Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-228
72 Az országgyűlés képviselőházának 2% (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! Bravó Î - Zaj.) Ezért azt kérem a kormánytól, hogy amikor az állam érdekéből az ellenzék szerint is túldimenzionált létszámot csökkenti, elsősorban a két állást betöltők jöjjenek, (Helyeslés balfelbl) mert lehetetlen állapot az, hogy sokan gyermektelenül állásban leigyenek, feleségük is állásban legyen és így két fizetést élvezzenek. ( amikor többgyermekes apák állás nélkül, kenyér nélkül vannak. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Kun Béla: A nagy állásh almoz ásozásokat meg kell szüntetni. — Zaj.) A közalkalmazottak között különösen rossz helyzetben vannak a felekezeti tanítók, akik a termény járandóság túlértékelése, a terményárak esése és azonfelül a fizetésesökentések folytán lehetetlen helyzetbe jutottak. Van kerületemben egy közséig, — hogy példát hozzak fel — ahol a főtanító, aki egyúttal kántor is volt, megpályázta a megüresedett osztálytanítói állást és lemondott a kántortanítói állásról, mert így több fizetést élvez. Felhívom ezért a kultuszminiszter urat a sürgős segítségre. Tudom azonban, hogy a pénzügyminiszter úrtól függ a felekezeti tanítók bajainak orvoslása. (Ügy van! Ügy vam! balfelől.) Ez alkalommal emlékezem meg a frontharcos köztisztviselőkről is, akikről Kakovszky Tibor képviselőtársam is nagyon szépen és helyesen emlékezett meg beszédében. Különösen azokra a volt frontharcos köztisztviselőkre hívom fel a t. Ház figyelmét, akik kinevezésük, illetve megválasztásuk előtt mint tanítónövendékek, vagy mint jegyzőgyakornokok mentek el a frontra, s amikor négyévi háború és esetleg azonfelül még egyévi fogság után hazajöttek, közben az itthonievők elhelyezkedtek, állásba, jutottak, sőt tanítónőket is neveztek ki, úgyhogy az a tanító, aki éppen megválasztása vagy kinevezése előtt állott, amikor a frontra kiment, most szégyenszemre sokkal alacsonyabb fizetési fokozatban van, mint cLZ cl tanítónő, aki a háborúban nem volt, a háborút közvetlenül nem is érezhette. Mennyire bánthatja most annak a. családos, háborút járt frontharcos köztisztviselőnek a lelkét és milyen csapás lehet számára, hogy még asszonyok is előbbre jutottak, mint ő, és hogy például^ a jegyzői karnál ugyanígy a fiatalabb generáció, amely nem harcolt a fronton, amíg ő harcolt, előtérbe jutott. Ezért én már a bizottság ülésein indítványt nyújtottam be, amelyet itt meg fog-ok ismételni. (Petrovácz Gyula: Szabad? — Zaj.) olvassa: «Indítványozom, hogy az 5. § után új G. §-iként a következő szöveg iktattassék be: «Azon volt frontharcos közszolgálati alkalma zottaknak, aMk a világhájború befejezte után akár a frontról, vagy a hadifogsáe-ból hazatérve egy éven belül közalkalmazotti állásba jutottak, a fronton vagy a fogságban eltöltött idejük úgy a rangsorba és fizetési fokozatukba, vaja mint nyugdíjigényükbe beszámíttassák.» (Fel kiáltások a baloldalon: Elfogadjuk!) Azéri vettem he indítványomba, hogy «egy éven belül», mert azt kifogásolták, hogy különben minden tisztviselő, aki a háború alatt megszakította szolgálatát, előnyben fog részesülni. Tudom jól. hogy velem együtt a tartalékos tiszteknek majdnem a legnagyobb része a közszolgálati alkalmazottakból került ki, akik visszajővén, élvezik frontharcosságuk idejének duplán való