Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-227

60 Az országgyűlés képviselőházának 227. ülése 1933 december 12-én, kedden. munkát a magyar nemzettel és az európai gondolattal szemben teljesítették, ha nem a csehek? (Ügy van! Ügy van!) Azt mondja a, cseh külügyminiszter úr, hogy lojális és férfias állásfoglalást várnak a mi szomszédaink tőlünk. Mi, t. Ház, a férfiassági versenyben ezer év óta álljuk a sarat a csehekikel szemben és nem hiszem, hogy valaha is alul maradtunk volna. Kitanítást tehát sem a lojalitásból, sem a férfiasságból Ben es úrtól nem fogadunk el. (Hodossy Gedeon: Hőre ruki! — Farkas Gyula: Mit csináltak Oroszországban a csenek?) Férfiassági verseny? Egyetlen katonai teljesítményük a (híres szibériai anaibázis, az az anabázis, ahol szegény, fegyvertelen, letiport és teljességgel védtelen magyar foglyokkal szemben a hóhér szerepét vállalták

Î (Farkas Gyula: Es ahol Koltsakot íháibatámadták és kirabolták azokat, akikkel addig együtt voltak! — Zaj.) Pár nappal az érsekújvári beszéd után Kassán tett nyilatkozatot Benes külügyminiszter úr és nyilatkozata során azt mondotta: «Elég erősek vagyunk ahhoz, hogy a magyar nemzet fájdalmát megérteni és értékelni tudjuk.» Én azonban erre azt mondom, hogy ha ők elég erőseknek érzik magukat, akkor miért nem teljesítik elsősorban a békeszerződésben és a külön kisebbségi szerződésben megállapított kisebbségi jogokat? (Huszár Dezső: Félnek tőle. azért!) Ha ők. akik elsősorban a propagandának köszönhetik mindenüket, — még a világhistória során egy ilyen tisztán propagandából született állam nem volt — miért tiltakoznak a magyar propaganda ellen? ők, akik d, wilsoni pontoknak s alapjában véve a wilsoni elvek meghamisításának és elferdítésének köszönhetik állami létüket, miért félnek a wilsoni igazságoktól, miért félnek a népszavazástól, miért félnek attól az autonómiától, amelyet Ők a tótoknak is megígértek a pittsburgi szerződésben, miért félnek a kisebbségi jogok teljesítésétől? Ha ők elég erősek, miért félnek a mi politikánktól, a mi sajtónktól, a mi; • könyveinktől és a mi tudományunktól? Ha elég erősek, miért tiltják be a Prágai Magyar Hírlapot, miért vannak derék és tisztességes kiváló magyar emberek és tót hazafiak ma is börtönben? Ha ők elég erősek, miért van az, hogy a Pribina-ünnepen az egész nemzetközi sajtó előtt szégyenszemre meg kellett futniok s be kellett ismerniök, hogy ott a Felvidéken, a tót kultúra központjában sincsenek otthon? Miért kellett Malypetr miniszterelnöknek valósággal elfutnia Nyitráról, ha nem félnek az igazságoktól és elég erősek? (Farkas Gyula; Miért félnek a rádiótól? — Egy hang a jobboldalon: A Himnusztól miért félnek?) T. Ház! Kassán háborúval fenyegetőztek a revízióval szemben. Csodálatos dolog, hogy egy 50 millió lakost számláló óriási területnek, három országnak felfegyverkezetten fenyegetőznie kell akkor, amikor Magyarországon nincs egyetlen ember, aki a fegyverre apellálna, aki ne tudná azt, hogy nekünk, magyaroknak kell elsősorban a békét megóvnunk, hogy reánk nézve volna minden háborús katasztrófa és minden kaland a legvégzetesebb veszedelem? Magyarországon a revíziót és a magyar igazságot követelő óriási társadalmi egységben nincs egyetlen olyan ember, aki azt mondaná, hogy gyerünk fegyverre, s akkor szégyenszemre ennek a három országnak nevében kiáll a cseh