Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-227

44 Az országgyűlés képviselőházának 227. ülése 1938 december 12-én, kedden. ben a tekintetben a kormány valamilyen revíziót vigyen véghez. A későbbi eljárás során, és pedig akkor, amikor a kormányzó tízéves megválasztásának emlékére törvényjavaslatot nyújtottak be, ez a kérdés is szóba került, és akkor kértük, hogy ezt a tízéves aktust használják fel arra, hogy az ezeken az exisztenciákon ejtett sérelmeket valahogyan reparálják. Meg is indult egy-két foglalkozási csoportra vonatkozólag a miniszterek intézkedései alapján ilyen reviziós eljárás, azonban éppen a kezeim között van egy panaszos levél, amelyben arról van szó, hogy megindult ugyan nagyszámban ilyen, reviziós eljárás az államvasúti gépgyárnál és az Államvasutaknál, azonban ennek a nagy reviziónak az eredménye az lett, hogy ketten kaptak 40 pengős, egy kapott 20 pengős kegydíjat, a többinek pedig mindenkor elutasították az igényét, tehát a reviziós eljárás sem jelentett ezekre nézve semmiféle előnyt. Minthogy ezt a rendszert és ezt az intézkedést nem tudom megnyugtatónak találni, ennélfogva amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, megint felhasználom az alkalmat arra, hogy a kormány figyelmét felhívjam ezeknek az exisztenciájukat vesztett, exiszteneiájuktól megfosztott embereknek sorsára, és ma, amikor már 15 'év telt el azon események után, amelyeknek áldozatai ezek a szerencsétlenek, szükségesnek tartom, hogy a kormány foglalkozzék ezzel a kérdéssel. Ezért erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa): «Mondja ki a Képviselőház, hogy az 1919-ik, 1920-ik ésl921-ik stb. években úgynevezett «igazoltatása» eljárás során az állami alkalmaztatásból elbocsátott tanárok és tanítók, vasutasok, postások, Máv.-gépgyári alkalmazottak, dohánygyári alkalmazottak, munkásbiztosítási alkalmazottak s^más közigazgatási szakban dolgozott alkalmazottak ügyét revízió tárgyává kívánja tenni és az elbocsátások ügyében hivatalból újrafelvételi rendel el s végrehajtja a Bethlen-kormánynak a fegyelmi eljárás revíziója tárgyában tett azt az ígéretét, amelyre a kormanvzóyálasztás tízéves évfordulójának megörökítéséről törvényjavaslat benyújtása alkalmából összehívott pártközi konferencia előtt magát kötelezte.» Mint mondottam, 1930-ban az akkori kereskedelemügyi miniszter úr részéről történt valami kezdeményező lépés ezen revízió ügyében, azonban az olyan vérszegény intézkedés volt, amelyet megnyugtatónak elfogadni nem lehet, és ezért a mostani kormánynak kellene jóvátenni, azt a mulasztást, amely az előző kormányt terhelte, és ezeknek a szerencsétlen embereknek ügyét újból elbírálás tárgyává kellene tenni és a revíziós eljárás során ezeknek legalább a nyugdíjukat meg kellene adni. Említettem #

már, hogy a jogorvoslat tekintetében visszafejlődés mutatkozik 1920 óta a köztisztviselői illetmények es a szolgálati viszony kérdésének szabályozásánál, s hivatkoztam és utaltam az igazoítatási eljárásra. Most legyen szabad egy további lépésre hivatkoznom, még pedig az 1924 : IV. te, az úgynevezett szanálási törvény alapján kiadott miniszterelnöki rendeletre, amely 1925-ben jelent meg 7200. szám alatt. Ez a miniszterelnöki rendelet a bírói eljárás alól elvonja a köztisztviselőknek, illetve az állami, üzemi alkalmazottaknak egy tekintélyes csoportját, elvonja a bírói jogorvoslat lehetősége alól a vasutasoknak, a gépgyárig alkalmazottaknak tekintélyes részét, a "postásokat, a dohánygyári munkásokat, ami által ezeket teljesen megfosztja a bírói jogsegélytől. Mert ma az a^ helyzet, hogy ezekre vonatkozólag az a törvényes intézkedés érvényes, — ezt a törvényes intézkedést kénytelen volt szankcionálni &

