Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-228

76 Az országgyűlés képviselőházának 2í amelynek minden egyes kívánságát, minden egyes szavát aláírom es amelynek előterjesztését éppen ezért voltam bátor vállalni, nincs különösebb hozzátennivalóm, nincs kommentár, amit ehhez hozzáfűznöm kellene. Egyszerű saavakkal, tömören kifejezi a kisnyugdíjasoknak, a kisembereknek e javaslattal szemben való panaszait és kívánságait. Elsősorban arról a kategóriáról kell azonban most ezzel kapcsolatban szólanom, amely a legsúlyosabb, a legnehezebb helyzetben van valamennyi között. Ez a díjnokok kategóriája, amely olyan csekély fizetésben részesült már eddig is, hogy a legvégzetesebben eladósodott osztálya nemcsak a tisztviselői, hanem, tényleg, az egész magyar társadalomnak. Azokról szól ez a megállapításom, akik havi 92 pengő 50 filléres fizetésből, havi 25 pengő 30 filléres lakbérből és tíz pengős közlekedési segélyből kell, hogy éljenek, akiket elsején sem lehet már irigyelni és akiknek másodikán, harmadikán sincs már annyijuk, amennyiből a múlt hónap adósságait és egyéb gondjait tudnák rendezni. Ez a legszomorúbb, legszörnyűbb helyzetben levő kategóriája az egész tisztviselőtársadalomnak. Ez az a kategória, amelyet a teljes pusztulás réme fenyeget. Méltóztassék megengedni, hogy annak megvilágítására, hogy a nyugdíjasok között a nyugdíjas díjnokok helyzete hogyan alakul, ismertessem a t. Ház előtt a díjnokoknak fizetés címén kapott jövedelmét és az abból történő levonásokat. Egy díjnok havi jövedelme fizetés címén 92 pengő 50 fillér, családi pótlék címén 11 pengő, lakbér címén 25 pengő 30 fillér, közlekedési segély címén 10 pengő, öszszesen tehát 138 pengő 80 fillér. Ebből levonásra kerül adóra 40 fillér, rokkantsági pótadóra 20 fillér, betegsegélyezési járulékra 3 pengő 60 fillér, nyugdíjalapra 93 fillér, öregségi járulékra 1 pengő 39 fillér, jóléti intézményre 1 pengő 80 fillér, öszszesen 8 pengő 32 fillér; marad tehát 130 pengő 48 fillér. Ebből a megmaradó 130 pengő 48 fillérnyi összegből óhajt most még levonni^ ez az új nyugdíj javaslat. Kérdezem: hogyan és miképpen kívánhatunk attól, aki ilyen fizetésben részesül, lelkiismeretes munkát és kötelességteljesítést úgy az állammal, mint a magánfelekkel szemben. (Gál Jenő: Családfenntartás, két gyerek!) Igen t Ház! Menjünk el egy elsején a hivatal óikba és nézzük meg, in ilyen kálváriás napokat élnek ott a tisztviselők, elsősorban a kistisztviselők, a díjnokok, milyen szomorúak és kétségbeesettek azért, mert az előző hónapban adósságból éltek, és ezt a fizetésükből most nem tudják pótolni. Nézzük meg, hányszor fordul elő, hogy alig marad valamije harmadikán, negyedikén és már semmije sem marad még az elsején esedékes kiadások rendezésére sem. Szeretném, ha legelsősorban ezeknek a kistisztviselőknek, ezeknek a díjnokoknak tednánk segítséget nyújtani. Éppen azért bátor vagyok a magyar országgyűlés Képviselőházához a következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa): «Utasítja a magyar országgyűlés Képviselőháza a magyar királyi kormányt olyan törvényes intézkedés keresztülvitelére, 1. mely szerint 1934. január 1-ével minden tényleges szolgálatban álló díjnok és kezelő, akinek már legalább 3 évi szolgálata van, képzettségének megfelelő szakon a XI. fizetési osztálvba neveztetik ki ; 2. folyó évi