Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-227

Az országgyűlés képviselőházának Ê% Tibornak — aki az egyik mai újságban nyilat­kozatot adott le Londonból és ebben a nyilat­kozatban azt mondta, hogy a magyar revízió­nak kérdése azon múlik, hogy angol barátaink megértessék a francia nemzettel a mi igazun­kat — válaszolnom kell és azt kell mondanom: a francia nemzetet mi ilyen módon, az ango­lokon keresztül, egyáltalában propagandisz­tikus eszközökkel meggyőzni soha nem fogjuk tudni. A francia nemzetet nekünk politikai állásfoglalással, politikai tényekkel kell meg­győznünk arról, hogy igenis mi vagyunk hi­vatva arra, hogy Középeurópának, a Duna völgyének rendezését megfogalmazzuk és meg­valósítani segítsünk, mert a mi idegeinkbe és a mi eszünkbe rakódtak le leginkább azok a feltételek, amelyek bennünket erre hivatot­takká tesznek. (Zaj balfelől.) Nekünk a franciákat a mi igazunkról, a mi magyar és egyben európai igazságunkról és a revízió szükségességéről csak akkor lehet meggyőznünk, hogy iha a magyar politika igenis szakít a bethleni külpolitikai kurzussal, amely ha nem is volt kifejezetten németbarát, de közvetve és a látszat szerint mégis oda­kötötte a magyarság szekerét, a magyarság sorsát a németekéhez. (Ügy van! balfelől.) He­lyes dolog, ha ma Bethlen István másképpen fogalmazza meg a magyar politika igazát. En örülök a legjobban annak, ha nem tudom össze­egyeztetni Bethlen István gróf berlini beszédét és németországi álláspontját és fejtegetéseit az Ő londoni fejtegetéseivel. Mert Londonban már azt mondotta, hogy ma kell felhasználni Középeurópa újjárendezésére a helyzetet, mert -a két agresszív, a Dunavölgy uralmára törő nagyhatalom: Németország és Oroszország ma még elhárítható ennek a kérdésnek a rendezé­sénél. En ennek a megállapításnak örülök, de ezt meg kell pecsételni, és ezt senki sem pe­csételheti meg, sem a legkiválóbb tudós, sem a legkiválóbb szónok, propagandista vagy dip­lomata, hanem csak a magyar nemzet hivata­los politikája, (Ügy van! Ügy van! a balolda­lon.) amelytől fordulatot várunk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Azt merném mondani, t. Ház, hogy nem is úgy kell ma megfogalmaznunk a magyar kül­politika kérdését, hogy Párizs vagy Berlin, hanem Párizs vagy Varsó- Egyszer már rá kell ébrednünk arra, hogy egy hatalmas és élet­érdekeinél, történelmi helyzeténél fogva reánk utalt új nagyhatalom van itt a szomszédunk­ban, amelynek teljes kibontakozása nélkül itt nagy magyar életet és a Dunavölgy szerves rendezését nem lehet megvalósítani. Erre a 35 milliós új, erős és diadalmas lengyel nagyhata­lomra kell néznünk elsősorban, a mellett az Ausztria mellett, amelyet véglegesen le kell kapcsolnunk a német birodalomról ide a Duna völgyébe, (Helyeslés a baloldalon.) hogy tel­jesítse a maga nagy kulturális és politikai hi­vatását. Az én szerény megítélésem szerint ez a magyar külpolitikai útja. Ehhez azonban tények kellenek (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és az szükséges, hogy a magyar politika egyszer­smindenkorra hivatalosan • is megállapítsa, hogy a mi hivatásunk elválaszthatatlan min­den, a dunai területek felett való uralomra, a Dunavölgy uralmára kulturális, állampoliti­kai, hatalmi és gazdasági eszközökkel törő nagyhatalommal szemben való állásfoglalás­tól. Mi ezen a területen csak akkor szerezhet­jük vissza a magunk hivatását, ha azzal a hatalmi politikával szemben, amelyet ma a . ülése 193$ december 12-én, kedden. 61 kisantant olyan irgalmatlan eszközökkel al­kalmaz velünk szemben, új hatalmi politika kiépítését segítjük elő. Nem elég a rábeszélés, nem elég az igazságok hangoztatása, nem elég ellenfeleink, ellenségeink és a trianoni szerző­dés bűneinek hánytorgatása, hanem szükséges az is, hogy a magunk hibáit is ismerjük el. Es Bethlen Istvánnak kell elsősorban beismer­nie, hogy tíz éven keresztül nem azt a külpoli­tikát valósította meg, amelyet kellett és lehe­tett volna. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Ellenmondások jobb felől. — Schandl Károly: Az olasz barátság! — Itassa y Károly: Most Párizs járja, ez a cél! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, mert különben nem hallja Zsilinszky képviselő úr a figyelmeztetésemet, hogy 'beszédideje le­járt. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Azonnal be­fejezem., Ha az ember a mai világpolitika rettenetes kérdéseit, teljes káoszát és bizonytalanságát, elsősorban a mi (helyzetünket tekinti, szerény megítélésem szerint, nem juthat más ered­ményre, mint hogy fordulatnak kell bekövet­keznie. De a fordulat elősegítésében nekünk is megvan a magunk hivatása. Mi tizenöt esz­tendő alatt eltévelyedtünk az európai politika labirintusában, letévelyedtünk iaz ezereszten­dős, gyönyörűen kiépített magyar külpolitika útjáról. Erre kell visszatérnünk, és ha erre visszatérünk és megtaláljuk ismét a magunk hivatását, akkor majd másképpen tudunk fe­lelni — akkor sem fegyverrel, hanem politikai eszközökkel és erőkkel — Benes és Titulescu ki s antant-külügyminiszter urak beszédeire és fenyegetéseire, amelyekre a magyar nemzetnek meg kell találnia a választ, és pedig nem na­gyon sokára, hanem minél előbb. Szeretném remélni, hogy amikor olyan ki­tűnő politikusok, olyan kiváló emberek, mint Bethlen István gróf és Eckhardt Tibor rátér­tek — részben az angol barátainkkal való tár­gyalások során — a helyes útra, rá fog térni mielőbb erre az egyetlen helyes útra a magyar hivatalos; politika is. (Elénk helyeslés és ta/ps a haloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Senki sincs fel­iratkozva. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezá­rom. Következik a határozathozatal. Az elnöki napirendi indítvány meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következnék az indítványkönyv felolva­sása, mivel azonban az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs, annak felolvasását mel­lőzöm. Következik az interpellációs-könyv felol­vasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpellációs-könyvet felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): «In­terpellációk 1933. évi december hó 13-án, szer­dán: Kóródi Katona János — a miniszterelnök­höz és külügyminiszterhez — a határmenti ket­tős birtokosok jogi helyzete tárgyában. (Szó­val. Nem halasztható.) Turohányi Egon — az igazságügyminiszter­hez — a Trettina Jenő által elkövetett s kor­mányhatósági okiratokban leszögezett csalás bűncselekménye miatt indult ügyészségi eljá-

Next

/
Thumbnails
Contents