egyik képviselőtársam, hogy a fővárosnál soha sincs világgazdasági helyzet, az államnál azonban — bármiről van szó — mindig ott van a világgazdasági helyzet. (Gál Jenő: Az állam még nem fizette meg kórházi tartozását sem!) Vagy talán mi nem láttuk előre a helyzet alakulását? Engedje meg nekem az igen t. Ház, hogy errenézve felolvassam egy 1931. május 29-én tartott tanácsülésen elmondott beszédem néhány részét. Ezt azért teszem, hogy egyben megvilágítsam azt is, hogy abban a törvényhatósági tanácsban nem állandóan állások osztogatásáról, üzletek kötéséről volt szó, hanem hogy ott, igenis, komoly elgondolások, komoly munka és komoly töprengés folyt a főváros ügyeinek intézéséről. 1931. május 29-én mondottam ezt a beszédet. Méltóztassanak erre a dátumra visszaemlékezni. Akkor volt a nagy választási kampány. Képviselőtársaim kint jártak kerületeikben. Az akkori kormány elnöke, pénzügyminisztere, minisztertagjai szintén az országot járták és hirdették, hogy stabilizálva van a költségvetés, stabilizálva van a pengő, jön az új kölcsön, hirdették, hogy adót nem fognak emelni, tisztviselőket nem fognak elbocsátani, a tisztviselői fizetéseket nem fogják lecsökkenteni. Es ebben a hangulatban a székesfőváros tanácsülésén ilyen megállapítások hangzottak el (olvassa): »Wolff Károly igen t. barátom azt mondotta, hogy .meg volt lepődve azon, ahogyan én a jövőt látom, és hogy 'legközelebb a tisztviselők fizetésének leszállítására fog kerülni a sor. Akik azonban látjuk a viszonyokat s tudjuk azt, hogy mi történik az országban, azokat nem lepheti meg ez a megállapítás. Tudjuk azt, hogy az állam körülbelül 100 millió deficitnél tart.« Bocsánatot kell kérnem, tévedtem, mert kiderült, hogy 150 millió volta deficit. (Tovább olvassa): »Ma Magyarország városainak körülbelül 600 millió pengő függőkölesönük van és tudni fogja t. barátom azt, hogy Zala megye egy napon határoz Nagykanizsával, hogy az egyik 500.000, a másik 600.000 pengő függőkölcsönt vegyen-e fel a bankoktól, hogy tisztviselőiket ki tudják fizetni. Látom továbbmenőleg az Oti.-t, amelynek 23 millió pengő deficitjét kell fedeznie az államnak; látom az Államvasutakat, a Magyar Állami Gépgyárat, amelynek a szanálási akcióját most akarják lebonyolítani a főváros lakosságának megterhelésével. Méltóztassanak megnézni az adóbevételeket az államnál, a fogyasztási adó15*