decemberében karácsonyi, ^segély címén minden tényleges szolgálatban álló 8. ülése 1933 december 13-án, szerdán* díjnok és kezelő, akinek már legalább 3 évi szolgálata van, 100 pengő, karácsonyi segélyben részesüljön.» T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy a további panaszokból, amelyek hozzám érkeztek és amelyeket ismertetnem kell, csak néhány szálat tegyek le a Ház asztalára, mint csokrát annak az irigyelt köztisztviselői osztály nyomorúságának. A szegedi és Szeged környékbeli kistisztviselők és nyugdíjasok értekezlete többek között azt mondja, hogy az új nyugdíjtörvénynek még annyi szociális kerete sincs, hogy a havi 100 pengőn aluli nyugdíjasokai akiknelk semmiféle mellékes jövedelmük nincsen s akik a legnagyobb nyomorúsággal küszködnek, most újabban lakbérlevonásban akarja részesíteni. Kérésük az lenne, hogy a mellékes jövedelemmel nem bíró és havi 100 pengőnél is kevesebb nyugellátásban levő nyugdíjasokkal szemben az új nyugdíjtörvény az 1932. évi 12% levonásokat szüntesse meg, valamint a tervezett lakbérlevonástól is mentesítse őket, hogy egyszobás padlós lakásukból ne kerüljenek a tüdőbajt terjesztő pineelakásókba, mert abból a pár üensrőnyi nyugdíjból nem fizethetnek rá a lakbérre. «A mi életünk — mondják — így is, hogy a legjobb munkabíró korban B-listáztak, meg nyugdíjba kényszerítettek, stb. a legnagyobb ínséges nyomorúság, abból a kevésből is 1932 óta levonnak és most újabban a lakbérünket akarja a kormány megrövidíteni.» Igen t. Képviselőház! Legyen szabad egy másik levelet is ismertetnem, amely olyan méltánytalanságra mutat rá, amely semmi esetre sem lehet a pénzügyminiszter úr intenciója és amely elsősorban a Budapesten lakó nyugdíjasokat sérti és érinti. Az ő sérelmük a következő (olvassa): «Az új nyugdíj javaslat a Budapesten lakó nyugdíjastól elveszi azt az összeI get, amit a vidéken lakóknak ad » Ugyanis je' lenleg a nyugdíjas, aki nyugdíjazása óta iga: Eoltan Budapesten lakik, a budapesti lakbért ! kapja. Az új javaslat szerint azonban, habár egész életén át családjával Budapesten lakott és lakik, de közvetlenül nyugdíjazása előtt bármily rövid ideig vidéken állomásozott, elveszti a budapesti lakbért és helyette a vidékit fogja kapni. r Ezzel szemben a vidéken lakó nyugdíjas, ki egész életén át igazoltan vidéken lakott és jelenleg is .a vidéki lakbért kapja, a javaslat szerint a budapesti lakbért fogja kapni azért, mert véletlenül nyugdíj előtt egy hónapig Budapestre volt áthelyezve. Az állam a fentiek életbelépése esetén nem takarít meg semmit, ellenben a budapesti nyugdíjas nem fog tudni megfelelni a vállalt kötelezettségeinek, a vidéki pedig váratlanul pénzjutaloméhoz jut.» A budapesti nyugdíjasról két bőrt akarnak lehúzni, ugyanis a budapesti lakbért fel akar ják cserélni a vidékivel és az így felcserélt lakbérnek fogják 20—30%-át a szolgálati időnek megfelelőleg levonni. Az igazság azt kívánja, hogy a régi nyugdíjasok továbbra is a szerint a város szerint kapják a lakbért, ahol nyugdíjazás óta igazoltan laknak és amelynek megfelelőleg nyugdíjazás óta ma is kapják a lakbért; hiszen a javaslat ily értelemben intézkedik azokra, akik az 1927:XXIV. te rendelkezései alapján jövőben mennek nyugdíjba. T. Ház! A pénzügyminiszter úr azzal indokolta meg a nyügdíjjavaslatot és ennek a javaslatnak általam.is és előttem szólott t. kép-