Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-228

Äz országgyűlés képviselőházának 228. ülése 1983 december l$-án, szerdán. ződések biztosításának szokásos módja. A vétkes fél pedig a foglalót jogszabálynál fogva elveszti, még akkor is, ha ez nincs is kikötve, de ha túlmagas, a bíróság a veszteséget mérsékelheti. A foglaló miatt a felek panasszal sem akkor, sem azután ezideig nem is éltek s a földmívelésügyi iminiszter sem kifogásolta, mikor kijelentette, hogy a szerződések jóváhagyása ellen nincs észrevétele. Panasz nélkül pedig hivatalból mérsékelni, vagy eltöröltetni a foglalóra vonatkozó rendelkezést s ezzel az eldarabolásnak mindenki által sürgetett és óhajtott menetét megakasztani az akkori viszonyok között nem lett volna közérdek, még kevésbbé lett volna a vevők érdeke, akik nagyrésze akkor vagyonos és különös istápolásra nem. szoruló ember volt; akik tehát ügyleti kijelentéseik mérlegelésére maguk is képesek voltak. Nem állott az ő érdekükben sem esetleg azt követelni, hogy az eldaraboló ne biztosítsa igényeit a jogban megengedett és általában is szokásos módon. ad. 7. Báró Gerliezy Félix csak azt jelentette he, hogy a 86 év óta fennálló SzegedCsongrádi Takarékpénztár hajlandó a szükséges hitelt nyújtani. A terv szerint annak a vevőnek, aki a birtokbalépésig a vételár 40%-át készpénzben kifizeti, az említett pénzintézet 60%-os hitelt nyújt nagyrészt hosszúlejáratú törlesztéses kölcsönként az Altruista Bank, részben a Pesti Hazai Takarékpénztár bevonásával. A szerződésekbe azonban ezt nem verték be, de ez ellen sem a földmívelésügyi miniszter úr, sem a gazdasági felügyelőségek, sem az érdekelt vevők nem éltek panasszal és így az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak nem is volt módjában ezzel a kérdéssel foglalkozni. De a bank jelentése szerint nem is akarták a felek a felajánlott törlesztéses kölcsönt igénybe* venni, mert a pénzviszonyok kedvezőbb alakulására és így olcsóbb kölcsönökre számítottak. Egyébként ez ügyben a rendes bíróság előtt per van folyamatban, amelynek során az erre vonatkozó tényállás is tisztázva lesz. A parcellázó bank egyike a legmegbízhatóbb vidéki vezető bankoknak, így tehát az 1920 : XXXVI. te. 94. §-ában említett vizsgálat elrendelésének sem volna eredménye. ad. 8. Tárgyalások folytak arravonatkozőan, hogy az 1920:XXXVl. te. 56. §-ának második bekezdésében meghatározott váltóvételi tilalom érvényesítésének lehetősége a váltóforgalom biztonságát s következményeiben az agrárhitelt is indokolatlanul ne veszélyeztesse. Ez ugyanis hátrányosan érinthetné azokat a gazdákat is, akiknek a váltókövetelés alapjául szolgáló tartozása már lejárt és csak az új váltó kiállítása útján juthatnak a gazdaságuk megóvása érdekében szükséges halasztáshoz. Ilyirányú szabályozás kérdésében a magam részéről azonban még nem foglaltam véglegesen állást. ad. 9. Az igazságüigyminiszteii tárcához tartozó s felügyeletem alatt álló hatóságok részéről az ügyben semmiféle mulasztás nem merült fel 6 így az eljáró hatóság közegei ellen semmiféle megtorló lépés megtétele nem volna helytálló. Lázár Andor s. k., m. kir. igazságügyminiszter.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszteri választ tudomásul venni, igen vágy nem? (Iaení) A Ház a választ tudomásul veiszi. Következik a belügyminiszter úr válasza Binich Ödön képviselő úrinak Szebelédy István és neje ráckevei lalkosok halászcsárdájának elárverezése ügyében folyó évi november hó 22-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. • Esztergályos János jegyző (olvassa): «Tisztelt Képviselőház! Dinich Ödön országgyűlési képviselő úr 1933. évi november hó 22-én Szebelédy István és neje ráckevei lakosok tulajdonát képező halászcsárda ügyében intézett hozzám írásbeli interpellációt. Az interpellációra vonatkozó végleges írásbeli válaszomat az alábbiakban adom meg: A ráckevei kir. járásbíróságtól beszerzett per-, illetve telekkönyvi iratokból kitünőleg dr. Laky József volt ráckevei ügyvéd, jelenleg Ráckeve község vezető jegyzője a vonatkozó ügyben mint ügyvéd járt el s ezen cselekményeért csakis abban az esetben lenne felelősségre vonható, ha ezen ügyből kifolyólag ellene a budapestvidéki ügyvédi kamara fegyelmi eljárást avagy az ügyészség büntető eljárást indított volna. Mivel dr. Laky Józisef kijelentése szerint köztisztviselővé való megválasztása óta ügyvédi gyakorlatot neim folytat és nem látok alapot fennforogni arra, hogy ügyvédi ténykedésért, mint később megválasztott községi tisztdésért, mint későhb megválasztott községi tisztinterpelláló t. képviselő által kért fegyelmi eljárást nem indítottam meg. Kérem a tisztelt Képviselőházat, hogy az interpellációra adott végleges válaszomat tudomásul venni szíveskedjenek. Budapest, 1933. évi december hó 7-én. Vitéz Keresztes-Fischer s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával élni nem kívánván, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszteri választ tudomásul venni, ig-en vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a belügyminiszter úr válasza Némethy^ Vilmos képviselő úrnak Hacher Gyula csévi jegyző fegyelmi ügyében folyó évi november hó 22-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni! Esztergályos János jegyző (olvassa): «T. Képviselőház! Dr. Némethy Vilmos országgyűlési képviselő úr 1933. november 22-én Hacher Gyula esévi községi jegyző fegyelmi ügyének kivizsgálása ügyében intézett hozzam írásbeli interpellációt. Az interpellációra vonatkozó végleges írásbeli válaszomat az alábbiaikban adom meg. Hacher Gyula csévi községi vezető jegyző ellen úrbéres birtokosság részéről tett feljelentés alapján Komárom—Esztergom k. e. e. vármegyék alispánjához intézett 81.492/1932. B. M. számú rendeletemmel a vizsgálatot még 1932. évi október hó 24-én — tehát már jóval az interpelláció bejelentése előtt — elrendeltem. Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék alispánja — mint elsőfokú fegyelmi hatóság — Hacher Gyula csévi községi vezető jegyzőt az elrendelt vizsgálat eredményeképpen iaz általa elkövetett fegyelmi vétségek miatt első fok on 30 pengő pénzbüntetésre és az eljárási költségek egy részének megfizetésével büntette. Az alispánnak elsőfokon hozott fegyelmi határozata azonban jogerőre még nem emelkedett. Kérem a t. Képviselőházat, hogy végleges