Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-227
46 Az országgyűlés képviselőházának , rendszert, ahol kormány változás esetén a magasabb poziciókiban lévő alkalmazottakat a mindenkori kormány ugyancsak kicseréli és a maga csatlósait küldi be. Ezt kívánja ez a törvényjavaslat is — burkoltan ugyan — megvalósítani, mert a jövőben az a helyzet fog bekövetkezni, hogy a mindenkori kormányelnök, vagy a mindenkori miniszter, sőt tovább megyek, a kinevezett élharcosok fogják megállapítani, melyik tisztviselő alkalmas a tisztviselői állás betöltésére, melyik fejtett ki a pártszervezés körül olyan szorgalmat, melyik mutatott olyan rátermettséget, amely szorgalom és rátermettség alkalmassá teszi a köztisztviselői állás betöltésére. (Buchinger Manó: Hol van a kormánypárt! — Kassay Károly: A Vigadóban vacsorázik! — Buchinger Manó: Hát a szegény tisztviselő miből vacsorázzák. — kassay Károly: Mo,st várják a vezért a «V» betűs zászlókkal. — Peyer Károly: Viszik a «V» betűt! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Békeidőben egy ilyen törvényjavaslat megszavazása és a gyakorlatba való átvitele nem is jelentett volna olyan sérelmet, mint amilyen sérelmet fog jelenteni moist. Békeidőben, az akkori gazdasági viszonyok mellett megvolt a lehetősége annak a tisztviselőnek, aki politilkai szempontból nem parírozott az államhatalomnak, — mert akkor is fordultak elő ilyen esetek — hogy ha áthelyezte a kormány s ő az áthelyezésnek nem akart eleget tenni, akkor kérte a nyugdíjaztatását. Abban az időben, az akkori gazdasági viszonyok mellett az ilyen tisztviselő a gazdasági életben el tudott helyezkedni. Ma azonban a tisztviselő kénytelen a kormánynak és államhatalomnak mindenféle utasítását, legyen az a joggal, törvénnyel, jogszabállyal és rendelettel ellentétes, mégis végrehajtani, mert tisztában van azzal, hogy ha megtagadja a törvénytelen rendeletnek és intézkedésnek végrehajtását, akkor kikerül az utcára, az utcára való Ikikerülés pedig egyenlő az éhhalállal, egyenlő magának és családjának teljes tönkretételével, a teljes lezüllesztés megkezdésével. Hány tisztviselő panaszkodott nekem az utóbbi esztendőkben, hogy kénytelen végrehajtani azokat az intézkedéseket, amelyeket felülről ráparancsolnak, hány tisztviselő panaszkodott, hogy bizalmas rendeletekkel dolgozik, amely bizalmas rendeletek homlokegyenest ellenkezneik a Hivatalos Közlönyben megjelent rendeletekkel, de kénytelen ezeknek eleget tenni, mert ha inem tesz eleget, akkor a legjobb eset az, hogy mellőzik az előléptetésnél, a rosszabbik eset pedig az, hogy egyszerűen nyugdíjazzák, B-listára helyezik, akkor magán és családján súlyos sérelem esik és exisztenciája teljesen derékbetörik. • Ezt az állapotot t. Képviselőház, a törvényjavaslatnak ez az intézkedése még jobban ki fogja mélyíteni, még súlyosbítani fogja s ezért a tisztviselők kénytelenk lesznek magukat teljesen gerinctelenül alávetni az államüatalom mindenfeori rendelkezésének, kénytelenek lesznek az államhatalmat teljesen kiszolgálni s kénytelenek lesznek magukat a kinevezett élharcosok felügyelete alá helyeztetni, mert ma már az a helyzet hogy valósággal függő helyzetbe kerülnek azolkkal a vidéki élharcosokkal szemtoen, akik a kormány reprezentánsai, a kormány bizalmi emberei. Azzal, amit az aktív tisztviselőkkel