Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-227

Az országgyűlés képviselőházának 227. különbséget nem tudok tenni a között a »katona között, aki elárulja a hazáját, elárulja a titkot az ellenségneík és a között az adófizető között, aki csalással, 'hazugsággal — mert másnak nem lehet mondani azt, ha valaki, mondjuk, hamis vallomást, hamis adatokat ad az adókivető hatóságok rendelkezésére — megkárosítja az országot és megkárosítja honfitársait. Éppen ezért ebből az alkalomból is azt a kérést intéztem volna a pénzügyminiszter úrhoz, ha itt lett volna, hogy ennek a kérdésnek sürgős és minélelőhbi drasztikus megoldását szorgalmazza. De másrészről, ha a megtakarítás álláspontjára helyezkedünk, nem mulaszthatom el, hogy rá ne mutassak éppen Eassay t. képviselőtársamnak tegnap elmondott rendkívül helyes megállapítására és azt kell mondanom, hogy nem is tudom megérteni, hogy amikor megtakarítást akarunk valamilyen vonalon elérni, nem azzal kezdjük a megtakarítást, hogy elsősorban azokat a tételeket nyírjuk meg, amelyek már pótlólag kerültek be a kiadások közé. Ne felejtsük el, hogy minden olyan fillér nyugdíj, amelyet olyanvalaki kap, aki arra nincsen feltétlenül rászorulva, nemcsak minden adózónak jelent terhet, hanem annak a nyugdíjasnak kenyerét is kisebbíti, aki tényleg rávan szorulva nyugdíjára. Éppen ezért takarékossági szempontból én nem ismételhetek mást, mint amit akkor mondottam, amikor itt^ a Házban legelső ízben volt alkalmam ilyen kérdésben felszólalni, az első fizetéscsökkentés alkalmával, amikor egy határozati javaslatot is adtam be, amelyet aztán a Ház nem tett magáévá, amelyben rámutattam arra, hogy a legalsóbb fokozatoknál mindenféle csökkentés mellőzendő. Ugyanez az álláspontom itt is, úgy fejezve ki a dolgot, hogy minden olyan nyugdíjasnál, akinek nyugdíja csökkentése az ő életlehetőségét nehezíti, mindenféle csökken-. téstől el kell állani. Nem akarom szó nélkül hagyni a vita eddigi során elhangzott beszédek közül Berki Gyula t- képviselőtársamnak egy megjegyzését, amellyel ő a tisztviselőnői kérdést hozta szóba, mondván, hogy a tisztviselőnők számának csökkentését tartja szükségesnek. Nem akarok kitérni azokra a megjegyzésekre, amelyek ezen indítvány, vagy nem is indítvány, hanem eszme felvetésének során elhangzottak, ahol is a képviselő úr megállapította, hogy neki a nő még nem sok kárt, kellemetlenséget okozott, de hiszem, hogy ezzel a női tisztviselői társadalomban sok barátot nem fog szerezni. — A képviselő úr neszedének elmondása alkalmával nem lévén jelen, azt elolvastam. — Nagyon elszomorodtam, amikor ezt a beszédet olvastam és eszembe jutott «Az ember tragédiájáénak legszomorúbb része: a tizennegyedik kép, amelyben Ádám azt kérdezi az eszkimótól, hogy: «Sokan vagytok-e még!» az azt válaszolja: «Szomszédaimat agyonverem már mind, de hasztalan, mindig kerülnek újak. olyan kevés a fókafaj.» Odáie- jutottunk már, hogy egymás szájából irigyeljük a falatot? Ez mégis csak borzasztó helyzet volna. (Friedrich István: Pedig így van! A képviselő úr által felvetett eszmében van egy látszat igazság. Ha tényleg összehasonlítjuk a tisztviselői karban elhelyezkedett nők mostani számát a 25—30 esztendővel ezelőtt elhelyezkedettek számával, akkor kétségkívül nagy különbséget látunk. De nem szabad elfelejtenünk, hogy e 25—30 esztendő alatt óriási KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. ülése 1933 december 12-én, kedden. 