Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-244

94 Az országgyűlés képviselőházának 2i ezeket a tisztviselőket én igazán autonóm tisztviselőknek nem tekinthetem. (Egy hang a baloldalon: Bravó! — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem egészen így áll!) Bocsánatot kérek, én azt hiszem, 'hogy ez logikus, vagy az első tétel nem volt helyes, (vitéz Keresztes-Fiseher Ferenc belügyminiszter: Mondjuk, 50%-ig van benne valami! — Elénk derültség a baloldalon.) T. miniszter úr, ez az én parlamenti szereplésemnek legdicsőbb napja, mert én még nem értem el kormányelnöki vagy miniszteri székiből, hogy legalább 50%-ot koncedáljanak igazamnak. (Derültség ég taps a baloldalon. — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Majd megmagyarázom, ne féljen!) T. Ház! Most itt vannak az üzemi tisztviselők kérdései. Már a közigazgatási bizottságban is nagy harcot folytattunk az igen t. belügyminiszter úrral és rámutattunk arra, hogy képtelen állapot az, hogy az autonómia választott, helyesebben vegyes szervének — mert hiszen választott szervnek nem nevezhetem — semmiféle ingerenciája ne lehessen arranézve, hogy üzemeinek élére kit állítson oda s ezt az óriási jogot átadják a polgármesternek minden ellenőrzés, minden befolyás nélkül. (Jánossy Gábor: De felelős! — Peyer Károly: Felelős? — Friedrich István: Hogy tetszik mondani? — Esztergályos János: A budai verebeknek felelős!) A törvényhatósági bizottságnak még meghagyták azt a problematikus értékű jogot, hogy tiszti főügyészt választhasson, vagy árvaszéki elnököt vagy tanácsnokot választhasson, de hogy az ő óriási vagyoni értékű üzemeinek élére maga jelölhesse ki vagy legalább befolyásolhassa a megválasztandó vagy kinevezendő személy kilétét, azt nem hagyták meg, pedig ezek; nek az üzemeknek vezetői nem olyan egyszerű állást töltenek be. Az üzemek működése nem egyszerű kommerciális vállalkozást jelent a fővárosnak, mert hiszen az üzemek jövedelméből a főváros a maga háztartásának alimentálását is elvégzi. (Úgy van! half elöl.) Tulajdonképpen a közszolgáltatások körébe tartozik a víz, a gáz, a villany, a közlekedés árának megállapítása. (Úgy van! balfelől.) Ha tehát valahol kellene biztosítani a főváros választott szervének ingerenciáját, éppen ezeken a pontokon kellene. Ma azonban a helyzet írz, hogy ezentúl a polgármester úr fogja kinevezni az üzemek vezetőit és a törvényhatósági bizottságnak semmiféle befolyása nincs, éppen úgy, mint ahogy az üzem vitelére sincs semmi rendelkező befolyása A főváros vagyonát képező üzemek vitelére van egy miniszteri biztos, akinek vétójoga van, aki tehát komolyan beleszólhat az ügyek intézésébe. (Bródy Ernő: Megakaszthatja! — Zaj balfelől.) A törvényhatósági bizottságnak, vagy azok választmányainak semmiféle más joga nincs, mint az, hogy tanácsot adjanak, ha megkérdezik őket. Itt azt mondották, hogy miniszteri biztost neveznek ki kormánybiztos helyett és hogy ez óriási vívmány. Igazán kíváncsi vagyok, ki magyarázná meg nekem, hogy mi különbség van a miniszteri biztos és kormánybiztos között a főváros szempontjából. (Egy hang balfelől: Majd Jánossy!'