csinál a kormány, hogy t. i. függő helyzetbe • 7. ülése 193$ december 12-én, kedden. hozza őket, teljesen parallel az az intékedés, hogy a nyugdíjasokat mégjobban megnyomorítja. Az aktívakra vonatkozóan a függő helyzet megteremtése a kormány legfőbb töreíkivése, mert az aktív közigazgatási és állami alkalmazottakra hatalmának érvényesítése szempontjából még szükség van. A nyugdíjasoknál azonban más a helyzet, ott ilyen szempontok már nem érvényesülnek, ezekre nézve már áll az, hogy a mór megtette kötelességét, a mór mehet. Egyszerűen tehát azt kell csinálni — és azt is csinálja a kormány, — hogy ezeket megnyomorítja, nyomorúságos nyugdíjukat még tkisebb összegre szorítja le, s ezzel megélhetésüket még jobban megnehezíti. Ezt teszi a kormányzat 1924-től. tehát a szanálási törvény életbeléptetésétől kezdve állandóan azt halljuk és azt hangoztatják, hogy létszámcsökkentést léptetnek életbe az állami allkialmazottaknál. mégis azt kell látnunk, hogy létszámcsökkentés egyáltalában nem következett be, hanem igenis bekövetkezett a nyugdíjasok létszámának rohamos emelkedése, ami azt jelentette, hogy embereket ugyan tömegesen helyeztek nyugdíjba és bocsátottak el állami alktív szolgálatból, azonban ugyanakkor az aktív állami alkalmazottak számát szaporították, vagy legalább is olyan minimális volt a redukció, hogy azt a semmivel egyenlőnek kell tekinteni különösen akkor, ha figyelemibe vesszük, hogy a kinevezett státuson kívül lévő alkalmazottak száma az utóbbi években nemhogy csökkent volna, hanem szaporodott. T. Képviselőház! Hogy néhány adatot ismertessek az aktív alkalmazottak számáról, annak csölkkenéséről és a nyugdíjasok számának emelkedéséről, legyen szabad a legutóbbi és az előbbi évek költségvetései alapján a következő számadatokra felhívnom a t. Képviselőház figyelmét. Az aktív alkalmazottak száma volt az 1930/31. költségvetési évben 77.822, az 1931/32. költségvetési éviben 77.452, tehát az apadás 370. 1932/33-ban az apadás 873, az 1933/34. (költségvetési évben 771. Amikor tehát évről évre állandóan programmja a kormánynak a racionalizálás, a kormánynak a fiatalságnak a gazdasági életben és az állami életben való elhelyezkedése, megállapítom, hogy a racionalizálást csak olyanképpen vitték keresztül, — illetőleg sehogyan sem vitték keresztül — hogy az állami alkalmazottak létszámát összesen 771-gyel apasztották a kinevezetteknél, ezzel szemben azonban a státuson kívüliek száma állandóan emelkedik. Nem kell többet említenem: csak azt, hogy a legutóbbi években kinevezett malomellenőrölk száma is meghaladja ezt a számot. (Peyer Károly: Most jönnek a tejellenőrök!) Ha ezzel szemben megnézzük, hogy a nyugdíjasok száma miként emelkedett, ebből a kimutatásból azt látjuk, hogy az állami közigazgatásban a nyugdíjasok száma 1930/31-ben 54.599 volt, 1931/32-ben ez a szám emelkedett 1097-tel. 1932/33-ban 1796-tal, 1933/34í ben 1659-cel, az állami üzemeknél az emelkedés az 1931/32. évben 858 volt, az 1932/33. évben 1130, 1933/34-ben 5329. tehát esalk, a legutóbbi években a nyugdíjbahelyezett alkalmazottak száma 6983. Mindez azt jelenti, t. Képviselőház, hogy míg békeidőben NagyMagyarországnak 33.000 nyugdíjasa volt, ez idő szerint 121.800 nyugdíjasa van ennek a csonka, koldusszegény Magyarorszáknak. Ha érdeklődnek t. képviselőtársaim, hogy
