Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-227

46 Az országgyűlés képviselőházának , rendszert, ahol kormány változás esetén a ma­gasabb poziciókiban lévő alkalmazottakat a min­denkori kormány ugyancsak kicseréli és a maga csatlósait küldi be. Ezt kívánja ez a törvényjavaslat is — burkoltan ugyan — meg­valósítani, mert a jövőben az a helyzet fog be­következni, hogy a mindenkori kormányelnök, vagy a mindenkori miniszter, sőt tovább me­gyek, a kinevezett élharcosok fogják megálla­pítani, melyik tisztviselő alkalmas a tiszt­viselői állás betöltésére, melyik fejtett ki a pártszervezés körül olyan szorgalmat, melyik mutatott olyan rátermettséget, amely szorgalom és rátermettség alkalmassá teszi a köztiszt­viselői állás betöltésére. (Buchinger Manó: Hol van a kormánypárt! — Kassay Károly: A Vi­gadóban vacsorázik! — Buchinger Manó: Hát a szegény tisztviselő miből vacsorázzák. — kassay Károly: Mo,st várják a vezért a «V» betűs zászlókkal. — Peyer Károly: Viszik a «V» betűt! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Békeidőben egy ilyen törvényja­vaslat megszavazása és a gyakorlatba való átvitele nem is jelentett volna olyan sérel­met, mint amilyen sérelmet fog jelenteni moist. Békeidőben, az akkori gazdasági viszo­nyok mellett megvolt a lehetősége annak a tisztviselőnek, aki politilkai szempontból nem parírozott az államhatalomnak, — mert akkor is fordultak elő ilyen esetek — hogy ha át­helyezte a kormány s ő az áthelyezésnek nem akart eleget tenni, akkor kérte a nyugdíjazta­tását. Abban az időben, az akkori gazdasági viszonyok mellett az ilyen tisztviselő a gaz­dasági életben el tudott helyezkedni. Ma azonban a tisztviselő kénytelen a kormány­nak és államhatalomnak mindenféle utasí­tását, legyen az a joggal, törvénnyel, jogsza­bállyal és rendelettel ellentétes, mégis végre­hajtani, mert tisztában van azzal, hogy ha megtagadja a törvénytelen rendeletnek és intézkedésnek végrehajtását, akkor kikerül az utcára, az utcára való Ikikerülés pedig egyenlő az éhhalállal, egyenlő magának és családjának teljes tönkretételével, a teljes lezüllesztés megkezdésével. Hány tisztviselő panaszkodott nekem az utóbbi esztendőkben, hogy kénytelen végrehajtani azokat az in­tézkedéseket, amelyeket felülről ráparancsol­nak, hány tisztviselő panaszkodott, hogy bi­zalmas rendeletekkel dolgozik, amely bizal­mas rendeletek homlokegyenest ellenkezneik a Hivatalos Közlönyben megjelent rendele­tekkel, de kénytelen ezeknek eleget tenni, mert ha inem tesz eleget, akkor a legjobb eset az, hogy mellőzik az előléptetésnél, a rosszab­bik eset pedig az, hogy egyszerűen nyugdí­jazzák, B-listára helyezik, akkor magán és családján súlyos sérelem esik és exisztenciája teljesen derékbetörik. • Ezt az állapotot t. Képviselőház, a tör­vényjavaslatnak ez az intézkedése még job­ban ki fogja mélyíteni, még súlyosbítani fogja s ezért a tisztviselők kénytelenk lesz­nek magukat teljesen gerinctelenül alávetni az államüatalom mindenfeori rendelkezésé­nek, kénytelenek lesznek az államhatalmat teljesen kiszolgálni s kénytelenek lesznek magukat a kinevezett élharcosok felügyelete alá helyeztetni, mert ma már az a helyzet hogy valósággal függő helyzetbe kerülnek azolkkal a vidéki élharcosokkal szemtoen, akik a kormány reprezentánsai, a kormány bizal­mi emberei. Azzal, amit az aktív tisztviselőkkel csi­nál a kormány, hogy