r Kúria az 1927. évi szeptember 24-én kelt 31. számú döntvényében — hogy az ezekbe a foglalkozási kategóriákba tartozó alkalmazottak nem tudják jogaikat érvényesíteni a független bíróságnál, hanem kénytelenek panaszukkal a felettes hatósághoz, a felügyeleti hatósághoz menni, tehát ugyanahhoz a miniszterhez, akinek rendelkezései alapján történt az ő elbocsátásuk, vagy szolgálati viszonyukban beállott más változás, esetleg áthelyezés. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) T. Ház! Sokszor tettük már panasz tárgyává Magyarországon, hogy a magántisztviselők sorsa mennyire bizonytalan, és hogy még mindig nincs olyan törvényünk, amely a magánalkalmazottak jogviszonyát szabályozná. Ma is e jogviszony kérdését csupán egy 1920ban kiadott miniszteri rendelet, részben pedig az 1884-es ipartörvény rendelkezései szabályozzák. Mégis azt kell mondanom, ha összehasonlítást kell tennem a magánalkalmazottak jogviszonyának rendezettsége és a közalkalmazottak jogviszonyának rendezettsége tekintetében, hogy bármennyire is szomorú és bármennyire is hiányosan van szabályozva a magánalkalmazottak jogviszonya, ezeknek jogviszonya bizonyos tekintetben sokkal jobban van szabályozva, mint a közalkalmazottaké. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon eljutottunk addig az állapotig, hogy a legnagyobb kizsákmányoló az összes munkáltatók közt a magyar állam. (Propper Sándor: TTgy van! Ez már régi igazság!) Sehol nincs szabályozva és nincs^ lehetőség arra, hogy a köztisztviselő az ügyét — legyen az akár szolgálati viszonyban beállott változás, akár nyugdíjaztatás, akár az állásából való elbocsátás — olyan kontradiktórius eljárás alapján bíráltassa el. amilyen kontradiktórius eljárás alá tartozik valamely magánalkalmazott jogviszonya. (Farkas Gyula: Ez nincs sehol a vilásron!) Téved t. képviselőtársam, mert a cseh államnak a megalakulása utáni első hónapokban a legelső gondja az volt... (Farkas Gyula: A cseh államról jó lesz nem beszélni!) Jó lesz beszélni, mert lehet beszélni, és tanulhat tőlük a t. képviselőtársam bizonyos vonatkozásban alkotmánytiszteletet és alkotmányos kérdésmegoldásokat, mert ott gondoskodtak arról, hogy a köztisztviselők számára a jogorvoslat lehetősége meg legyen. (Farkas Gyula: Ezért ^ marják ki a magyar tisztviselőket és dobálják ki nyugdíj nélkül! — Peyer Károly: A magyar kormány adta el az optánsok pénzéért a nyugdíjakat! — Felkiáltások jobbfelöl: Ezt maga sem hiszi! — Büchler József: Ezt mindenki tudja! Az óvodás gyerekek is tudják! Ez bizonyos optáns lencse! — Peyer Károly: Az optánsokért adták el a nyugdíjasokat. — Farkas Gyula: Akit meg kiraktak, azzal mit csináljunk? — Peyer Károly: Lehet arról beszélni, hojsry kit kergettek ki és ki jött magától! — Elnök csenget.) Ott az állam megalakulása után egyik legelső alaptörvényük volt az, amelyben jogorvoslati lehetőséget adtak az elbocsátott tisztviselőknek és más közigazgatási visszaélésekkel (szemben is megvan a panaszjoguk az állampolgároknak a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz. Nálunk azonban e tekintetben sem történt semmi intézkedés? legfeljebb az, hogy to-