41 változás állott elő (Bródy Ernő: Ugy van!) és éppen a nőknek elhelyezkedése tekintetében olyan fejlődés következett he, amelyet visszacsinálni, vagy megakasztani nem lehet. De nézzük tovább, hogy tulajdonképpen mi az oka annak, hogy a nők a tisztviselői karban igyekeznek elhelyezkedni. (Jánossy Gábor: Mert nem tudnak férjhezmenni!) Tisztán pénzügyi háttere van ennek, megélhetési okok okozzák ezt és ennek az a magyarázata, 'hogy a női munka olcsóbb. Úgyhogy tulajdonképpen, ha az egész kérdést analizáljuk, odajutunk, hogy az egész tisztán pénzügyi kérdés, amely pénzügyi kérdés rendezése nélkül a helyzeten^ változtatni nem lehet és amely pénzügyi kérdésnek bármiképpen való rendezése következtében ez a helyzet magától meg fog szűnni. Pénzügyi kérdés az egész nyugdíjkérdés is azzal a különbséggel, hogy ez olyan pénzügyi kérdés, amelynek elbírálása nemcsak az ész munkája és nemcsak a rideg számításé, hanem a szívé is kell, hogy legyen. Kifogásolom, hogy ebben a javaslatban érzelmi momentumok szerepelnek ott, ahol nézetem szerint ennek semmi indokoltsága nem áll fenn, ott ellenben, ahol meg kellene érezni azokat a sebeket, amelyeket ez a javaslat okoz, a^ rideg számítás érvényesül kizárólag. Éppen ezért a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslég és taps a bäl- és a szélsőbaloldalon.) Elnök; Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot a pénzügyminiszter úr által beterjesztett javaslat indokolása három szemponttal kívánja megmagyarázni. Az egyik szempont szerint szükség van a törvényjavaslat letárgyalására azért, mert az állami kiadások további apasztása céljából itt megtakarításokat kell a törvényjavaslat alapján eszközölni, a másik szempont a nemzeti munkaterv szempontja, amelybe bele van véve a racionalizálás kérdése, végül a harmadik szempont az álláshalmozások kérdésének megoldását tartja szükségesnek és ennek kapcsán az ifjúságnak a gazdasági életben és a közéletben való elhelyezkedését. Ha a pénzügyminiszter úr által érintett három, szempontot figyelembe vesszük, akkor megállapíthatjuk, hogy tulajdonképpen csak az egyik szempontnak felel meg ez a javaslat, nevezetesen a takarékossági szempontnak, mert sem az álláshalrmozás kérdését, sem pedig^ á racionalizálás kérdését nem oldja meg, még kevésbbé oldja meg a fiatalságnak az életben való ehlelyezkedése kérdését. Ha azonban a takaréj kosság kérdését, mint egyetlen megmaradó szempontot vizsgáljuk, erre vonatkozóan is meg kell állapítanunk, hogy a leghelytelenebb módon kezdi meg a kormány a takarékosságot ennél a pontnál és a későbbiek folyamán én is majd érteni fogom, hogy hány módja van a kormánynak a takarékoskodásra, ahol sokkal könnyebben, sokkal kevésbbé pusztító módon tudna megtakarításokat eszközölni legalább is olyan összegben, mint amilyen összegű megtakarítást jelent ennek a törvényjavaslatnak a keresztülvitele. De elvi álláspontomnál fogva sem tudom megszavazni ezt a javaslatot, mert ez a javaslat egyrészt az aktív tisztviselőket függő helyzetbe hozza, másrészt a nyugdíjas tisztviselőket még jobban megnyomorítja, mint eddig meg voltak nyomorítva. Felfogásom szerint nem sok és rosszul fizetett tisztviselőre van szüksége 6