Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-227

Az országgyűlés képviselőházának 227, szkytha, vagy szittya nyelven Voge.-nek nevezett egyesület — emlékiratát, ezt tehát nem ismertetem. A Voge.-nek, vagyis a Vasutasok Országos Gazdasági Egyesületének emlékiratában, amelynek megszerkesztésében Homonnay Tivadar igen t. barátomnak igen tekintélyes, hogy úgy mondjam, oroszlánrésze van, elő vannak sorolva a magyar vasutas társadalom bajai, jajai, panaszai, kéréséi és szerény kívánságai, a fűtőházi munkásoktól kezdve a középiskolát és a főiskolát végzett vasutasok kívánságáig. Nem mondom azt, mélyen t. Ház, mélyen t. pénzügyminiszter úr, hogy a vasutas társadalomnak ezeket a kívánságait most máról holnapra teljesítse ez a szegény, koldus állam, azonban arra kérem a mélyen t. kormányt, méltóztassék ezt az igazgatási ágat kiemelni ebből a törvényjavaslatból, méltóztassanak nekik a régi nyugdíjat megadni, mert úgy tudom, hogy a vasutasok nagyobb mértékben járultak hozzá a saját nyugdíjalapjukhoz, mint a többi tisztviselők. (Homonnay Tivadar: Fogadja el a határozati javaslatomat képviselő úr!) Ne méltóztassék zavarni és zavarba hozni engem igen t. képviselőtársam. Ezt én olyan méltányosnak, igazságosnak és emberségesnek tartóim, hogy kérve kérem a mélyen t. kormányt, hogy ezt honorálni méltóztassék. Nem tudom eléggé kiemelni és megdicsérni a Közalkalmazottak Országos Nemzeti Szövetségének — ezt megint szittya nyelven, új magyar nyelven Kansz.-nak nevezik, pedig ez egy német szó: Ich kann, du kannst stb. — és ezen szövetség hivatása magaslatán álló vezetőségének azt a bölcs, mérsékelt, higgadt magatartását, melyet a törvényjavaslat előkészítésénél tanúsított és aminek az eredménye, hogy a törvényjavaslatnak eredeti, szerintem is túlszigorú rendelkezésein igen lényeges enyhítések történtek. T

