Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-227
42 Az országgyűlés képviselőházának 22 valamely országnak, hanem ellenkezőleg, kevés és jól dotált tisztviselőre, mert kevés és jól dotált, anyagilag független tisztviselőtől lehet megkívánni, hogy a kormánnyal szemben is megmutassák azt, hogy gerincesek és önállóak tudnak lenni, akik nem hajolnak meg a mindenkori kormánynak akár törvénytelen, törvény nem tisztelő intézkedései előtt is. Ezért a kormány legfontosabb teendője az lenne, hogy mentesítse a közigazgatásban alkalmazott tisztviselőket minden olyan momentumtól, amelyek a gyakorlati politikába kívánják a tisztviselőket bevonni. T. Képviselőház! Ha van politikai párt és ha van politikai pártnak tagja, aki joggal panaszkodhatik a közigazgatásban alkalmazott és pedig mind az állami, mind az önkormányzati közigazgatásban alkalmazott tisztviselők pártoskodása ellen, akkor mi szociáldemokraták joggal emelhetjük fel tiltakozó szavunkat. Nem kell egyébre utalnom, t. Képviselőház, mint azokra a költségvetési felszólalásainkra, amelyek itt elhangzottak, amióta itt a Képviselőházban helyet foglalunk. Ezekben a panaszoknak egész tárházát raktuk a Képviselőház elé, felhoztuk, hogy miként bánnak el a közigazgatási és állami tisztviselők pártunkkal és pártunk tagjaival. Nem kell tovább mennem és nem kell másra utalnom, mint arra, hogy ha egy pártunkhoz tartozó állampolgár útlevélért megy a hatósághoz, akkor is pártfelfogás szerint bírálják el az útlevél kiadásának kérdését. Ezt kell tapasztalnunk, ha erkölcsi ^bizonyítványt kérünk, ezt látjuk, ha szegénységi bizonytíványt kérünk és a mai nyomorúságos időben^ is, amelyben élünk, azt látjuk, hogy az inségmunkára való elhelyezkedést vagy el nem helyezkedés kérdését is a vidéki közigazgatási hatóságok tisztán pártszemponttól teszik függővé. Ha ehhez hozzáveszem, t. Képviselőház, azokat a panaszokat, amelyeket hangoztattunk, hogy miképpen járt el velünk szociáldemokratákkal r szemben a közigazgatás a választások alkalmával, ha hozzáveszem, hogy miként kezelik a mi egyesülési jogunkat, amelyre mi jogot formálunk, miként bánnak el a gyülekezési szabadsággal, miként kezelik az egyesületalkotási jogot, a szervezkedési szabadságot a vidéken, akkor azt hiszem, mindenki meg tudja érteni, hogy amikor felszólalunk e törvényjavaslat rendelkezéseii ellen, akkor tisztán csak azért szólalunk fel, mert előttünk egy magasabb szempont van; mi ezeket a napi panaszokat el tudjuk kerülni és ezek fölé tudunk helyezkedni és tisztán azt akarjuk elérni, hogy ne politikai szempontok legyenek úrrá a jövőben a közigazgatásban és az állami igazgatásban. Ha ez a törvényjavaslat tisztán rideg péna» ügyi szemponttal lenne alátámasztva, akkor ha nehezen is, de az ország nagy pénzügyi gondjaira és pénzügyi helyzetére való tekintettel, még talán a Képviselőház egy tekintélyes része is nyugodtan meg tudná szavazni. Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy itt ebben a törvényjavaslatban nem a pénzügyi szempont a legfontosabb, hanem a politikai szempont, mert politikai szempontból akarja a kormány ezt a törvény j a vsalatot keresztülhajszolni, politikai szempontból akarja függővé tenni a tisztviselői kart az államhatalom rendelkezésére. Ha nem ez a szempont lenne a kormány előtt, akkor a kormány valóra váltotta volna azt, amit a nemzeti munkaterv 13. és 16. pontjában mond. Akkor priusként jött volna azzal, 7. ülése 1.933 december 12-én, kedden. hogy először megalkotja a tisztviselői szolgálati pragmatikát, úgy, ahogy ezt, mint mondottam, a nemzeti munkaterv 13. pontjában hangoztatja, (Propper Sándor: Hol van az a nemzeti munkaterv? — Jánossy Gábor: Ott van a kezében! — Propper Sándor: Papíron! — Kabók Lajos: A papírkosárban!