külügyminiszter úr és a román külügyminiszter és háborúval fenyegetőznek? Győzzék meg az angol parlamentet, győzzék meg azokat a francia képviselőket és minisztereket, akik ma tisztán látják, hogy beteg és ostoba dolog volt a dunai kérdésnek az a megoldása, amely a trianoni szerződésben megvalósult. Nincsenek magyarellenes céljaink, mondja Benes úr, ugyanakikor, amikor pár barátságos és elismerő szót mond a magyar nemzet történelmi (hivatásáról a 'múltban és jelenben. Hát az a gazdaságpolitika, amelyet itt évek óta folytatnak és az vámháború barátságot jelent? (Ügy van! a jobboldalon.) Hát nem jelenti-e, t. Ház, ennek az; egész trianoni helyzetnek és a dunai kérdés mai megoldatlanságának rettenetes akut veszedelmét? (Ügy van! a jobboldalon) Csodálatos dolog, hogy 15 éve múlt el a dunai kérdés trianoni megoldásának, és azóta már annyira konzervatívok, hogy az életet szeretnék megállítani. Amikor a magyar nemzet ide beköltözött Európába, — pedig nem propagandalovakon lovagolt ide he — akkor a magyar nemzetben volt annyi rugalmasság ás nagy politikai érzék, hogy látta, reformokat kell csinálni, hogy új állást kell foglalni Európával szemben. Vajon, ha az az ezer év óta Európában megtelepedett magyarság annyira konzervatív lett volna,, mint államailkotása legelején Benes úr, és annyira véglegesnek vette volna az akkori magyar életet, megvalósulhatott volna-e Szent István birodalma és Szent István óriási nagy íreformja? Ezek 15 év óta a mi bűneinkből, a md gyöngeségünkből, a mi szervezetlenségünkből, az akkori kormány hitványságábóil, 80 esztendős bűneinkből, elsősorban a 67-es korszak bűneibői élnek és megvalósítottak egy az életnek, a valóságnak, az európai helyzetnek, az igazságnak és a dunai békének káros^ rendezést, és ma ezt a helyzetet meg akarják végképpen és örökre merevíteni, amikor ma nincs európai politikus, aki velük ebben egyetértene? Nagyon korán kezdik a konzerválást. Majd, ha ők is ezer esztendő állami alakulására hivatkozhatnak és azokra az érdemekre, amelyeket megtagadni még egy Benes sem volt képes, akkor majd kezdhetik a konzerválást. (Helyeslés jobbfelbl.) T. Ház! Meg kell azonban mondanom, óva intek mindenkit, ennek a Háznak tagjait OS cl magyar nemzetet attól, hogy viszont ugyanabba a hibába essünk, amelybe a csehek estek és amelynek árát még meg fogják fizetni, hogy az egész nemzet jövendőjét rátegyük a propaganda lapjára és hogy túlsókat várjunk a propagandától. Az a propaganda, amelyet mi folytatunk, igazságos és helyes, de „állítom, hogy ez egymagában nem elegendő, és különösen nem helyes dolog, ha* a magyar nemzet a politikai alapgondolatok, mondjuk, egy magyar politikának új és jobb megfogalmazása helyett tisztán a propagandától várja a jövendőt. Vannak jelek, amelyek azt mutatják, hogy a magyar nemzetnek lelki éberségét, a magyar nemzetnek a politikailag valóban nagyon mélyre temetett és behamvazott zsenijét el akarják altatni, jóhiszeműen, — talán sokan kevésbé jóhiszeműen is — mindenféle propagandával s a propaganda túlértékelésével. Azt hiszem, senki sincs ebben a Házban, aki ne értékelné igen sokra azokat az érdemeket, amelyeket Bethlen István gróf és Eckhardt Tibor képviselőtársaim idegenben igazán európai színvonalon, igazán a magyar igazságnak legmagasábbrendü kifejtésével és fogalmazásával szereztek- (Éljenzés.) De, t. Ház, Eckhardt