%

Ház! Méltóztassék megengedni, hogy — nem lévén nyugdíjas tisztviselő-képviselő — a nyugdíjas tisztviselő-képviselőkre vonatkozólag szembeszálltak testi-lelki jóbarátom, Madai Gyula álláspontjával, előbb azonban valamire kérem a belügyminiszter urat. Ügy tudom, hogy a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének küldöttségét a miniszterelnök úr fogadta és megértéssel hallotta meg azt a kérésüket, hogy egy nagy igazságtalanságot orvosoljon. Tudniillik a nyugdíjas vármegyei köztisztviselőknek a fizetéssel egyenlő értékű pótlékát nem olyan arányban csökkentették, mint a többi nyugdíjasok fizetését, hanem 50%-ára, felére szállították le. Ez olyan aránytalanság és olyan igazságtalnaság, amelynek megszüntetése alig kerülne valamibe. A Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének vezetői kérték ezt a miniszterelnök úrtól. En ezt a kérelmet a legmelegebben ajánlom a t. pénzügyminiszter úr szíves figyelmébe. T. Ház! Rátérek most arra, amit az előbb említettem, tudniillik a javaslatnak a tisztviselő-képviselőkre vonatkozó rendelkezéseire. A legnagyobb elismeréssel fogadom a javaslatnak ezt a rendelkezését. Nem voltam képviselő, amikor behozták a magyar törvénytárba azt a rendelkezést, hogy ha egy tisztviselőt képviselővé választanak, az továbbra is meectartja állását és szolgálati idejének megfelelő illetménvnyel együtt előre is megy. Es mint tisztviselő ezt nem tartottam és nem tartom helyesnek, mert csak a megszolgált munkáért lehet előléritetésben része egy tisztviselőnek, ha képviselő, ha nem képviselő. Így azután előfordulhatott az az eset, — egy fiatal, azóta Istenben megülése 1933 december 12-én, kedden. 37 boldogult képviselőtársam mondotta nekem — Gábor bátyám, engem harmincéves koromban képviselővé választották, ha én hetvenéves koromig képviselő leszek, akkor a nélkül, hogy egy tollvonást is dolgoztam volna a vármegyémnek, bejutok az V., vagy nem tudom, melyik fizetési osztályba. En ezt a nemképviselő-tisztviselők szempontjából igazságtalannak és helytelennek tartottam és mindig hangoztattam azt is, hogy — akadémikusán ^mondom és ez nem vonatkozik jelenlévő és távollévő mostani tisztviselő-képviselőtársaimra, akiket a nép bizalma hivatottságuk, tudásuk, közéleti munkásságuk alapján küldött ide — a képviselői megbizatás ne legyen egy pályafutás kezdete, ne legyen — modern, divatos kifejezést használok — az úgynevezett karrier legalsó lépcsője, amelyen keresztül azután nagy, fényes pályát lehet befutni, hanem a képviselői megbizatás legyen egy munkában, tisztességben eltöltött közéleti működés koronája. T. Képviselőház! Most méltóztassanak nekem megengedni, hogy kifogást tegyek ez ellen a jogászilag kifogástalan, de az érthetőség és a végrehajtás megkönnyítése szempontjából nehézkes szövegezésű javaslat ellen. Már maga a címe olyan, hogyha az ember egy kicsit nehezen lélegzik, elfullad, mire végigolvassa. Lehetett volna a törvényjavaslat címe: nyugdíjjavaslat. En mindig azt hangoztattam és azt mondtam a t. Képviselőházban, hogy a törvényeket nem a tudósoknak, nem a t. ügyvédeknek, akik azt kötelességből, hivatalból forgatják — nem mondom, hogy kiforgatjálk, hanem alkalmazzák, (Derültség.) — nem a tudós bíráknak, hanem a népnek hozzák. Azt már az elemi iskolában is tanuljuk, nemcsak az egyetemen, hogy a törvények nemtudásával senki sem mentheti magát. Ezért mondottam tehát, hogy nagyon szeretném, ha a magyar törvényeket a magyar népnek tiszta, érthető, romlatlan nyelvén hoznánk meg, Gárdonyi Géza, Móra Ferenc, Arany János nyelvén, nem pedig nehéz jogásznyelven. Méltóztassanak megengedni, hogy csak pár szemelvényt mutassak be ebben a tekintetben. Felajánlok egy tucat tantuszt annak, (Derültség.) aki első olvasásra megérti ezeket a kifejeI zéseket. Szegény ember vagyok, többre nem telik. Példának okáért a törvényjavaslat J5.§ (3) bekezdése azt mondja (olvassa): «A beszámítható javadalmazás teljes összegével felérő nyugdíjra igényt adó szolgálati idő betöltése után» — egy kicsit hadd pihennek — (tovább olvassa): «nyugalomba helyezetteknek, valamint a létszámcsökkentések végrehajtása következtében, nem saját kérelmükre nyugalomba helyezetteknek a nyugdíját, lakáspénzét és családi pótlékát csak annak a, többletnek az erejéig kell beszüntetni, amellyel az alábbi (6) bej kezdésben meghatározott forrásból származó keresetnek havi összege meghaladja annak az összegnek 50%-át, amelyre a nyugdíjasnak fizetés (havidíj, nyugdíjba beszámítható pótlék és pótdíj)» — méltóztassanak egy kis pihenőt adni — (Derültség. Tovább olvassa): «lakáspénz és családi pótlék fejében együttesen havonkint igénve volna akkor, ha abban az állásban, amelyből nyugalomba helyeztetett, még tényleges szolsrálatot teljesítene.» T. Képviselőház! En elismerem e törvényjavaslat megszövegezőjének nagyszerű jogászi 1 tudását, de a legnagyobb bajuk a magyar tör-