•' — Jánossy Gábor: Nem én mondtam!) A hatáskör egy és ugyanaz, s ha azt nézem, hogy melyikben van több garancia, — megvallom, nagyon teoretikus értékű megállapítás — de az eddigi felfogás szerint a kormánybiztos kinevezésében még mindig több ga rancia volt, mint a miniszteri biztos kinevezésében, mert a kormánybiztos kinevezése a minisztertanácson történik, a miniszteri biztos ki4. ülése 19 3 k február 27-én, kedden. nevezése pedig a miniszter egyoldalú tényével történik. (Farkas István: Sógorság, komaság alapján! — Jánossy Gábor: A felelősséget is viseli a miniszter! — Gál Jenő: Az új divat szerint 50%-os felelősséget! — Malasits Géza: Mondják meg őszintén, hogy gyámság alá akarják helyezni a fővárost! — Zaj. — Elnök csenget.) Legyen szabad az autonómia szempontjából még egy utolsó kritériummal foglalkoznom, — ismét csak a törvényből veszem a megállapítást — hogy az autonómia »ügyeit Önállólag intézi.« Ez azt jelenti, hogy rajta kívül álló tényezők nem folyhatnak be az ügyek intézésébe. Nem mondom, hogy ez azt jelenti, hogy ezzel az állam ellenőrzése ki van zárva, de ez kizárja az állami rendelkezés jogát. Az állami ellenőrzés ellen senkinek sines kifogása. (Bródy Ernő: Ügy van!) Eddig is módja volt, módja volt az 1930 : XVIII. te. szerint, de módja volt az 1872-es törvény szerint is a belügyminiszternek, mint illetékes kormányhatóságnak, ellenőrzést gyakorolni. A mostani javaslatban, azonban az önállóságot nem az ellenőrzés érinti a javaslat rendelkezései szerint, hanem az a körülmény, hogy a belügyminiszter úrnak joga van konkrét intézkedéseket tenni, — megengedem, hogy részben az 1930 : XVIII. te. szerint is — beleszólhat a költségvetésbe, törölhet tételeket, új tételeket állíthat be, megvizsgálhatja az üzemek vitelét, abba beleavatkozhatik és így tovább. Mindez tetejét éri el, kulminál a 27. §-ban, amely két évre egyszerűen elveszi a főváros autonómiáját saját gazdasági ügyeinek intézése tekintetében. Őszintén megvallva azt hittem, hogy a t. belügyminiszter úr majd a törvényjavaslat indokolásában, vagy a bizottsági tárgyalás során, vagy itt a plénumban bővebb magyarázatát fogja adni annak, hogy miért van szükség arra, hogy a főváros autonómiáját két évre felfüggesszék. Sajnos, erre a kérdésre semmiféle választ, semmi kielégítő, megnyugtató magyarázatot nem kaptam. Maradt egyszerűen az a tény, amelyet Tóth Pál képviselő úr mondott; a bizalmi kérdés. Aki elhiszi, hogy a belügyminiszter úr jót akar, az megszavazza a javaslatot, akinek kételyei vannak ezirányban, az nem fogja megszavazni. Engedelmet kérek, ilyen horribilis kihatású közjogi jelentőségű törvényt még sem lehet egyszerűen a bizalommal indokolni, vagy annak megszavazását a bizalmi kérdés alapján kérni. A miniszter úrnak elő kellett volna terjesztenie a tervezetet, amelyben megmondotta volna, hogy mit akar, hogyan akarja és arra kellett volna felhatalmazást kérnie a törvényhozástól. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Erre precedens is volt. Itt volt az 1924-es szanálási időszak. (Friedrich István: Ügy van!) Itt volt az 1924-es szanálási törvény. Akkor is jöttek hozzánk egy szanálási programmal, előterjesztettek öt félévi költségvetést, hosszú szakaszokon keresztül körülírták, hogy mi lesz a kormány jogköre és feladata. Most azonban egyszerűen három momentumot megemlítve, a takarékosság, a racionalizálás és a költségvetési egyensúly három momentumának felhozásával korlátlan jogkört kér magának a t. belügyminiszter úr. T. Ház! Még a kontroll kérdésiéhez, tartozik a feloszlatás joga. Az 1872-es törvény szerint nem volt a belügyminiszternek feloszlatási joga és állítom, hogy azokban az orszá-