— Elnök csenget.) amikor kimondja (olvassa): «Megvalósítani kívánjuk a tisztviselői pragmatikát, amely arra lesz hivatva, 'hogy intézményesen szabályozza a tisztviselők jogállását, jogait és kötelességeit. Ezzel kapcsolatban a tisztviselői fegyelmi jog reformját is keresztülvisszük.» A 16. pontban pedig kimondja, hogy: «rendezni óhajtjuk a tisztviselői illetmény- és nyugdíj-ügyet.» Ha a nemzeti munkaterv em_e 13. és 16pontjának rendelkezései szempontjából bíráljuk el a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, akkor meg kell állapítanunk, hogy^ a kormány homlokegyenest ellenkező intézkedést tesz, mint amilyet nemzeti munkatervében és egyébként is programmjában beigért. Szolgálati pragmatika, a tisztviselői jogállás szabályozása helyett, a tisztviselői illetmény- és nyugdíjkérdés újból való intézményes rendezése helyett a kormány ezzel a nyaktilójayaslattal jön, amellyel az aktív tisztviselőket függő helyzetbe kívánja tartani, a nyugdíjas tisztviselőket pedig még jobban meg kívánja nyomorítani és azokat teljesen az éhinségnek teszi ki. Eassay Károly t. képviselőtársam tegnapi bírálatában rámutatott már néhány olyan forrásra, amelyből játszi könnyűséggel tudná a kormány előteremteni azokat az összegeket, illetőleg tudná eszközölni azokat a megtakarításokat, amelyeket a kormány az államháztartás egyensúlybahozatala szempontjából e törvényjavaslat alapján elérni kíván. Ha ahhoz. amit Eassay Károly t. képviselőtársam tegnap felhozott, még hozzáteszem, hogy szüntesse meg a kormány a teljesen felesleges főispáni állásokat és a főispáni állásokkal kapcsolatos öszszes mellékállásokat; lia hozzáteszem, hogy szüntesse meg a kormány azokat a kivételes nyugdíjakat, amelyeket különösen a legutóbbi 10 vagy 12 év folyamán olyan bőségesen juttattak a politikai életből, illetőleg a minszteri pozíciókból kikerülteknek : akkor a kormány máris igen jelentős megtakarításokat tud eszközölni. Tessék elővenni a zárszámadást és a kormány jelentését. Nem találunk egyetlen olyan zárszámadási jelentést sem, amelyben nem lennének bőségesen felsorolva olyan köztisztviselők, akiknek kivételesen, kegyként magasabb nyugdíj állapíttatott meg, mint amilyen őket szolgálati idejük szerint megilletné, s nem egy olyan minisztert és miniszterelnököt tudnék felsorolni, akinek valósággal óvodás korától kezdve beszámították a szolgálati idejét csak azért, hogy magasabb nyugdíjat állapíthassanak meg. Ha a kormány valóban segítséget akar nyújtani, ha valóban megtakarítást akar eszközölni, tessék ezeket a kivételes nyugdíjakat megszüntetni, ne pedig évről-évre indokolatlanul növelni ezeknek a kivételes nyugdíjasoknak a számát. Felhívom a kormány figyelmét arra is, tessék megszüntetni azt a rendszert, hogy a köztisztviselő-képviselők még ezidőszerint is kettős lakbérben részesülnek. Ez nem volt meg a múltban, nem volt meg a háborúelőtti képviselőháznak ideje alatt. Teljesen helytelen, szabálytalan és törvénytelen az a rendszer,