beszámítását. Az én indítványomban tehát csak azokról a szerencsétlen if jakról van szó, akik nyugodt lélekkel, jövőjük biztos tudatában mentek hazájukért harcolni. Tudom, ?. ülése 1933 december 13-án, szerdán, hogy ha a t. Házban nem volna annyi érzék a frontharcosok iránt, hogy ezeknek sérelmét orvosolja, akkor a jövőben nem fognak tódulni az iskolákból és a tanítóképzőkből a harctérre, bárhogy kívánná is azt ez a nemzet« ' Most pedig a közalkalmazottak egy külön elbánást érdemlő kategóriájára kell a kormány figyelmét felhívnom. Mondanom sem kell, hogy ez a magyar vasiutasság. Amíg ugyanis a többi közalkalmazottnak hivatalos szolgálatán kívül van szabad ideje is, addig a vasutasoknak éjjel és nappal, melegben és hidegben, hétköznap és ünnepnap szolgálatban kell lenniök. A vasutasokra van bízva a vagyon és az emberélet, ezért igenis külön elbánásban kell őket részesíteni. (Petrovácz Gyula: Majd elbánnak velük!) Mert képzeljük el, hogy egy mozdonyvezetőnek ^és a vonatkísérő személyzetnek az éberségére van bízva mérhetetlen vagyonnak és nagyon sok embernek a biztonsága és a személyzet éberségétől, lelkiállapotától, a váltóőr lelki nyugalmától függ nagy vagyonnak és sok embernek a megmaradása. (Petrovácz Gyula: A javaslat mégis elbánik velük! — Esztergályos János: Éljen a szerző!) Itt különösen kérem a kormányt, hogy gondoskodjék a legtöbbet szenvedő, alacsonyabb fokqzatúakról, különösen a részesedésnél. Ne a magasabb osztályok kapják mindig az oroszlánrészt, és akik a legtöbbet szenvednek kint, hidegben, melegben, esőben, azok alig kapnak valamit. (liassuy Károly: liundoija, hogy a kormány ezt rnfg is fogja csinálni 1) Most pedig végezetül azt kérem a t. Háztól, sohase tekintsük mi ezt a parlamentet egy olyan arénának, ahol ökölre kell menni, viaskodni kell, hanem tekintsük a nemzeti élet templomának, ahol sohasem a pártszempontok vagy a gyűlölség vagy az egyéni érdek vezessen benünket. (Helyeslés.) Éppen azért, miután tudom, hogy ez a kormány többet is adna a közalkalmazottaknak és az egész nemzetnek, ha módjában lenne, fogjunk össze, hogy ne legyen sokáig a jelenlegi állapot, hanem hogy minél előbb jobb gazdasági helyzet alakuljon ki az egész magyar nemzet számára. Ebben a szellemben fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársamnak azt à mondatát, hogy ne legyen ez a csarnok, a parlament sohasem küzdőtér, ahol ököllel megyünk egymásnak. hanem a nemzeti élet temploma legyen, teljes egészében magamévá teszem s azt hiszem, ezen az oldalon mindenki magáévá teszi. Nem szolgálta azonban ezt a célt az igen t. képviselő úrnak egy másik mondata, amikor azzal vádolta meg az ezen az oldalon ülő képviselőket, hogy máskép beszélnek a parlamentben és máskép beszélnek a népgyűléseken, és azzal vádolt meg bennünket, hogy mi ellenzéki képviselők a népgyűléseken köztisztviselőellenes hangulatot szítunk. Azt kérdezem a képviselő úrtól, méltóztassék meghatározni, ki, mikor és hol szított köztisztviselőellenes hangulatot, ki, mikor és hol beszélt máskép a parlamentben, mint a népgyűlésen. Addig, míg ezt precízen, személyre vonatkoztatva "megállapítani nem méltóztatik, ez egyenlő a gyanúsítással, az általánosítással. (Patacsi Dénes: Kinek • nem inge, ne vegye magára! TTgy is az sunyít, aki csinálja! — Eassay Károly: Hát ez templom? Mi az, hogy sunyít? Ne harapjon itt lábikrákba ! )
