Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-244

96 Az országgyűlés képviselőházának ; kat, méltóztassanak megnézni a monopólium­bevételeiknek a csökkenését és az egyenes­adók befolyásának a csökkenését. Méltóztas­sanak megnézni a boletta kérdésiét. Nem kap­tunk felvilágosítást arra nézve, hogy meny­nyit fizetett rá az állam erre a bolettázásra az elmúlt időkben.« Tisztelettel kérem beszédidőmnek egy órá­val való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbí­tást megadni? (Igen!) A Ház a kért meg­hosszaibbítást megadta. Rassay Károly: T. Ház! Jellemző az ak­kori időkre és viszonyokra, hogy az akkor elnöklő főpolgármester, tehát a kormánynak szakszerű közege megakasztott beszédemben a következő intelemmel (olvassa): »Arra kérem a jelenlevő tanácstag uraikat, méltóztassanak ezt a diskussziót teljesen bizalmasnak venni, és ne méltóztassanak kifelé semmiféle közlé­seket tenni. Ez nem idevaló téma. A tanács­tag úr felhasználta az ő múltkori kijelentésé­nek 'alátámasztására ezt a képfestést. Nincs itt olyan tényező, aki ezekre a kijelentésekre illetékesen feleni tudna, úgy, hogy mi úgy fogadjuk el ezt a beállítást, amint a tanács­tag úr előadja. De nem volna helyes, hogy innen menjen ki ilyen sötét, pesszimista és kétségbeejtést hirdető diskusszió. Éppen ezért nagyon kérem az igen t. tanács­tag urakat, méltóztassanak bizalmasan kezelni a dolgot és kifelé semmiféle közlést ne méltóz­tassanak tenni.« Mire én a következőket (mon­dottam (olvassa): »Magam is aláhúzottan hangsúlyoztam ezt, mert hiszen természetes dolog, hogy ezek nem a nyilvánosság szá­mára elmondott vivódások és kétségek, ame­lyek mindenkiben felmerülnek, aki közvetle­nül figyeli a dolgokat. Tudom azt, hogy az ország ügyeinek a tárgyalását nem ez a fó­rum van hivatva intézni, nekünk azonban tisztában kell lennünk ,a helyzettel, a f mi pénzügyi helyzetünk szempontjából és abból a szempontból, hogy nekünk ezeket a jelensége­ket állandóan szem előtt kell" tartanunk. Azt a konzekvenciát vonom le, hogy nekünk mint az ország lakosságának egynyolcadrészét ki­tevő főváros törvényhatósági tanácsának figyelemmel kell lennünk ezekre a jelensé­gekre és nem szabad magunkat ábrándokba ringatnunk, mert hiszen ez borzasztóan meg­bosszulhatja magát. Neim tudom, a tanácsnok úr jobban tudja, hogy a fővárosi adók befo­lyása, a mi háztartásunk alapját képező' be­vételek miképpen mutatják ennek az általá­nos leromlásnak képét. Meg vagyok győződve, bogy nem akkora mértékben mutatják, mint az államnál, vagy pedig egyes vidéki váro­soknál, vagy közületeknél. De azt is tudom, hogy ha valami nem fog történnij akkor ezek a jelenségek matematikai pontossággal jelent­kezni fognak.« Felszólalásomat a következők­kel végeztem (olvassa): »Kérem, én mindeze­ket kifelé is elmondhatnám, és senki sem tudna megcáfolni. Konzekvenciákat is^ levon­hatnék a múltra vonatkozólag, ki tudnám mu­tatni azokat az okokat, amelyek miatt ide ju­tottunk. Annyira sötétnek látom azonban a helyzetet, hogy ma, a választások előtt három héttel sem a sajtóban, sem a gyűléseken, sem a parlament nyilvánossága előtt ezeket a té­nyeket nem emlegethetem. Azért hangsúlyo­zottan mégegyszer elmondom itt, tmert úgy érzem, hogy ez kötelességem, mert ha egy vál; lalat igazgatóságában ülnék és ott anyagi kérdéseket felelősséggel tárgyalnánk, köteles­4. ülése 193% február 27-én, kedden. ségem^ volna a magam talán hibás pesszimista felfogását elmondani. Természetesen, nem a nyilvánosság számára mondom el, mert nem célom, nem érdekem éppen annak a forrásnak igénybevételét megnehezíteni, — a kölesönre utalok — amelytől várom azt, hogy az ország­nak és ennek a fővárosnak is a gazdasági helyzete legalább átmenetileg megmenthető legyen.