t. i. függő helyzetbe • 7. ülése 193$ december 12-én, kedden. hozza őket, teljesen parallel az az intékedés, hogy a nyugdíjasokat mégjobban megnyo­morítja. Az aktívakra vonatkozóan a függő helyzet megteremtése a kormány legfőbb tö­reíkivése, mert az aktív közigazgatási és állami alkalmazottakra hatalmának érvényesítése szempontjából még szükség van. A nyugdíja­soknál azonban más a helyzet, ott ilyen szem­pontok már nem érvényesülnek, ezekre nézve már áll az, hogy a mór megtette kötelessé­gét, a mór mehet. Egyszerűen tehát azt kell csinálni — és azt is csinálja a kormány, — hogy ezeket megnyomorítja, nyomorúságos nyugdíjukat még tkisebb összegre szorítja le, s ezzel megélhetésüket még jobban megnehe­zíti. Ezt teszi a kormányzat 1924-től. tehát a szanálási törvény életbeléptetésétől kezdve állandóan azt halljuk és azt hangoztatják, hogy létszámcsökkentést léptetnek életbe az állami allkialmazottaknál. mégis azt kell lát­nunk, hogy létszámcsökkentés egyáltalában nem következett be, hanem igenis bekövetke­zett a nyugdíjasok létszámának rohamos emelkedése, ami azt jelentette, hogy embere­ket ugyan tömegesen helyeztek nyugdíjba és bocsátottak el állami alktív szolgálatból, azonban ugyanakkor az aktív állami alkal­mazottak számát szaporították, vagy leg­alább is olyan minimális volt a redukció, hogy azt a semmivel egyenlőnek kell tekinteni kü­lönösen akkor, ha figyelemibe vesszük, hogy a kinevezett státuson kívül lévő alkalmazot­tak száma az utóbbi években nemhogy csök­kent volna, hanem szaporodott. T. Képviselőház! Hogy néhány adatot ismertessek az aktív alkalmazottak számáról, annak csölkkenéséről és a nyugdíjasok szá­mának emelkedéséről, legyen szabad a leg­utóbbi és az előbbi évek költségvetései alap­ján a következő számadatokra felhívnom a t. Képviselőház figyelmét. Az aktív alkalma­zottak száma volt az 1930/31. költségvetési év­ben 77.822, az 1931/32. költségvetési éviben 77.452, tehát az apadás 370. 1932/33-ban az apa­dás 873, az 1933/34. (költségvetési évben 771. Amikor tehát évről évre állandóan pro­grammja a kormánynak a racionalizálás, a kormánynak a fiatalságnak a gazdasági élet­ben és az állami életben való elhelyezkedése, megállapítom, hogy a racionalizálást csak olyanképpen vitték keresztül, — illetőleg se­hogyan sem vitték keresztül — hogy az állami alkalmazottak létszámát összesen 771-gyel apasztották a kinevezetteknél, ezzel szemben azonban a státuson kívüliek száma állan­dóan emelkedik. Nem kell többet említenem: csak azt, hogy a legutóbbi években kineve­zett malomellenőrölk száma is meghaladja ezt a számot. (Peyer Károly: Most jönnek a tej­ellenőrök!) Ha ezzel szemben megnézzük, hogy a nyugdíjasok száma miként emelke­dett, ebből a kimutatásból azt látjuk, hogy az állami közigazgatásban a nyugdíjasok száma 1930/31-ben 54.599 volt, 1931/32-ben ez a szám emelkedett 1097-tel. 1932/33-ban 1796-tal, 1933/34­í ben 1659-cel, az állami üzemeknél az emelkedés az 1931/32. évben 858 volt, az 1932/33. évben 1130, 1933/34-ben 5329. tehát esalk, a leg­utóbbi években a nyugdíjbahelyezett alkal­mazottak száma 6983. Mindez azt jelenti, t. Képviselőház, hogy míg békeidőben Nagy­Magyarországnak 33.000 nyugdíjasa volt, ez idő szerint 121.800 nyugdíjasa van ennek a csonka, koldusszegény Magyarorszáknak. Ha érdeklődnek t. képviselőtársaim, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents