Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-228

86 Az országgyűlés képviselőházának zsák, itt vannak a lisztzsákok, a tollzsákok, a. szalmazsákok és az egyéb jutagyártmányok, amelyeknek az árából egy fillért sem szállítottak le. Tehát annak ellenére, hogy a font visszaesett, hogy a juta ára visszaesett, hogy nem voltak drágábbak a munkadíjak, megtették ezt. Most még egy lépéssel tovább megyek. A miniszter úr egy évvel ezelőtt idejött és azt mondotta, hogy ő kényszeríti a gyárakat arra, hogy engedjenek a zsákok árából. Ez meg is történt. azóta azonban ezek a gyárak — jóllehet erre nem volt semmi okuk — fölemelték a zsákok árait, míg végre most jelentette a miniszter úr. hogy 22%-kai olcsóbban adják. Tehát az egy év előtti bejelentés ellenére is fölemelték az árakat a régi színvonalra, jóllehet egyetlenegy indokot sem tudtak felhozni erre és csak most sikerült 22%-kai leszállítani az árakat. Ha ez így rendben van, t. miniszter úr, akkor nem tudom, hogy hol van a mezőgazdasági politika általában. Nem a miniszter úrnak kellett volna ezt a dolgot szorgalmaznia, hanem a földmívelésügyi miniszter úrnak és azért intéztem hozzá is interpellációmat. Nézzük meg azonban a zsákok árát. Amikor a múlt évben a miniszter úr leszállította az árakat, a zsákok ára 144 volt. Detail-árakat mondok, nehogy azt a szemrehányást kapjam, hogy gyári árat mondok. A miniszter úr multévi közbenjárására tehát leszállították az árakat 144-re. 1932 augusztus 12-én még 144 volt az ár. Augusztus 25-én már 177. (Zaj a baloldalon. — Petró Kálmán: Akkor volt rá szükség!) Meg kell mondanom, — mivel sohasem akarok mást mondani, mint az igazat — a szükségletet rendesen július 1-én szokták fedezni a gazdák. (Rakovszky Tibor: Akkor miért emelték az árakat?) Azt én nem tudom, azt tőlük tessék megkérdezni. 1933 februárban 177 volt az ár, áprilisban 179, májusban 182-re emelték, anélkül, hogy okuk lett volna rá. (Rassay Károly: Felkészültek a leszállításra!) Azt hiszem eléggé tisztán és világosan elmondottam, hogyan fluktuáltak azok az árak, amelyeken zsákot eladtak. Mi adunk exportprémiumot és az exportprémiumot átengedjük a zsák-kartellnek. Bocsánatot kérek, ihol van itt az okos politika. Nem látom. Azt hiszem, t. Ház, az egyetlen igazságos dolog a következőknek a rend szabályozása volna. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) S ez nem is nehéz. Méltóztassék elhinni, nem beszélek a levegőbe. Ha a kereskedelemügyi miniszter úr megszorítja ezeket a gyárakat, addig is, amíg pótanyagokból kaphatunk olcsóbb zsákokat, — és meg lehet őket szorítani, t. miniszter úr s én a miniszter úr erélyétől el is várom, hogy ezek után az adatok után meg fogja őket szorítani — akkor az eljárás nagyon egyszerű. Elsősorban a vámok eltörlésével váló fenyegetés van a miniszter úr kezében. (Helyeslés balfelől.) Ez az első és leghatalmasabb fegyver. De vannak kedvezmények is, amelyeket a gyárak kaptak és vannak állami szállítások, amelyeket a gyárak kapnak, ezeket mind elvonnám tőlük abban a pillanatban, amikor ők nem akarnak lemondani erről a rendkívüli haszonról, amelyet évek óta húznak. Nem kell a vámokat egészükben eltöirölni; lehet részleges vámtörléssel jönni. Lehet a devizakorlátozást is enyhíteni. A behozatali engedélyeknek kompenzációs alapon való megadását is meg kell csinálni. El lehet törölni azt a rettentő vámteehnikai akadályt, amely ma életben van, mert ez 1924-ig nem volt meg, és csak 1924-ben alkották meg. Ezeken kívül meg' kell szüntetni az egyedi azonosságot. Ha . ülése 1933 december 13-án, szerdán. mindezeket meg fogják csinálni, azt hiszem, könnyű lesz ezeket a gyárakat ismét engedékenységre ibírni. Az államhlaitalmat mi nagyon alátiatksáljuk. Az államhatalom gyönge, ha gyönge kézben van, de erős, ha erős kézben van. Ha például Baross Gábor kezében lett volna, ő már régen rendet teremtett volna ebben a dologblatn. Elmondok a miniszter úrnak valamit, araiit itt, a Háziban már tíz évvel ezelőtt is elmondottam. Ausztria egy ízben Barosshoz fordult, hogy engedje meg Magyarország, hogy 180.000 rcuétenmázsb gabonát behozhasson iGaliicdába, ahol éhínség van.. Baross magához hivatta az első cégek vezetőit és azt mondotta nekik: Uraim, ha én megadom az engedélyt, 180.000 imiétermázsa gabona behozatalára maikkor szabad a hlaitár, akikor az osztrákok behoznak annyit, amennyit akarnak. Adjanak nekem 180.000 métermázsa búzát és én ingyen leszállítom ezt a «mennyiséget. — Erre az én cégem vezetője, meghalt sógorom, azt mondotta: Kérem, miniszter úr, minden pillanatban rendelkezhetik a 180.000 métermázsával 20 fillérrel a napi ár felett. (Egy hang balfelől: Alatt!) Nem, fölött. Mert ez a 180.000 métermázsa nagy mennyiség. (Egy hang balfelől: A nagy kereslet felhajtja az áraikat!) Akkor a miniszterelnök átírt Ausztriába, hogy hajlandó ezt megcsinálni. Ausztria lemondott arról, hogy általában megnyissák a határt a 180.000 métermázsa előtt. Ez ügyes trük volt Baross Gábor részéről. Itt olyan egyedekkel áll szemben a miniszter úr, akiknek deferálniok kell minden körülmények között- Miniszter úr, távol áll tőlem, hogy az ipart támadjam, és őrült embernek tartom, aki az ipart támadja ebben az országban. En csak a kinövéseket támadom. AÏZ iparnak barátja vagyok, csak azokat ostorozom, akik túlmennek azon a határon, amelyen belül kell maradni ebben az országban. (Rakovszky Tibor: Akik veszélyeztetik a tisztességes ipart!) Mondom, őrültnek tartom azt. aki az ipar ellen hadakozik. De azt csak be kell látniok, t. Ház, hogy óriási tényező a mezőgazdaságban a zsákok ára. Az idén már nem számít, de a következő évben nem tudhatjuk, mi lesz a búza és a rozs ára. Es mi ilyen viszonyok között exportprémiumokat adjunk a jutagyáraknak? Méltóztassanak kiszámítani: ha ki viszünk 700.000 métermázsa lisztet, mennyit fizetünk a jutakartellnek csak azért, amennyivel többet számít? Méltóztassanak ezeket a kvantumokat számítani, eltekintve attól, hogy nincs is módunkban gabonát kivinni, ha olyan drága a zsák. Ez speciálisan mezőgazdasági érdek, speciális országos érdek, amelyet szemünk előtt kell tartanunk., Abban az időben, amikor ilyen olcsók az árak, amikor számolnunk kell minden fillérrel, ezzel a zsáknál is számolnunk kell. Még egy megjegyzésem van s ezzel végzem is felszólalásomat. Most szavaztunk meg egy törvényt, amelyben az összes kereseti ágak hozzájárultak ahhoz, hogy a lerongyolódott mezőgazdákon segítsünk. Mi segíteni is fogunk, ne követeljék azonban azt, hogy a segítés eredményét átadjuk ezeknek a katrelleknek. Nem fogjuk tűrni, hogy azokat a filléreket, amelyeket az ügyvédektől, orvosoktól kényszerrel elvettünk azért, hogy a mezőgazdaságot megmentsük, most a kartelleknek juttassák. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólani. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Speciális árelemzési kérdésről van