Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-228

90 Az országgyűlés képviselőházának 2: hangján mondaná: nem az a lényeg, hogy milyen számbeli tornákat mutatnak he a Házban, mert az előző kormány pénzügyminisztere mindig ragyogó számtételeket, pénzügyi feleslegeket mutatott ki s íme, .az eredmény az, hogy kifelé nem tudunk fizetni kamatot az állaimadósságakik után, befelé gazdanioratóriumot kell teremteni s a csődök és fizetésképtelenségek .áradata mutatkozik. Rendeleteket adnak ki, hogy kíméletlenül kell behajtani az adót és az illetékekéit és kíméletlenül kell transzferálni. Ez az állapot azt jelenti, t. Képviselőház, hogy elpusztul bele a magángazdaság az egész vonalon s ha nem lesz, aki adót fizessen, ám szanáljanak papiroson, de a valóságban nem tudnak szanálni. En védelmébe ajánlom a t. miniszter úrnak ezt a derék, nemzetfenntartó elemet, a kereskedő- és iparososztályt, nem a gazdák rovására, hanem legalább úgy, hogy amint annak a rétegnek megadták a keretet ahhoz, hogy valahogyan, legalább ideig-óráig segítsenek, a fuldokló kereskedői és iparos társadalmat is mentse meg a mélyen t. kereskedelmi miniszter úr, dolgoztasson ki egy törvényjavaslatot arra, miképpen lehet intézményesen segíteni azokon, akik önhibajukom kívül így tönkrementek. {Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván válaszolni. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Arra a kérdésre, hogy észlelem-e a kereskedelmi és ipari vállalkozások nagymérvű pusztulását, azt kell felelnem, hogy észlelem, mégpedig mély és nagy fájdalommal. Es hozzá kell tennem, hogy mindazt, ami a mai adott viszonyok között a kereskedelem és kisipar érdekében megtehető, azt a kormány megtette és eréllyel megteszi. (Tauffer Gábor: Adórészletfizetést kérnek, ugyanazt, amit a gazdák kapnak!) Hogy ennek az-e a formája, amit a képviselő úr úgy feiezett ki, hogy a védett üzlet intézményét valósítsuk meg, azt nem tudom. En ezt nem egy jogintézményként fogom fel az ő beszédében, mert hiszen jogi és gazdasági konkrét terminus technikusként nem tekinthető. A védett birtok analógiája ugyanis nem áll, mert ez egy telekkönyvi jogi fogalom, amely egy bizonyos birtoktestet lerögzít és megvéd azáltal, hogy hitelképtelenné teszi. Ez, ha egyáltalán megvalósítható volna, a kereskedőnek és az iparosnak nem is állana az érdekében. De nem is ezt gondolja az interpelláló képviselő úr. Az ő interpellációjában a védett üzlet egy szimbólum, szimbóluma annak, hogy a kisiparos vagy a kiskereskedő az ő kis üzletében valahogyan biztosabban érezze maaut, mint eddig, valahogyan^ védve érezze magát a gazdasági viszontagságok ellen. Ilyenként felfogva, hogy t. i- kötelességünk segíteni s a kereskedelem és kisipar bajainak és nehézségeinek orvoslására törekedni, helyesnek tartom a védett üzlet gondolatát és amennyire csak lehet, meg fogom valósítani. Kérem válaszomnak tudomásulvételét. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Gál Jenő: T. Képviselőház! En most nagy zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy megköszönjem-e a miniszter úrnak azt, amit mondott, (Felkiáltások jobbfelől: Egészen nyugodtan teheti!) vagy pedig felöltsem a kétely ábrázatát. Mert ha a miniszter úr azt mondja, hogy ő érti azt, amit én mondok s ő úgy magyarázza, hogy én azt mondtam, hogy ez egy szimbólum, akkor azt kell mondanom, nem mél. ülése 1933 december 13-án, szerdán. tóztatott jól érteni, hogy én mit gondolok. Nem szimbólum, hanem keserves valóság az, amit mondok s én nem szimbolikus segítséget kérek a t. ^miniszter úrtól, aki azt a jogi analízist próbálta itt tenni, hogy más egy telekkönyv és más egy üzlet. Ezt én tudom, azonban ebből a szempontból nem tudok különbséget tenni. Az a cég a maga mérlegével és a maga cégvalódiság-elvével éppen olyan megbízhatóságot jelent, mint a telekkönyv. Abban a pillanatban, ha a kereskedelemügyi miniszter úr azt vallja, hogy az különb tükör, akkor majdnem ott vagyunk, t. Képviselőház, hogy a mélyen t. miniszter úr is azt mondhatja, hogy «nem vagyok ellensége a kereskedelemnek», mert — bocsánatot kérek — én barátot kérek a kereskedelem számára, nem negativumot. Hogy milyen intéz^ ménnyel? Milyen jó, hogy a pénzügyminiszter úr most ott van. Most megmondhatja a pénzügyminiszter úrnak a kereskedelemügyi miniszter úr azt, amire kértem. Meg is ígérte. A mélyen t. pénzügyminiszter úr útban volt éppen az ajtótól ide a bársonyszékig, (Fábián Béla: Nem nagy út! Megtehetne egy kicsit nagyobb utat!) amikor a miniszter úr volt kegyes nekem válaszolni és azt mondta, mindent meg fog tenni arra, hogy ezeken a bajbajutott kereskedőkön és iparosokon segítsen azok tekintetében, amiket felhoztam. Azt mondtam az előbb: megáll a stráfkocsi, elviszi 10 pengő, meg 8 pengő, meg 40 pengő fejében a portékát olyan adótétel fejében, amelyet csak mostanság, a háború utáni keservek között léptettek életbe. Forgalmiadé címén, vagy egyéb járulékok címén irgalmatlanul elviszik a holmikat. Az eltranszferálásra olyan rendelet van, hogy ha az ember elmegy az adófelügyelőhöz és kéri, ne bántsa azt az embert, hiszen látja, hogy nem bírja, azt feleli rá: parancs van, játszik az állásával és fejével. (Tauf

fer Gábor: Es az árverésen nem folyik he semmi!) Ezt az oknélküli szigort kell enyhíteni a hivatásos kereskedőkkel szemben. Megszoktam azt, hogy amit nekem a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr igér, azt mindig meg is tartja. Meg is bízom benne most is. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt a kijelentését, hogy ezeken a panaszokon segíteni fog, olybá veszem, hogy azt mondhatom ennek a kiskereskedő és ennek a kisiparosvilágnak, amely kínlódva és gyötrődve várja, hogy a mélyen tkormány milyen elhatározásra jut: miniszteri ígéret történt a Ház előtt arra, hogy ami mód csak van etekintetben, ez a segítség meglesz. A mód az: a fizetni akaró kereskedőnek és iparosnak legyen lehetősége a fizetésre olyan részletekben, amely megengedhető és hagyják abba a transzferálásnak mai módját, mert ez csak a konok fizetni nemakaró adósokkal szemben van helyén. Mivel pedig a mélyen t. miniszter úr szava nekem garancia arra, hogy ez a segítség bekövetkezik, tudomásul veszem a miniszter úr válaszát. (Helyeslés a bal- és a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Fábián Béla képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrihoz. A képviselő úr nyilatkozatot óhajt tenni. Fábián Béla: T. Képviselőház! Az egyetemi események és az azokkal kapcsolatos jelenségek tárgyában jegyeztem be egy interpellációt a miniszterelnök úrhoz. Tekintettel arra, hogy ezt az interpellációt csak a miniszterelnök úr jelenlétében akarom elmondani és a miniszter-