« Ez történt tehát a fővárosnál 1931. máju­sában, a választások előtt, amikor a hivatalos álláspont az volt, hogy költségvetésünk stabi­lizálva van, amikor adócsökkentéseket igér­lizálva van, valutánk biztosítva van, amikor adócsökkentéseket ígértek, de mindenesetre til­takoztak az adófölemelések ellen és tiltakoztak a tisztviselői fizetések leszállítása ellen. (Bródy Ernő: Duna-hidakat ígértek.) Ezeket nem azért mondottam el, hogy ma­gáimnak dicsőséget szerezzek, hogy ezeket a dolgokat én előre láttam, én megosztom en­nek a megállapításnak a konzekvenciáit az egész törvényhatósági tanáccsal. Csak azért mondottam el ezeket, hogy méltóztassanak látni, hogy ez a törvényhatósági tanács ko­molyan foglalkozott a^ főváros ügyeivel, előre­látta a dolgokat és mérlegelte az eseményeket, azt kell mondanom, sokkal komolyabban, sok­kal nagyohb felelősséggel, mint az állam ügyeinek intézői. Hogy mégis beállott a deficit?! Hát termé­szetes, hogy beállott a deficit. Egyfelől az ál­lam új terheket rótt a fővárosra, másfelől el­vette a főváros jövedelmi forrásait; de nem ta­gadom, beállott volna a deficit akkor is, ki­sebb mértékben, ha ezek a jelenségek nem jön­nek, beállott volna egészen természetes konzek; venciájaképpen az általában leromlott anyagi helyzetnek, az állam óriási adóztatási megeről­tetésének, amely az anyagi forrásokat az adózó polgároktól fokozott mértékben vette igénybe. En tehát magát a deficit kérdését nem lá­tom olyannak, hogy önmagában véve okul szolgálhatna az önkormányzat felfüggeszté­sére. A főváros autonómiája magát rendbe­hozhatja, és rendbe is kell hoznia a maga ügyeit, a maga deficitjének eltüntetését. Ha a t. belügyminiszter úrnak ebben a tekintetbon vannak kívánságai, tervei, vagy tervezetei, miért nem közli ezeket a fővárossal, (Ügy van! Ügy wan! a baloldalon.) hogy a főváros, mint autonómia a maga részéről az ügyeket rendbe­hozza, a deficitet eltüntesse, hiszen a főváros minden felsőbb nyomás nélkül 10%-kai zárolta á maga kiadásait, azért, hogy a maga háztar­tását biztosíthassa. Ez nem objektív ok az autonómia felfüggesztésére. Most nézzük a hangzatos dolgokat. Hallot­tuk, hogy a fővárosnál olyan dolgok történtek, amelyeket a kormányhatalom ^ nem tűrhet ölhe­tett kézzel. A főváros gazdálkodásában van Vásárpénztár-ügy. Volt Vásárpénztár-ügy, de azt az autonómia maga torolta meg ; az auto­nómia maga dobta felszínre, vizsgálta ki« A Vásárpénztár ügyeit illetőleg meg kell állapí­tanom, hogy a baj forrása igenis abba az időbe nyúlt vissza, amikor nem volt törvényhatósági tanács, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amikor nem volt ellenőrzési lehetőség, amikor a főváros tanácsa a saját hatáskörében meg­tette azt, hogy egy ilyen horribilis károsodást jelentő bérletet átvett a főváros kezelésébe. (Jánossy Gábor: Hol volt akkor a bizottság, a közgyűlése — Lázár Miklós: Titkolták, meg­csalták a közgyűlést. — Bródy Ernő közbeszól.) Elnök: Bródy képviselő urat kérem, marad-

Next

/
Thumbnails
Contents